Kenyérke

Itthon készült tegnap délután. Reggel meghozták a kenyérsütőt, délután kipróbáltam és ahogy kicsit meghűlt, (nem a sütő, hanem a kenyér) már ettem is belőle. Jól sikerült, teljes kiőrlésű, a héja ropogós, a belseje puha és finom, a külleme, hát az nem a legcsinosabb, mert amikor kivettem, kissé összenyomtam és a ropogós héja megtöredezett. 

Meguntam, hogy olyan drága a kenyér és ráadásul sokszor amiatt kellett rendelnem élelmiszereket, mert elfogyott a kenyerem. Na, emiatt már nem fog fájni a fejem és talán lesz még annyi időm, hogy ez az ügyes kis masina behozza az árát. 

Apróság, de nekem ez az első itthon sütött kenyérkém. Szeretem.

 

Nagymamám  becézte így a kenyeret.

Először...

...megvettem a kabáthoz a gombot.

Egy ideje kacérkodtam egy okos karkötővel. Tetszett, hogy nem kell bele elem, a gépemről tölthetem és mindig mutatja az időt, hogy méri, ha akarom, a lépéseim számát és mutatja az aktuális és várható időjárást, meg még sok mást is. Egészen beleszerelmesedtem. 

Megemlítettem a lányomnak, ő rögtön figyelmeztetett, hogy ez a kütyü csak okostelefonnal működik. Nem hittem neki, úgy gondoltam, hogy alapjáraton biztos mutatja az órát és azzal is megelégszem. Megrendeltem. Megérkezett. Izgatottan bontottam ki és gyorsan neki is álltam beüzemelni. Először csak ismerkedtünk, csinos darab, de vajon működik is? Párosítottam a laptoppal, de beállítani már nem tudtam rajta semmit. Nagy csalódás. Nem ő tehet róla, én voltam a bűnös, pedig figyelmeztetett a lányom. ( A bika makacssága.) 

Nézegetni kezdtem az okostelefonokat, találtam olyat, ami viszonylag sok dolgot tud és olyan árban van, mint az én három havi gyógyszerem. Pár nap tépelődés után ezt is megrendeltem, annak ellenére, hogy soha nem akartam venni, eddig elég volt nekem a régi kis telefonom és a fotómasinám. Már megrendeltem és még akkor is bántott a lelkiismeret, hogy kár volt, nem fogom tudni használni, meg ilyenek. 

Időben megérkezett, félve bontottam ki és végig félve érintettem meg. Nagyon szokatlan volt, hogy épphogy hozzáérek, már csinál is valamit. Na, akkor jöjjön az az okos kis karkötő! Párosítás – rendben. A hozzávaló fiók megnyitása félig rendben. Tudtam, hogy hogy kell, de a bejelentkezés már nem igazán sikerült. Angol nyelvű a program és rengeteg kérdés, aminek legalább a felét nem értettem. Jó, ennyi volt. Karkötő még mindig használaton kívül maradt. 

Szerencsémre hívott a leányzóm és bevallottam neki, hogy tanácsa ellenére, vettem egy karkötőt és később egy hozzá illő telefont, azaz megvettem a gombhoz a kabátot. Ugye, ugye, mondta ő. Abban maradtunk, hogy mivel az ünnepek előtt még ki kell váltani a gyógyszereimet, jön Kislegény és megnézi ezt a párost is. Így is lett. 

Jött Kislegény, kiváltotta a gyógyszereket és utána percek alatt elintézte, hogy az a kis huncut karkötő mutassa az időt, lépésszámot és a szívem dobogását. Ha hozzáérek, mutatja a megtett távolságot, a fogyasztott kalóriát, egy másik kézmozdulat és már látom is az időjárást és az alakulását. Tud még mást is, pl. ébreszt, de azt nem kell, mert a vonalas telefonom ezt minden reggel megteszi. 

