Április 11. József Attila születésnapja és a magyar költészet napja 1964 óta.
2010-ből hoztam ezt a régi ünnepet. Istenem, de szép volt, de jó volt! Azóta megváltoztak a dolgok, Apukám és Apó sincs már köztünk, de a szeretet megmaradt. 🥰
(A régi bejegyzéseimet olvasgattam és sok szép emlékre bukkantam.)😊
Végh György:
KLEOFÁS, A DIDERGŐ KIS TOJÁS
Volt egyszer egy kis tojás,
úgy hívták, hogy Kleofás.
Bimm-bamm, dáridom!
Megvette egy nyuszika,
nyuszilány volt: Zsuzsika.
Bimm-bamm, dáridom!
Megkérdezte Zsuzsika:
"Kell-e neked szép ruha?"
Bimm-bamm, dáridom!
"Persze - mondta a tojás-
fázik ám a Kleofás!"
Bimm-bamm, dáridom!
Befestette Zsuzsika,
a húsvéti nyuszika.
Bimm-bamm, dáridom!
Nem fázik már a tojás:
A zöld bundás Kleofás!
Bimm-bamm, dáridom!
Apóval közösen kaptuk ezt a versikét, Kicsilány mindenkinek rajzolt egy-egy szép lapot és már hetekkel előbb gyűjteni kezdte a húsvéti verseket, hogy mindenkinek jusson. Nagyon szép tojásokat festettek, és még tojásfestő programmal is készültek.
Kézműveskedtünk kicsit mi is. Asztal, székek, rengeteg festék, ecsetek, víz, törlőrongy, tojások - mindenre gondoltak. Én, hogy a versikéhez igazodjam, megfestettem Kleofást amit Kislegénynek adtam, cserébe tőle egy szép bronz színű, csillogó tojást kaptam. Természetesen azt kisunokám festette.
Hajszárítóval szárítottuk, hogy haza is tudjuk hozni. :) Nagyon jó szórakozás volt és az egész ünnepet nagy titokban ők tervezték, szervezték, még Mamika sem tudhatta, hogy mi készül!
Mamikának "csak" a sütés-főzés maradt, mi jártunk a legjobban: nekünk csak enni, inni kellett és gyönyörködni a gyerekekben, ez pedig igazán nem esett nehezünkre, sőt! :)
Már áprilist írunk. Sok újság nincs, pénteken jön haza Kicsilány és négy napig marad. Sűrű programja lesz, család, barátok...
Csak legyen jobb idő, hogy élvezhesse az itthoni tavaszt! Az itthoni, megszokott ízekről a mamája fog gondoskodni. Nagyon hiányzik neki a magyar kolbász. Helsinkiben talált egy boltot, ahol Pick szalámi snack is van, úgy megörült neki, még az ottani barátait is megkínálta és azóta ők is veszik. 🌝
Egyébként ismerkednek egymás konyháinak az ízeivel, legutóbb egy nepáli lány főzött nekik. Ne kérdezzétek, hogy mit, fogalmam sincs. Egyszóval alakulnak az ottani kapcsolatai is ("a nemzetközi helyzet fokozódik"). Egy sikeres vizsgán is túl van - finn nyelven!
Annyira finn lánynak néz ki, hogy a társaságukba érkezett egy új finn fiú és mindenkit angolul szólított meg, kivéve a mi lányunkat, vele rögtön finnül kezdett beszélni. Aztán persze tisztázták a helyzetet. 😀
Ez a két kép nem Finnországban készült, gondolom, rögtön sejtettétek.
Esik az eső, lemosta a port növényekről, házakról. A hegyek köd-, vagy inkább párafelhőben halványan látszanak, de a kertünk most sokkal szebb.
Jövő hétre hózáporokat jósolnak és jóval hűvösebb időt. Az elmúlt évek márciusi fotóit nézegetve, ez nem is olyan ritkaság.
