Én szinte rögtön, ahogy megérkezett kislegény, ő még betegeskedett kicsit, de csütörtökön már nagyon elemében volt! :) Ebből adódott a baj! Felesleges energiáit egy kis rosszalkodással vezette le, én türelmes vagyok, de Apó már nem annyira. Érezni, hogy nem mai gyerek, az idegei is nyúzottabbak talán, meg hát más a nevelési elvünk. Nem az bánt, hogy rászólt a gyerekre és a karjánál fogva arrébb penderítette, de ahogy mondta és ahogy nézett..., az nagyon nem tetszett.
Ritkán van nálunk mosolyszünet, de most ez a helyzet. Nem tudok oldódni, állandóan látom a szemét és magamtól kérdezem, hogy vajon melyik énje az igazi? Nem szeretnék ebbe a témába - itt a blogban - mélyen belemenni, de kétségeim vannak. Idő kell, míg megemésztem, mert mást nem is tehetek. :(
Kisunokám - szerintem - nagyon jól viselkedett, bevette a borzasztó rossz orvosságokat, az étvágya is visszatért, sokat rajzolt. Készített a Mamikájának egy pici könyvecskét, benne az évszakok képeivel, a hátsó borítójára ráírta a nevét és szíveket is rajzolt mellé, én meg tűzőgéppel összefűztem. Nagyon akar írni, mindent kérdez, hogy ezt hogy kell, meg ez mit jelent? A nővére húzza felfelé, nehogy már ne tudja azt, amit a testvére! Nyomtattam ki neki színeznivaló rajzokat. Beindult a csikigép is, Mazsolát olvastuk esténként, sokat autóztunk, nem maradt ki a TV és a számítógép sem. Még énekeltünk is, meg boltost játszottunk.
Egész napomat kitöltötte, nem volt időm szédelegni, viszont este egész jól el tudtam aludni. :) Az is igaz, hogy éjjelenként sokszor felébredtem, és álmodtam hatalmas pókot, meg egy csodás szigeten valami nyaralást, meg a csuda tudja már, hogy még mit, nem jegyeztem meg mindent. :)
Nahát, így teltek a napok... Most viszont nagyonnemszeretem állapotban leledzem.