Most boldogan sétálok a lakásban és igaz, nem egyfolytában, de részletekben mentem már egyik nap 2,5 kilométert. Ösztönöz, hogy ellenőrizni tudom és látom az eredményt. Néha a szívdobogásomat is ellenőrzöm, ebben a korban nem árt. A telefonnal már sok dolgot meg tudok csinálni, de még mindig az ismerkedés fázisában vagyunk. Készítettem pár szelfit, kár volt. Ilyen öregnek még a tükörben sem látom magam. :)

Porzsák,

vagy fotel? Ma, ha minden igaz, kiderül. Azért megírhatták volna abban az sms-ben, hogy mi a száma, akkor be tudnám azonosítani. 

Vasárnap jött a telefon, holnap oltanak! Az élelmiszer-rendelést áttettem csütörtökre. Spórolok a kenyérrel, hogy kitartson addig. Kicsit izgulok, az éjjel már ott voltam a klinikán, ahol oltani fognak, persze csak álmomban.

Ne felejtsem el! - taxit kell rendelnem holnapra! Csak legyek már túl rajta! Nem az oltástól félek, szurkáltak már épp eleget, hanem a körülményektől: vajon sokan lesznek? Nem szeretném, de ez aztán nem rajtam múlik.

Na, megyek reggelizni, lassan fel kell készülnöm a csomag fogadására, kb. 1 óra múlva kezdődik a várakozás. 

Az elmúlt pár napban

történt egy s más. Keresnem kellet a porszívóhoz porzsákot. Körülnéztem és az egyik webáruházban, ahol szinte mindent megtalálsz ("Minden szinten, szinte minden" - Corvin), én is megtaláltam a megfelelő porzsákot. 

Gondoltam, ha már ott vagyok, rákeresek a hintaszékre és találtam is, nem olyan régi fajtát, amit eredetileg elterveztem, hanem inkább hintafotelt - lábtartóval. Ez kell nekem! - ebben feltett lábbal tudok pihenni, nem is olyan vészes az ára, nosza, ezt is megrendeltem. Szerdán hozzák az élelmiszert, tehát jól betábláztam magam rendelések terén. Valószínű, hogy az összeset hét elején fogják hozni, csak remélem, hogy nem így lesz...

Pénteken nyugodtan üldögélek, megszólal a telefon, a rendelőből hívtak, hogy ilyen és ilyen vakcina van, elfogadom-e? Persze, hogy elfogadom, minden jobb, mint a semmi. Jó, akkor majd később értesítenek, hogy mikor és hol fogom megkapni az oltást. Ebben maradtunk. Ha ez is a hét elejére esik, akkor fogalmam sincs, hogy hogyan fog alakulni az eljövendő hetem. Kissé ideges vagyok, abban bízom, ha ütköznek az időpontok, valamelyiket későbbre tudom tenni. Nagyon nem szeretem a bizonytalanságot!

Lányomnak is szóltam az oltásról, nagyon örült, pedig még sok időbe fog telni, hogy nyugodtan együtt lehessünk. Első, majd 2-3 hét után második oltás, utána legalább két hét szünet és neki is meg kell kapnia ahhoz, hogy végre találkozhassunk, meg a gyerekeknek is. Nekik hármójuknak nincs semmi krónikus betegsége (hála Istennek), úgyhogy az utolsók között lesznek a sorban. Addigra lehet, hogy az én oltásom szavatossága lejár és akkor minden kezdődik elölről. Vége lesz ennek valaha?

Jaj, jajjaj, jajajajajj!