Ez a kép 10 éve, 2013. március 26-án készült, de szinte minden évben márciusban, áprilisban volt hóesés és néha, mint a képen is látni, nem is kevés.
És most: kék ég, zöld fű, langymeleg, de meddig? Mindegy, a tél már csak igen rövid időre térhet vissza. Azért a fákra, a növényekre nem árt vigyázni, szegények nehogy megfagyjanak!
Kimentem az erkélyre szétnézni és kicsit kiszellőztetni a szobát az éjszaka után.
Kellemes tavaszi idő van, a kertben minden rügyezik, virágzik, nem siettem vissza a lakásba és egyszer csak mit látok? Egy gerle üldögélt az előttünk futó, libegő zsinórok egyikén és a semmiből megjelent egy kis vörös mókus ugyanazon a vezetéken. Először csak nézte a madarat, majd elindult felé, elindult? - rohant! A gerle, huss, elrepült, a mókus meg szaladt tovább a zsinóron. Addig szaladt, míg el nem tűnt a szemem elől.
Láttam én már mókust fenyőfán, mogyoróbokron, az ablakunk párkányán, de így még soha. Olyan kis apró jószág és milyen fürge! Én meg megint sajnálhattam, hogy nem vittem magammal a fotómasinámat.
A kép tegnap készült a kertünk sarkában virágzó aranyvesszőről:
a 24.hu oldalon:
"Finnországot a hatodik egymást követő évben nyilvánította a legboldogabb lakossággal rendelkező országnak a hétfőn közzétett World Happiness Report, a világ legboldogabb országainak idei ranglistája. Az évente kiadott jelentés a Gallup Intézet globális felmérésén alapul, amely idén a koronavírus-járványnak az emberek közérzetére gyakorolt hatását vizsgálta a világ 109 országában. Az amerikai kutatók megállapítása szerint az emberek boldogságérzete a világjárvány ellenére „figyelemre méltóan rugalmas” maradt: a 2020 és 2022 között mért globális átlagok éppoly magasak, mint a 2017-2019 között, a pandémiát megelőző években."
Amit Kicsilány mesélt az ottani életről, nem is csodálkozom. 😀
"Magyarország az 51. helyen szerepel a közép-amerikai Salvador után, megelőzve Argentínát. A világ két legboldogtalanabb országa a tavalyi és idei jelentés szerint is Afganisztán és Libanon."
Jobb, ha az utóbbihoz nem fűzök semmit.
"Tűnt március nagy napja, szép tavasz, (Juhász Gyula: Március idusára, részlet)
*****
Utólag még egy kép, ez nem olyan ünnepélyes, de a szívemnek nagyon kedves. Kicsit régi, (Kislegény itt valóban kislegény) de mit tesz a véletlen? - piros-fehér-zöld.
megnézem, hogy milyen az idő Helsinkiben.
Kicsilány január óta ott jár egyetemre, ott dolgozik, ott él. Munkát csak a napokban talált és még nem is tudom, hogy mit csinál, csak azt, hogy délután, vagy este, mert délelőtt egyetemen van.
Eleinte furcsa volt neki minden, hiába volt már tavaly fél évig Jyväskyläben, Helsinki más, bár ott is sok az erdő, a park, ám a tenger miatt soha nincs olyan hideg. Ráadásul kiderült, hogy Kicsilány Jyväskylä-i tájszólásban beszéli a nyelvet, így mindenhol finn leányzónak nézik, hiszen szőke és fehér a bőre is, no meg tájszólással beszél. 😄
Nagyon tetszik neki a finn oktatási rendszer és nem csak az oktatási, hanem úgy általában a rendszer. Az oktatásban nem kell jegyzetelniük, mindent megtalálnak az egyetem honlapján, a beszélgetésekre helyezik a hangsúlyt és sok a gyakorlati órájuk. Először mindent szimulációban próbálnak ki. Ott van a legnagyobb szimulációs központ. Nem kell félniük, hogy valamit rosszul csinálnak és a beteg esetleg feldobja a talpát.
