Borsok, tárkony, húsleves

Szeretem a húslevest. Már gyerekkoromban is szerettem megszórni őrölt feketeborssal. 

Akkortájt nem túl sok fűszer volt a konyhák polcain. Most viszont tobzódni lehet a különbnél különb fűszerek között. 

Fele, fele arányban kevertem össze fekete- és rózsaborsot és tettem még hozzá kb. egy mokkáskanálnyi szárított tárkonyt. Az egész keverék ment a borsdarálóba. Nagyon finom lett vele a jó forró húslevesem! 

A tárkony, tudom, régi magyar, erdélyi fűszer, én mégis Párizsban találkoztam vele először. Azóta az egyik kedvencem, például nagyon finom krumplipürében és a sült krumplira szórva, azt is különlegesen finommá varázsolja. Sok ételben lehet felhasználni.

Délután 4 óra körül

Hamar jön az esti sötét. Tetszik, vagy sem, fel kell kapcsolni a villanyt, ha látni akarok valamit. Ezzel egyidőben a redőnyöket is le kell engedni. Egyrészt nem szeretem, ha belátnak, másrészt egy plusz réteg, ami védi a lakást az éjszakai hidegtől. 

Megyek, előkészítem a holnapi gyógyszereimet... Jó kis esti program nagymamáknak. 😀

Eső, köd...

...és szúnyogháló. Ezek homályosítják el a szemem és nehezítik meg a kilátást a konyha ablakából.

Élőben azért élénkebbek a színek és az a kis rózsa olyan vidáman bontogatja szirmait, mintha a tavasz jönne és nem a tél. Mosolyogni támad kedvem, ha ránézek.

Mögötte, az üvegen és hálón túl, a hatalmas fenyő ad védelmet és élelmet mókusnak, cinkéknek, de láttam ott már harkályt is no meg szarka is akad. Ilyen borús napokon jó kinézni az ablakon, az erkély ilyenkor túl vizes és hideg. Tudom, mert egy kicsit kidugtam az orrom. 😊

Időpontok

Kislegény üzenetet küldött a messengeren és elnézésemet kérte, hogy ilyen késő este válaszol. (Előtte én írtam neki, kb. 1-2 nappal ezelőtt.) Az időpont éjjel 2 óra 56 perc. Este? Nem is olyan régen még azonnal válaszoltam volna neki, hisz voltak olyan éjszakáim, amikor még a napfelkelte is ébren talált. 

Pár évvel ezelőttig bagolyként éltem az életem. Az én drága unokám csak folytatja a hagyományt. A válaszomat reggel 6 óra 29 perckor küldtem át neki, persze, nem válaszolt, hiszen épp az igazak álmát aludta.

Mostanában már nem bagolykodom, inkább a pacsirtaság jellemez.

A házban az egyik lakó megkért, hogy reggel 7-kor telefonáljak rá, mert tudja, hogy én korán kelek és neki időre kell mennie az orvoshoz, ő pedig nem biztos benne, hogy időben felébred. Nincs vekkere, a telefonján meg nem tudja beállítani az ébresztést. Így van ez. Ő sem fiatal, sőt!

Hiába fekszem le a megszokottnál később, akkor is felébredek legkésőbb 7-kor. Régen bezzeg, volt, hogy 11-kor is nehezen kászálódtam ki az ágyból. 

Úgy szeretnék megint sokáig aludni! Nem lehet. Fel kell kelni. A cukorbetegség tehet mindenről. Bizony. Rendszeresen kell élni, nem lehet ám csak úgy éjszakázni és aztán másnap lustálkodni. Ezt is meg kellett tanulnom. És még ki tudja, mi vár rám? 😉

Reggeli pillanatképek

Elnézést kérek, de egyszerűen nem tudom megunni, ha valakinek túl sok és már elege van az erkélyről készített fotókból - amit egyébként megértek -, ő inkább meg se nyissa a blogomat. 

Süt a Nap a ködön át, különös hangulatot teremtve. Beillene az első két kép akár téli tájnak is. Kopasz fa, amin nem olyan rég a madarak gyülekeztek, akkor még levelek díszítették az ágakat. Füstölő kémény, mert a hideg bizony itt van már és fűteni kell és főzni kell, hiába drága az ára. Takarékoskodni is kell, persze, de okosan. Azt hiszem, egy kórházi ápolás drágább "mulatság" lenne.

Nekem most sokat segít a fűtésben - a nyáron oly sokszor szidott - áldott napsütés. 🌝

Közelebbre nézve már a megszokott képeket látom:

Négy éve nélküle

Ő rám várt, én rá. 

Együtt lett teljes az életünk. Boldogan éltünk míg... 

Míg egy novemberi éjszakán el kellett mennie és a földi mesének akkor vége lett. 

Most valahol messze, talán egy másik életben, vagy a csillagok között, nem tudom merre jár, de biztosan érzem, hogy vár reám.

Szeretem

Kicsit tisztább időben ilyen színekkel fogadott a reggel és igen! - ezt az őszt szeretem!

Hiányoznak

 

                                            "Emlékük, mint a lámpafény az estben,

                                              Kitündököl és ragyog egyre szebben 

                                              És melegít, mint kandalló a télben

                                              Derűs szelíden és örök fehéren."

A kesernyés-édes illatok, emlékek hónapja

Weöres Sándor: FUVALOM

Az őszi lombok illatát
szobámba hozza be a szél
s leteszi mint egy kosarat.