Olyan nagyon elfáradtam, hogy korán (éjfél után) lefeküdtem. Aztán forgolódtam, gondolkodtam mindenféléről, halkan szólt a magnó, mert a zene ilyenkor el szokott andalítani - na persze nem rock - , de minden hiába. Döntöttem, bekapcsoltam a konvektort és a gépet és most itt ülök és írok.
Kivetett az ágy, pedig én azt hittem, hogy úgy fogok aludni, mint a bunda. Nem jött össze, mint ahogy a mai vásárlás sem. Én ugyan mászkáltam, kirakatokat néztem, be is mentem némelyik üzletbe, de semmi olyat nem találtam, amire azt mondhattam volna, hogy na, ettől örömében ki fog ugrani a bőréből aki kapja. Ráadásul legalább 5 üzlet megszünt, ahova ilyenkor, karácsony előtt mindig benéztem és mindig találtam is valami jó dolgot.
A vége megint az lesz, hogy egy könyves boltban fogok kikötni. :)
Vettem pár dobozos, "elegáns" édességet, csomagoló papírt, zacskót, kártyát és Nagyapónak egy bordó pizsamát. Karácsonyi szalvétát, a püspökkenyérhez aszalt gyümölcsöt, datolyát, mandulát, egy flakon tejszínhabot, a többi meg olyan, amit amúgy is meg kellett volna venni, például szappan, stb.
És ezért kellett egész délelőtt a Margit körúton rohangálnom (poroszkálnom), majd haza, és délután a Rózsakertbe elbattyognom. Ami fura, alig vettem valamit, sokat költöttem és nehéz volt a csomagom, igaz, ez már délután volt így, mert délelőtt a pizsamát vígan libegtettem a szatyorban.
A lábam purc! - derekam purc! Most meg az alvásnak is fújtak, hát mi lesz így a szép karácsonyi készülődésemből?! Le ne merjek robbani, mert azt nagyon nem díjaznám!!! Elég volt tavaly!
Most egy kicsit megnyugodtam, megpróbálok elaludni, megpróbálok nem a világ sorsán gondolkodni, úgysem én fogom megváltani - aztán reggel üdén, frissen felébredni és folytatni a nagy karácsonyi mindenfélét.
Akkor hát: szép jóéjszakát!

Készülődés

Vagyok, vagyogatok, de nagyon elkapott a karácsonyi láz!
Holnap még pár apróságot meg kell vennem, aztán még bevásárlás a Kaiser's-ben, a piac Apó területe, majd a főzés előkészületei jönnek. Céduláim vannak - köztük a fél is! :)

Még nem látom az alagút végét, de 24-én este már minden rendben lesz! Eddig, kivéve a tavalyi évet, legalábbis sikerült mindent elrendeznem mire eljött a szenteste. Remélem, most sem hagyom cserben magamat! :)

Egy biztos: ritkábban fogok jönni, de azért be-bekukkantok ám!!!

Fejtett?bableves... grrrrr!

Édes párom bablevest rendelt füstölt csülökkel. A csülköt már tegnap megfőztem, este már abból vacsorázott a lelkem. A léről szépen leszedtem a zsírt, mert azt nem szeretjük!
Ma úgy gondoltam, gyorsan végzek a főzéssel, elvégre fejtettbabról van szó, az meg ugye hamar megfő. Ember lánya tervez, piaci kofa meg beint. A bab fele szépen megfőtt (a barnás cirmosak), a másik fele (a fehér) meg 3 órás főzés, némi szódabikarbonás kezelés után is üvegesen kemény maradt. Szétfőtt a paprika, a répákok, mint a vaj, omlik a szájban, de a fehér bab! - az megkötötte magát... Piacon a néni kissé "huncut" volt és összekeverte a friss és a régebbi babot. Persze, miért is csodálkozom, amikor tonnaszám írják át a mindenféle romlandó termékek szavatossági idejét, méghozzá iparszerűen! Ezt legalább, ha megesszük, kicsit rágódunk, de más bajunk nem lesz. Na meg én morgok, hogy már hány órája fő az az átok leves!
Közben magamnak rittyentettem olyan nemistudom, talán hamis vadast? - karajból, de hasonló módszerrel, mintha marhából csináltam volna. Mellé kifőztem szarvacska tésztát - nem kell mindig zsemlegombóc...! Már rég kész volt, akár ehettem is volna, ha nem lennék olyan tapintatos, hogy mégsem eszem az éhező férjem orra előtt, amikor ő még epedve várja a bablevesét! :)
Háááát..., már túl vagyunk az ebéden. Megette. Még van. Sok. Napokig fogja enni. Vagy nem. Azt azért megfogadta, hogy annál a néninél nem vesz többé fejtettbabot.
Eddig ez volt a napi esemény, más nem is nagyon várható... Szép csendben éldegélünk és most még nagyon élvezzük, pihenünk. De jön még kutyára dér! :)