Az egész finn rendszer nagyon emberközpontú. Vannak már barátai, vagy inkább azt mondanám, hogy olyan emberkék, akikkel beszélget, vagy elmennek kicsit szórakozni. A finnek nem valami beszédesek, de ő épp egy finn lánnyal beszélget sokat és tőle tudott meg sok mindent az életszemléletükről.
Egyelőre ennyi, majd még írok róla, hogy milyen az élet Helsinkiben. Kicsilány nagyon szereti. Húsvétkor itthon lesz, de csak pár napig, aztán júniusban a lányom és Kislegény fogja meglátogatni. Hát igen, én már ebből kimaradok... Majd hallgatom a sok élményről a beszámolót.
...keresem a hangot...
egy kis szünet. Nincs semmi bajom, csak írhatnékom sincs. Elveszett valahol...
Ha megtalálom és még történik is valami, amiért érdemes megszakítanom a téli szünetemet, akkor jövök!
Addig vigyázzatok magatokra, legyetek jók 🥰, én is ezt fogom tenni. Remélem, sikerül.
(Így, most nyugodt a lelkiismeretem, nem szó nélkül tűnök el.) 🌝
Az imént kaptam a lányomtól. Úgy látom, valami rendezvényen, vagy kiállításon van, ott készítette. Olyan kedves ez a kis bagoly, gondoltam, megosztom veletek.
ez jár a fejemben:
(Márti dalából idéztem)
Apó születésnapja. A fekete-fehér képeken fiatalon, az '50-es évek elején, majd a '60-as évek közepén, amikor megismertem. Akkor már nem dohányzott, a haja kevesebb lett, viszont gazdagabb lett egy szemüveggel. A szigorú tekintet csak álca, ami mögött egy csupaszív, kedves, vidám ember rejtőzött.
A színes képekhez talán nem is kell szöveg, ha valaki mégsem tudná, mi vagyunk 2009-ben: Apó és gömbölyűségem. (Apó itt már egy sztrókon túl és ez, sajnos, nem múlt el nyomtalanul.)
"A legszebb rózsát küldeném neked,
Hiába, - messze vagy te, nem lehet, -
Míg odaérne, elhervadna rég!"
Kaffka Margit: Vándorének (részlet)
Már 30 éve nem tudom átadni az elmaradhatatlan nefelejcs csokrot, de míg élek, ha máshogy nem is, gondolatban és itt, azt a kis csokrot mindig megkapod. Szeretlek...
Elmúltak az ünnepek, kezdődik a farsang. Ez utóbbi nekem nem jelent sokat, az életem folytatódik tovább úgy, mint karácsony előtt, de mégsem, de nem ám!
Kicsilány két napja megint Finnországban van. Úgy volt, hogy Tamperében tanul tovább, de felvették Helsinkiben is az egyetemre és inkább ezt választotta. Mellette dolgozni is szeretne és a fővárosban talán több munkalehetősége lesz. Már elfoglalta a szállását, most épp azzal van elfoglalva, hogy lehetőleg olcsón bebútorozza a szobáját.
Hétfőn már felmérik az új tanulók finn nyelvtudását és kapnak némi eligazítást is. Neki jól jön, hogy van már féléves finnországi tapasztalata, bár itt más lesz az élet, mint Jyväskylä-ben (Jüveszküle). Az egyetemen a finn nyelv mellett svédet is tanítanak, az is hivatalos nyelv Finnországban. Minden ezen a két nyelven van kiírva mindenhol. Na, majd meglátjuk...
Húsvétkor szeretne hazalátogatni, ha minden jól megy, akkor kb. 3 hónap múlva újra találkozhatunk.
Elgondoltam, hogy mennyire elszaladt az idő! Nemrég még minden csak lehetőség volt, ma meg már tény. Kislegény itthon van, igaz, kicsit elkenődve. Hiányzik neki a nővére.
