Ma reggel

Nincs még itt a tavasz, helyette az ősz jött el az utcánkba.

"Ó, nézd a furcsa, ferde fát,"

Tóth Árpádtól való a cím, idézet. (Tóth Árpád: A fa) 

A fotókat szerénységem követte el. Kimentem az erkélyre, mert fent az égen, egy kis lyukon át kukucskált a Nap, egyébként mindenhol - a lassan már törvényszerű - szürkeség. Aztán elnéztem jobbra és el kellett kattintanom a gépemet, megláttam a fát, a ferdét. Ilyenkor télen látszik igazán, hogy mennyire ferde. Tavasszal egészen elborítja fehér virága, később a rengeteg zöld levél.

Minden évszakban szeretem elnézegetni a fákat, az alakjukat, a törzsüket, az ezerfelé hajló, kacskaringózó ágaikat. Szépek.

Délután lementem, megnéztem a postaládát, számlák, prospektusok, az oltásról semmi hír, de láttam rigókat és egy icinke-picinke cinkét. Jön a tavasz! - érzem én. :)

Naplemente előtt (katt a képre, úgy az igazi)

Ez meg az, csak úgy...

Itt volt Kicsilány, elhozta a patikából a három hónapra kiírt gyógyszereim. Megnyugtató, hogy ezzel már nem kell foglalkozni és a szeméttel sem, mert azt is levitte. A következő adag szemetet nekem kell majd levinni, remélem addigra teljesen felenged az udvaron a jég. 

Várom az értesítést az oltásról, de még semmi, csak az általános oltás-beadások menetét küldték el egy emilkében. Jó volna, ha egy kicsit szabadabban találkozhatnék a gyerekekkel. 

Kicsilány még maszkban is nagyon szép (nem vagyok elfogult, tényleg az!), okos is, biológusnak készül és számtalanszor bebizonyította, hogy nagyon talpraesett. Kislegény is jóképű, nem üres a feje, de amit nem szeret, mert nem érdekli, azt bizony nem akarja megtanulni. A vicc az, hogy a nagyon nemszeretem tantárgya pont a biológia. Idén érettségizik és az a hír járja, hogy most rendesen tanul. A gitározást sem hagyta abba, de mostanság nem megy vele sokra. 

A legidősebb unokám Nápolyba ment a barátjához, most ott lakik. A kisebbek is 17 és 15 évesek. Ők hárman a fiam gyermekei, róluk elég keveset tudok, a fiam elvált és ő sem találkozik velük sűrűn. Ez a helyzet a családban, jelenleg így állnak a dolgok. 

Lassan mindenki felnőtt lesz, én meg visszatérek (ha lesz rá időm) a gyermekkoromba..., a második gyermekkoromba. Nem sietek, úgy gondolom, még ráérek. 

Ja és majd' elfelejtettem, mai fotó a Városról:

Már megint...

...ilyen az időjárás. Most megörökítettem, kizárólag azért, hogy megmutathassam itt a blogban.

Ezt már szeretem

Ma reggel gyönyörű kék volt itt az ég és még most is süt a Nap! Az a négy fenyő: Athos, Porthos, Aramis és D'Artagnan. Kivont ágakkal figyelik és vigyázzák a környéket. Van tőlük távolabb egy ötödik is, talán ő a Milady, vagy a Bíboros? Ő most lemaradt a képről.😉 

Van a környékünkön sok fenyő, a mi kertünkben is található több is (egyik pont a konyha ablaka előtt), de az az öt ott szemben, egy kertben álldogál.

Amikor ilyen kék az ég, mindig ez az Ady-vers jár a fejemben:

"Adjon Isten ifjuságot,
Szabadságot, boldogságot,
Egészséget, pénzt és hitet,
Szerelmet, hírt mindenkinek.
Gyönyörű-kék itt az Ég."

(Ady Endre: ADJON ISTEN MINDENKINEK - részlet)

Esett egy kicsi hó!

Reggel arra ébredtem, hogy fehér lett az utca, fehérek a háztetők. Gyorsan készülődtem, nehogy mire kimegyek az erkélyre, már el is tűnjön, mert tegnap eltűnt. Most is, ahogy kinézek az ablakon, látom, süt a Nap és a szél is fúj, úgyhogy ez a hó sem fog sokáig kitartani.

Készítettem pár felvételt, így mégis megmarad a fehér Város nekem és minden kedves olvasónak aki erre jár.

Reggeli Budapest

Fények

2021. január első napjának délelőttjén ilyen volt a kilátás:

Ma ez az ajándék

"A vonuló felhők fölött mindig kék az ég" - ez volt Apókám egyik kedvenc mondása. Ma ezt rejtette a 23. fiók és az időjárás is mintha ezt akarta volna igazolni, pár órára megmutatta a felhők fölött azt a gyönyörű kék eget.

Ma reggel

Napsütésben, ködben ébredezik a Város.

(Érdemes a képre kattintani, nagyban sokkal szebb!) 

 

Ködös nap

Nem valami szívderítő látvány, de nekem vidám volt a mai nap. Reggel jól ébredtem, Apóról álmodtam, napközben itt járt "Kicsilány", elintézett ezt-azt és még beszélgettünk is, igaz, maszkban, de mégis! Kicsit olyan volt mint régen. 

 

A Város

a hajnali pára és a felkelő nap fényében.

Ma reggel 7 és 8 között

Képek szellőztetés közben.

Eső utáni háztető.

Egy kicsit elfordulva ilyen is volt az ég.

A sok fától lassan nem látni az utcát, én mondjuk örülök neki. 

 

Kedves évszakom

 

 

Áprily Lajos: AZ ŐSZRE VÁRJ

Nyáron ne járj az erdőn. Őszre várj,
mikor fel nem verik turista-szók,
arany ruhába öltözik a táj
s a magasból megjő a halk pirók.

Szél jár feletted, hosszú sóhajú,
bágyadt sugár becézi vén szived,
s a bronz erdő, a Tizian-hajú,
füledbe súgja: Most vagyok tied. 

 

Húsvét délután

egy kis időre kisütött a nap! Délelőtt szakadt az eső és szürke sötétség borult a városra, igazán nem volt ünnepi a hangulat. A gyerekektől hazafelé már itt-ott világosodni kezdett az ég, elállt az eső és itthon az erkélyről el is csíptem egy kis napsütést. :)