Ünnepek, remények...

Remélem, hogy jövőre, veletek, ugyanitt!

Üdvözlet

Mindenkinek aki erre téved

Szilveszterek

Gyerekkoromban, az '50-es években a rádiókabaré műsora volt az est fénypontja. Mindannyian a rádió körül ültünk, az asztalon sós és édes sütemények, szódavíz, szörp, bor, sör, aztán ki mit kívánt, azt evett, ivott. Éjfélkor, a himnusz után, virsli mustárral, vagy friss, reszelt tormával. Ezután jöhetett a körúti séta, tömeg, hangzavar, dudák harsogó hangja és az a papírból készült valami, amit, ha megfújtak, sípoló hangot adva messzebbre kinyúlt, ijesztgetve az ember lányát. (Rákerestem a neten: ördögnyelv a becsületes neve.) Szerpentin és konfetti repült mindenfelé.

Később, lehettem úgy 16 éves, a szüleimmel mentem "házibuliba", a szüleim barátaihoz. Emlékszem, akkor vettem fel életem első, igazi magas sarkú cipőjét és akkor ittam életemben először alkoholt, egy icipici pohárka narancslikört. Azokban az években a TV vette át a rádió szerepét, azt néztük, miközben volt, aki a rádiókabarét hallgatta inkább. Másnap meg ment a vita, hogy melyik műsor volt jobb. A süteményekhez és a virslihez csatlakoztak a különféle szendvicsek. Éjfél után zenét hallgattunk, énekeltünk, beszélgettünk. A körúti rumlit kihagytuk.

18 éves korom után sokszor házibuliban, barátokkal szilvesztereztünk, de volt szilveszter szórakozóhelyen, vállalati rendezvényen is. Mondanom sem kell, az italok választéka többféle lett és az ételek is változtak. Hidegtálak, saláták, üdítők, pezsgő, konyak, martini és sorolhatnám még mi minden, a sör volt az állandó, csak már nem a Kőbányai, hanem egyre több német és cseh sör is szerepelt az "itallapon". Az első férjemmel mindig elmentünk valahova, vagy otthon, társasággal ünnepeltünk az év utolsó napján. Ilyenkor a gyerekekre a szüleim vigyáztak, nekik is megvolt a programjuk, szerették a gyerekek és a Nagyiék is.

Nem tudtam elképzelni, hogy december 31-én ne legyen társaság, hogy ne legyen zajos ünneplés. (Megjegyzem, időközben elváltunk..., nem ünnepélyesen, de elég zajosan.)

Én igyekeztem megtartani a régi szokást, nagyrészt sikerült is, de már nem volt az igazi. A gyerekek nőttek, ők is elmentek a barátaikhoz és én sem maradtam otthon. Másnap pedig megfogadtam, hogy többé nem megyek szilveszterkor sehova, jobb lesz nekem otthon, nyugiban.

Ezt a fogadalmamat akkor sikerült betartani, amikor Apó belépett az életembe. Érdekes, akkor már csak az Ő társaságára vágytam. Nagyon jól elvoltunk kettesben. Volt egy kedvenc "borkorcsolyánk" - diónyi húsgombócok, amiket úgy rendeztem el, mintha süni pihenne egy tálon. Minden gombócba szúrtam egy fogpiszkálót, majonézes salátát készítettem mellé. Sütemény is került az asztalra, főleg sós, sajtos pogácsa, és természetesen volt még karácsonyról maradt édes püspökkenyér, bejgli, gyümölcs. Éjfélkor pezsgővel koccintottunk és ígéretet tettünk egymásnak, hogy "jövőre veled, ugyanitt".

Olyan ünnepre is emlékszem, amikor ez a páros kibővült két unokával és az ő mamikájukkal, de erről itt a blogban egyszer már beszámoltam.

Biztos vagyok benne, hogy sok, említésre méltó szilveszter kimaradt, de ez van. Ez a kis beszámoló most pont annyi, amennyi épp jólesett. Ja, egyébként saját elhatározásom, hogy 4 éve egyedül töltöm az év utolsó napját. Ilyenkor jó a csend, jönnek az emlékek. A telefonnak viszont több dolga akad. 😀🍀

Ünnep közelít

„Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében." - Fekete István.

...minden kedves ismerős és ismeretlen olvasónak...🌲🥰

Ünnep

Ünnep

Lesz egyszer Húsvét is

Bizony. Idén április 4-re esik Húsvét vasárnapja. Én már előre terveztem, ha valakinek valamelyik megtetszik, nyugodtan le lehet tölteni.😉

Vagyok

Igen, vagyok, létezem. Nincs semmi baj, csak találtam magamnak egy új elfoglaltságot. Mostanában üdvözlőlapokkal vagyok elfoglalva. Régen blogháttereket gyártottam, de ma már elég nehéz (nekem legalábbis nem megy) beilleszteni a saját hátteret. A mostanit a blogspot adta, elégedett vagyok vele, de nem tükrözi az éppen esedékes időjárást, vagy a hangulatomat. Ez van. 

A régi háttereket hasznosítani tudom az új üdvözlőkártyáknál. Van karácsonyi, újévi, húsvéti, születésnapi, névnapi és olyan is amin szép napot kívánok. Elég "l'art pour l'art" ez az egész, de szeretem csinálni, megmozgatja a fantáziám. Csak két példa:

A versike nem kíván ám rosszat. Állítólag a fülünk és az orrunk egész életünkben nő, tehát minél nagyobb, annál hosszabban élünk ezen a földön. 😀

A fotózást sem hanyagolom, de olyan egyformán ronda az idő, olyan ritkán van olyan pillanat, hogy azt érezném, na most ezt meg kell örökíteni, hogy eddig nem sok új kép született. 

Egyébként elvagyok. (Mint a befőtt.)