Akcióba lendültem

Online rendeltem egy szkennert! Első ilyesféle megmozdulásom. Osztottam, szoroztam és jobban járok, ha hazaszállítják, mintha elbuszozom a csudába és cipelem a 4,5 kg-os csomagot, vagy taxival hozom haza. Kb 3 nap - ezt ígérik. A régi Mustek nem kompatibilis az XP-vel, de lányom valami furmányos módon elérte, hogy nála működik. Így neki is van és nekem is lesz! HP 3800, usb csatlakozású, remélem nem választottam rosszat, mert az usb 2.0-ás. Fogalmam sincs, hogy ez passzol-e az én gépemhez? USB van, de hogy 2.0-ás? - azt a legöregebb tengerész sem tudja!
Bocsánat, most jutott eszembe, hogy rendeltem már online! Könyvet, de azért elmentem az üzletbe. Az nagyon jól sikerült, leszámítva, hogy nyár volt, dögmeleg, sehol egy fa, beton, beton, és beton, és nem volt nálam innivaló, és jó nehezek voltak a könyvek, és vörös lett a fejem, és majdnem megütött a guta! A lányom egész megijedt, amikor meglátott. Mondtam, hogy nekem is furcsa volt, hogy milyen udvariasan előre tessékeltek az autósok. Meg a fejem olyan különösen forró volt... és fájt...
Azóta óvatos vagyok és jól meggondolom, hogy személyesen vegyem-e át a megrendelt akármit. A szkennert meg nagyon várom, mert már nagyon hiányzik! :) Ja, ez a karácsonyi ajándékom.

De jó! Szép az idő!

Most érkeztem meg. Sétáltam egy nagyot, természetesen vásárlással kötöttem össze, mert kellemeset a hasznossal. Hogy melyik a kellemes és melyik a hasznos? - ebben az esetben meg nem tudnám mondani. Hasznos sétálni, mert jót tesz az egészségemnek, de most kivételesen kellemes is volt. Olyan szépen süt a Nap, mégsem volt melegem-elegem.
Ez az! Megismerem: az én nyaram! :) Mikor fiatalabb voltam és bohó(c), akkor is szerettem a vénasszonyok nyarát, nem győzöm csodálni az őszi színeket! Egyébként is szeretem a barnát, sárgát, pirosat, zöldet, szinte minden színt, csak ne legyen hideg. A hideg színek nem a kedvenceim. Érdekes, pedig az ég kékjét mennyit bámulom...
Azért nem csak az eget nézem naphosszat, van ám nekem más dolgom is! A kötelező házimunkák (sajnos vannak) után tegnap például lementettem CD-re szinte minden fontos dolgot a gépemből. Nem akarok úgy járni, mint legutóbb, amikor legyalultam a gépem "c:\" részét, semmit nem mentettem el, mondván, hogy minden megvan lemezeken, aztán kiderült, hogy egy képeslap tervező programnak még a nevét sem tudom, és azt sem, hogy hogyan és hol keressem. /Aztán megtaláltam. :)/ Szóval ezzel szórakoztam.
Ma kellemes meglepetés volt számomra, hogy nyílt egy hatalmas könyvesbolt ott, ahova járok vásárolni. Naná, hogy be kellett menni és naná, hogy nem tudtam kijönni könyv nélkül! De nem könnyelműsködtem, karácsonyra vettem meg valamelyik unokámnak a Moha és Páfrány c. mesekönyvet. Hogy ki kapja, az még majd eldől. Magamnak csak egy CD-t vettem (kibírtam, pedig nagyon nehéz volt!!!), görög népzenét. Már látom, hogy a családi pénztárra jobban kell majd ügyelnem, mert a könyveknek borzasztó nagy a csáberejük! :) És az áruk is. :(