Minden reggel

megnézem, hogy milyen az idő Helsinkiben. 

Kicsilány január óta ott jár egyetemre, ott dolgozik, ott él. Munkát csak a napokban talált és még nem is tudom, hogy mit csinál, csak azt, hogy délután, vagy este, mert délelőtt egyetemen van. 

Eleinte furcsa volt neki minden, hiába volt már tavaly fél évig Jyväskyläben, Helsinki más, bár ott is sok az erdő, a park, ám a tenger miatt soha nincs olyan hideg. Ráadásul kiderült, hogy Kicsilány Jyväskylä-i tájszólásban beszéli a nyelvet, így mindenhol finn leányzónak nézik, hiszen szőke és fehér a bőre is, no meg tájszólással beszél. 😄 

Nagyon tetszik neki a finn oktatási rendszer és nem csak az oktatási, hanem úgy általában a rendszer. Az oktatásban nem kell jegyzetelniük, mindent megtalálnak az egyetem honlapján, a beszélgetésekre helyezik a hangsúlyt és sok a gyakorlati órájuk. Először mindent szimulációban próbálnak ki. Ott van a legnagyobb szimulációs központ. Nem kell félniük, hogy valamit rosszul csinálnak és a beteg esetleg feldobja a talpát.

Az egész finn rendszer nagyon emberközpontú. Vannak már barátai, vagy inkább azt mondanám, hogy olyan emberkék, akikkel beszélget, vagy elmennek kicsit szórakozni. A finnek nem valami beszédesek, de ő épp egy finn lánnyal beszélget sokat és tőle tudott meg sok mindent az életszemléletükről. 

Egyelőre ennyi, majd még írok róla, hogy milyen az élet Helsinkiben. Kicsilány nagyon szereti. Húsvétkor itthon lesz, de csak pár napig, aztán júniusban a lányom és Kislegény fogja meglátogatni. Hát igen, én már ebből kimaradok... Majd hallgatom a sok élményről a beszámolót.

Brassó

Nem, nem én voltam ott. Hétvégén a lányom tett egy rövid kirándulást az egyik kedves városába. Küldött képeket, hááát..., ott sincs jó idő, de a város így is szép.

A lakásban, de

mégis a nagyvilágban. 

Mióta újra írom a blogomat, kitágult a világ. Régebben például, ha az időjárásra voltam kíváncsi, megnéztem a budapesti és nyáron a balatoni időjárási jóslatokat. Ma, ha megnyitom a meteorológiai weblapot, megnézem Budapestet, Sopront, Székesfehérvárt, Pécset, Debrecent, Makót, a Balatont és Franciaországot, vagy ritkábban Londont is. Érintettnek érzem magam, hiszen a rendszeresen olvasott blogok írói ott, vagy arrafelé laknak. Bevallom, el is megyek a városukba, persze csak virtuálisan, a térkép segítségével bolyongok az utcákon, jól megnézem a nevezetességeket. 

Ez a szokásom nem most alakult ki, szerelmem Párizs, sokszor vágyódtam utána, hozzá. A térkép segítségével bejártam az ismerős helyeket és az ismeretleneket is. Felkerestem a házat, ahol laktam, gondolatban leültem a ház előtti padra úgy, mint annak idején és felidéztem az illatokat - a sarkon volt egy pékség - a színeket, a párizsi utánozhatatlan hangulatot. Most, hogy írok róla, már vágyom is nagyon vissza, szinte honvágyam van. 

Az volt a tervem, hogy még mielőtt végleg elhagyom ezt a földi világot, még elrepülök egyszer Párizsba. Be kell látnom, hogy ezt a tervemet már nem tudom megvalósítani. Aki a lakása foglya, mehetne, nem tiltotta meg neki senki, csak épp az egészsége nem engedi, az ne álmodozzon ilyen messzeségekről. 

Maradnak a régi képek és a virtuális barangolások. Tulajdonképp örülnöm kell, hogy eljuthattam oda, ahová már gyermekkorom óta vágytam. Ne legyek telhetetlen, igaz?

A Bois de Boulogne-ban, a Párizsban élő nagynénémmel, unokatestvéremmel és az ő feleségével. A kezemben egy fenyőtobozt szorongatok amit a mai napig megőriztem. (A kép nagyon régen készült, azóta már csak én vagyok életben.)

Hétvége Prágában

Az úgy van, hogy a lányom utazik, fotóz és küldi nekem a képeket. Az ő szemével láthatom a városokat, tájakat, így én is (virtuálisan) utazom és gyönyörködöm. Ennél sokkal több képet küldött, ez csak egy ici pici ízelítő a prágai hétvégéről.

Yves Montand - A Paris

A másik nagy szerelem. Nem Yves Montand, bár őt is szeretem hallgatni, hanem csodás városom, ahová míg élek, visszavágyom: Párizs.

Nini, mit találtam!

Ismét Párizs!

Az Öreg Hölgy alulnézetben ;) :)

Most itt tobzódom, egyrészt, mert még maradt Rhumeltől kapott fotó, másrészt, mert nincs itthon Apó és cincogok. Ez sem tart már sokáig, mindjárt hazajön! Azért az ebéd készül ám és a mosógép is jár...

Akkor most Párizs!

Karácsonyra készülnek a fények városában.

Ezeket a szép képeket Rhumeltől kaptam, egészen frissek és én nagyon hálás vagyok érte! :) Ennél jobb már csak az lehetne, ha ott sétálgathatnánk mi is Párizs utcáin, pihenésként beülhetnénk egy hangulatos kávézóba... hmm..., de szép is..., még álomnak is.

Vasárnap a Várban nézelődtünk

Az indulás...

Itt a vége..., kis csalás van benne, mert előbb a Clark Ádám téren ültem buszra és úgy kerültem a Batthyány térre, a metróba már nem mentem le..., de ugye ez nem olyan nagy csalás? :)
(Megsajnáltam szeptEmbert, ne árválkodjon már itt bejegyzés nélkül!)