Az elmúlt év decemberéből

Pár kép, hogy legyen már itt valami 2024-ben. 😀

21-én készült a kocsonya.

Kicsilány horgolta és én kaptam karácsonyra.

Itt pedig az év utolsó napja. A kilátásokról... Ma már időnként kisüt a Nap... 

 

Most csak ennyi. Majd jövök. 🌝

Tegnapi égre néző

Délelőtt sötétség, eső, délutánra kiderült. 

Ma megint szürkeség, gyenge eső és végre hűvös az idő. Az ég most nem fotogén, egyhangúan szürke.

Tegnap esti égbolt

Már sokkal jobb a kezem, de most a nagy melegben élni sincs kedvem, írni aztán meg végképp nem akaródzik és nem is történik semmi olyasmi, ami megérdemelne egy bejegyzést. 

Ezt a látványt tegnap este sikerült elkapnom és hogy lássátok, még élek, elhoztam nektek is. 😀

Még mindig csak olvasok

Nem igazán tudom kímélni a jobb csuklómat, a fáslit is le kell vennem, például amikor főzök, mosogatok, stb. Így aztán a fájdalom még tovább vendégeskedik nálam, pedig már nagyon nem szívesen látott vendég! És még ez a meleg is...!!!

Estére sütött ki a Nap

Egész nap borult volt az ég, fújt a szél, hideg volt, tegnap még az eső is esett, egy kicsit be kellett fűteni. 

Ma már legalább nem esett és a Nap estefelé szabályosan bearanyozta a város egyes részeit, meleget már nem adott, de igazán szépen búcsúzott.

Hogy mi van velem?

Semmi különös. 

Négy napig nyitott erkélyajtó mellett töltöttem a napjaim és gyakran mentem ki az erkélyre szétnézni. Pezseg az élet a lakás falain túl. Időnként a szellő virágillattal kényeztet, minden növény csodálatosan zöldell, van, amelyik még csak most hajtja ki a leveleit és van, amelyik már a virágát is elhullajtotta, vagy épp most virágzik. Bogarak, lepkék, méhek repkednek cikázva a lombok és a fejem körül, madarak sokasága száll ide-oda. Most vettem észre, hogy milyen sokféle madár tanyázik ezen a tájon. Kergetőznek, megpihennek, szerelmesen összebújnak, készülnek a családalapításra. 

A város is kizöldült, szemben a hegy már nem szürke, már inkább zöld. A fák a lombjaikkal lassan eltüntetik az utcát és a panoráma egy részét, de nem bánom. Legyen csak így. Ősszel, mikor ezek a gyönyörű, sokfélén zöld levelek elsárgulnak, pirosodnak, rozsdabarnán földre hullnak, akkor majd újra előbújik az utca és a város minden részlete. 

 

Írok itt a ragyogó, napsütéses tavaszról, miközben odakint szürkére váltottak a színek, lóg az eső lába. Nincs nyitva az erkélyajtó sem, de hát ez is kell, kell a földnek az éltető esővíz. Most olyan idilli a kép, de motoszkál a fejemben a gondolat, hogy meddig?

Hogy én? Ja, igen. Épp megittam, megettem a reggelimet, bevettem a gyógyszereket. A mosógép is befejezte a beállított programot, a ruhákat kivettem és most megyek teregetni...

Most kissé őszies

Esik az eső, lemosta a port növényekről, házakról. A hegyek köd-, vagy inkább párafelhőben halványan látszanak, de a kertünk most sokkal szebb.

Most épp tavasz van

Jövő hétre hózáporokat jósolnak és jóval hűvösebb időt. Az elmúlt évek márciusi fotóit nézegetve, ez nem is olyan ritkaság.

Ez a kép 10 éve, 2013. március 26-án készült, de szinte minden évben márciusban, áprilisban volt hóesés és néha, mint a képen is látni, nem is kevés.

És most: kék ég, zöld fű, langymeleg, de meddig? Mindegy, a tél már csak igen rövid időre térhet vissza. Azért a fákra, a növényekre nem árt vigyázni, szegények nehogy megfagyjanak!

Nagyon vártam már ezt a harsogó, friss zöldet, a virágok tarkaságát és a csodás kék eget. Maradhatna sokáig, a nyártól félek, ki tudja milyen elviselhetetlen meleget hoz. 

Ha csak rágondolok, már kiráz a hideg! 😀

A tavasz első napján

Kimentem az erkélyre szétnézni és kicsit kiszellőztetni a szobát az éjszaka után. 

Kellemes tavaszi idő van, a kertben minden rügyezik, virágzik, nem siettem vissza a lakásba és egyszer csak mit látok? Egy gerle üldögélt az előttünk futó, libegő zsinórok egyikén és a semmiből megjelent egy kis vörös mókus ugyanazon a vezetéken. Először csak nézte a madarat, majd elindult felé, elindult? - rohant! A gerle, huss, elrepült, a mókus meg szaladt tovább a zsinóron. Addig szaladt, míg el nem tűnt a szemem elől. 

Láttam én már mókust fenyőfán, mogyoróbokron, az ablakunk párkányán, de így még soha. Olyan kis apró jószág és milyen fürge! Én meg megint sajnálhattam, hogy nem vittem magammal a fotómasinámat. 

A kép tegnap készült a kertünk sarkában virágzó aranyvesszőről:

Ma reggel

2023 első reggele

A köd jön velünk. Én szívesen otthagytam volna 2022-ben, de ez - és sok más egyéb - nem rajtam múlik. Ha rajtam múlna..., de más volna a világ! Az biztos, hogy boldogabb.

A 2022-es év

utolsó naplementéje - ezt nem tudtam kihagyni - pont szilveszter napja maradjon ki?! 😀 (Jövőre, ígérem, visszafogom magam.)

Kisütött!

Juhééé! Süt a Nap! A sok ködös, sötét nap után végre! 

Hogy nem nagy hír? Meg sem kéne említenem? Dehogynem! Ettől van most jobb kedvem. Fotó nincs, mert hiába süt hét ágra a Napocska, mínusz fok van odakint és nem tudom rávenni magam, hogy kimenjek az erkélyre. Talán később..., ha csak vissza nem jön őkelme, a Köd, vagy az Eső, netán a Hó. 

Ködös kép mostanában sok készült, az eső meg eláztat mindent, még a fotómasinámat is, márpedig azt nem szeretném. Hó? Na jó, azért kimennék, mert idén, így év vége felé, még nem volt hozzá szerencsém.

Összehordtam itt hetet-havat. Az az igazság, hogy másról most nem tudok beszámolni, de a napsütésnek valóban nagyon örülök!

Valamivel később:

Nem mentem ki, de a szobában készítettem pár felvételt.  🌝 Íme egy a sokból:

 

A redőny azért van így, mert az is szigetel egy kicsit.