Ma reggel

Ködös napsütésben, ellenfényben

2023 első reggele

A köd jön velünk. Én szívesen otthagytam volna 2022-ben, de ez - és sok más egyéb - nem rajtam múlik. Ha rajtam múlna..., de más volna a világ! Az biztos, hogy boldogabb.

A 2022-es év

utolsó naplementéje - ezt nem tudtam kihagyni - pont szilveszter napja maradjon ki?! 😀 (Jövőre, ígérem, visszafogom magam.)

Játszom, csak úgy - Borka módra

Fények és árnyak, nappal és éjjel. Legutóbbi bejegyzésemben a levelek, most pedig az árnyékuk:

Nagyon rossz éjszakám volt. Sűrűn felébredtem, nem sikerült visszaaludni, így hát felkapcsoltam a kislámpát, elővettem a fotómasinámat és a szekrényben tükröződő képről készítettem egy felvételt. Érdekes lett.

Kisütött!

Juhééé! Süt a Nap! A sok ködös, sötét nap után végre! 

Hogy nem nagy hír? Meg sem kéne említenem? Dehogynem! Ettől van most jobb kedvem. Fotó nincs, mert hiába süt hét ágra a Napocska, mínusz fok van odakint és nem tudom rávenni magam, hogy kimenjek az erkélyre. Talán később..., ha csak vissza nem jön őkelme, a Köd, vagy az Eső, netán a Hó. 

Ködös kép mostanában sok készült, az eső meg eláztat mindent, még a fotómasinámat is, márpedig azt nem szeretném. Hó? Na jó, azért kimennék, mert idén, így év vége felé, még nem volt hozzá szerencsém.

Összehordtam itt hetet-havat. Az az igazság, hogy másról most nem tudok beszámolni, de a napsütésnek valóban nagyon örülök!

Valamivel később:

Nem mentem ki, de a szobában készítettem pár felvételt.  🌝 Íme egy a sokból:

 

A redőny azért van így, mert az is szigetel egy kicsit.

Reggel 8 óra körül

Sötét - a gépem vakut kért, de azért se! - köd, eső, 3°C árnyékban, hó, az nincs, de azért jön a Mikulás, ugye? Kémény is van, hááát..., nem tudom, hogy fér át rajta?! Ügyes, majd valahogy megoldja. 😀

Egy régi (vállalati) Mikulás. Kislányom a középpontban és itt baloldalt, a Mikulás mellett és előtt, félig meddig a kisfiam is látszik. Olyan nagy volt az izgalom, hogy észre sem vették a kigombolódott ruhát, az csak akkor derült ki, amikor kész lett a fénykép. Akkor még a filmet elő kellett hívni, stb., stb. Mondom, hogy régi! 😀 '70-es évek.

Délután 4 óra körül

Hamar jön az esti sötét. Tetszik, vagy sem, fel kell kapcsolni a villanyt, ha látni akarok valamit. Ezzel egyidőben a redőnyöket is le kell engedni. Egyrészt nem szeretem, ha belátnak, másrészt egy plusz réteg, ami védi a lakást az éjszakai hidegtől. 

Megyek, előkészítem a holnapi gyógyszereimet... Jó kis esti program nagymamáknak. 😀

Reggeli pillanatképek

Elnézést kérek, de egyszerűen nem tudom megunni, ha valakinek túl sok és már elege van az erkélyről készített fotókból - amit egyébként megértek -, ő inkább meg se nyissa a blogomat. 

Süt a Nap a ködön át, különös hangulatot teremtve. Beillene az első két kép akár téli tájnak is. Kopasz fa, amin nem olyan rég a madarak gyülekeztek, akkor még levelek díszítették az ágakat. Füstölő kémény, mert a hideg bizony itt van már és fűteni kell és főzni kell, hiába drága az ára. Takarékoskodni is kell, persze, de okosan. Azt hiszem, egy kórházi ápolás drágább "mulatság" lenne.

Nekem most sokat segít a fűtésben - a nyáron oly sokszor szidott - áldott napsütés. 🌝

Közelebbre nézve már a megszokott képeket látom:

Szeretem

Kicsit tisztább időben ilyen színekkel fogadott a reggel és igen! - ezt az őszt szeretem!

Egy új nap kezdete

Ma reggel még fel sem kelt a nap, amikor én már felkeltem. Épp elkészültem és kinézve az ablakon szépet láttam. Nem törődve a hideggel, kimentem az erkélyre és készítettem pár fotót.

Ezen a képen, valahol ott középen, van egy repülőgép.

Madarak

Hasonló volt, mint Hitchcock filmjében, csak nem voltak olyan nagyon sokan és nem bántottak senkit. A nagy hangzavarra figyeltem fel, talán értekezletre gyűltek össze...?