Reggel 1/2 7 körül

Még a Hold is fent volt az égen és találkozott a Nappal. 😊

Apuka

1921. augusztus 22. - 2012. augusztus 13. 

Ma lenne 100 éves.  Szép, hosszú élete volt, közel 92 év adatott neki.

Mama

                                                        Kosztolányi Dezső:

ILONA

Lenge lány,
aki sző,
holdvilág
mosolya:
ezt mondja
a neved,
Ilona,
Ilona.

Lelkembe
hallgatag
dalolom,
lallala,
dajkálom
a neved
lallázva,
Ilona.

Minthogyha
a fülem
szellőket
hallana,
sellőket,
lelkeket
lengeni,
Ilona.

Müezzin
zümmög így:
"La illah
il' Allah",
mint ahogy
zengem én,
Ilona,
Ilona.

Arra, hol
feltűn és
eltűn a
fény hona,
fény felé,
éj felé,
Ilona,
Ilona.

Balgatag
álmaim
elzilált
lim-loma,
távoli,
szellemi
lant-zene,
Ilona.

Ó az i
kelleme,
ó az l
dallama,
mint ódon
ballada,
úgy sóhajt,
Ilona.

Csupa l,
csupa i,
csupa o,
csupa a,
csupa tej,
csupa kéj,
csupa jaj,
Ilona.

És nekem
szín is ez,
halovány
kék-lila,
halovány
anilin
ibolya,
Ilona.

Vigasság,
fájdalom,
nem múlik
el soha,
s balzsam is
mennyei
lanolin,
Ilona.

Elmúló
életem
hajnala,
alkonya,
halkuló,
nem múló
hallali,
Ilona.

Lankatag
angyalok
aléló
sikolya.
Ilona,
Ilona,
Ilona,
Ilona.

Nem nagy ügy

Valóban nem, főleg, ha belegondolok, hogy a világban milyen természeti katasztrófák és azoknak milyen következményei vannak. 

Nekem ez is elég kellemetlen. Előrebocsátom, hogy nem félek, de undorodom a mindenféle bogarak, rovarok szobában való jelenlététől. Kint a természetben elviselem őket, de ne zavarják meg az életemet bent a lakásban. Ezért már elég régóta minden ablakon van szúnyogháló és az erkélyajtó előtt egy nyitható szúnyoghálós ajtó. Sokkal jobb, mint éjszaka kergetni egy lepkét, kerti poloskát, vagy épp a zümmögő szúnyogokat csapkodni a fülem mellett - nem is beszélve a nappal érkező legyekről! Az sem mellékes, hogy így a madarak sem repülnek be, mert erre is volt már, nem is egy példa. 

Most, hogy leírtam ezt az elég erős fóbiámat, el lehet képzelni, hogy milyen nagy problémát okozott nekem a tegnapi vihar. Este 10 óra felé jött és valami nagy zajt csapott kint az erkélyen, de abban a mennydörgős, villámlós, szeles estében semmi kedvem nem volt megnézni, hogy mi történt. Idővel el is aludtam és éjjel kettőkor arra ébredtem, hogy már csak a távolban dörög. Na, gondoltam most megnézem, mi is történt este az erkélyen. 

Redőny fel, ajtó ki, de a szúnyoghálóst nem tudtam kinyitni. Ott feküdt sérülten az erkély kövén. Becipeltem a még mindig kicsit vizes sérültet a szobába, nekitámasztottam a falnak, megvizsgáltam. Mindeközben kiment az álom is a szememből. Megállapítottam, hogy az alsó 1-es zsanér eltört, a felső 2-es még ép, tehát lehet, hogy reggel, a világosban valahogy mégis fel tudom tenni. 

Mire ezekkel végeztem, már három óra volt. Aztán négy, öt, hat, hétkor, teljesen feleslegesen zenélt az ébresztő. Álmos voltam, fáradt voltam, mert háromtól hétig törtem a fejem, hogy hogy fogom megoldani ezt a problémát. Ilyenkor nem hagy nyugodni a gondolat, amíg ki nem találok valami megnyugtatót. Kiterveltem, hogy nem nyitok erkélyajtót, csak ablakot. Igen ám, de ott a hibiszkusz és tőle csak bukóra lehet nyitni, az meg nem elég az én és a szoba felfrissüléséhez. 

Elég annyi, hogy hétkor felkeltem, vittem az erkélyre egy kislétrát, egy nagy kalapácsot és a szúnyoghálós ajtót. Addig ügyeskedtem, mert azért jól jött volna egy segítő kéz, amíg a felső, ép zsanérba beillesztettem a belevalót és láss csodát: működik! Óvatosan kell nyitogatni, az igaz, de rendelek két ugyanilyen zsanért és a fiam, vagy Kislegény majd véglegesre megszereli. 

Attól tartok, hogy az én megoldásom csak délutánig tart ki, mert addigra megint viharos esőt jósolnak.

Tegnap nagyon erős szél fújt, lehet, hogy a műanyag zsanér anyaga is elfáradt már, ráadásul most vettem észre, hogy annak idején a szerelők spóroltak a csavarokkal, kettő helyett csak egy csavar tartotta azt a szerencsétlent amelyik eltört, később láttam, hogy a másikat is így szerelték össze. 

Hát kérem, ez történt. Nem nagy ügy, ezt könnyen meg lehet oldani. Nem is azért írtam róla, hanem mert ez volt a vasárnap és a hétfő legizgalmasabb történése számomra. 

Eltelt 35 év

Igen, ez az a nap, amikor 35 évvel ezelőtt végleg összekötöttük az életünket Apóval. 

Nem volt nagy esküvő, sőt! - nagyon kicsi. A két tanú és egy fő násznép. Az anyakönyvvezető meg is kérdezte, hogy gyűrünk van-e? Az volt. Jóval előbb gondoskodtunk róla, de az is nagyon szerény, keskeny kis karika. Én választottam, kerülve minden fényűzést. 

Az előző házasságom nem ért jó véget, pedig volt nagy esküvő, sok vendég, vastag, széles karikagyűrű, utána nászút, aztán mi lett a vége...

Megfogadtam, hogy itt minden más lesz, de azt hiszem, nem ezen múlt a boldogságunk. Az érzelmeink, a barátságunk, a szeretetünk volt nagy, ez segített bennünket 32 éven át és ez segít engem most is, amikor Apókám lassan már három éve nincs mellettem. Lehet, nincs mellettem, de velem van, érzem!

Megköszönöm azt a 32 évet, amit VELE tölthettem.

Hogy ne díszelegjenek

itt azok a csúnya szürke, felhős képek. Ahányszor kinyitottam a blogom, velük kellett szembesülnöm és az nagyon nem tett jót nekem. Egyébként sem vagyok valami túl jó hangulatban. Az augusztus sok emléket idéz, évfordulók, névnapok, születésnap. Régen örültem nekik, ma már inkább fájdalmas az emlékezés.

Az első fotó még tegnap reggel készült, a többi ma, a lemenő Nap fényében. Így mégis barátságosabb itt a hangulat.

Kizökkent világ

Három fotó: A szemközti vizes háztető és a pára és eső mögötti Budapest felett az ég. Egy-két napja még hét ágra sütött a Nap, ma pedig kitartóan esik az eső és 22°-ot mutat a hőmérő. Szerencse, hogy itt bent azért több fokkal melegebb van. Most milyen jól esik! Bezzeg pár napja...

Lehet, hogy emiatt a hullámvasút-időjárás miatt ébredtem fel az éjjel szinte óránként? Elég fárasztó pihenés volt.