2010-ből hoztam ezt a régi ünnepet. Istenem, de szép volt, de jó volt! Azóta megváltoztak a dolgok, Apukám és Apó sincs már köztünk, de a szeretet megmaradt. 🥰
(A régi bejegyzéseimet olvasgattam és sok szép emlékre bukkantam.)😊
Végh György:
KLEOFÁS, A DIDERGŐ KIS TOJÁS
Volt egyszer egy kis tojás,
úgy hívták, hogy Kleofás.
Bimm-bamm, dáridom!
Megvette egy nyuszika,
nyuszilány volt: Zsuzsika.
Bimm-bamm, dáridom!
Megkérdezte Zsuzsika:
"Kell-e neked szép ruha?"
Bimm-bamm, dáridom!
"Persze - mondta a tojás-
fázik ám a Kleofás!"
Bimm-bamm, dáridom!
Befestette Zsuzsika,
a húsvéti nyuszika.
Bimm-bamm, dáridom!
Nem fázik már a tojás:
A zöld bundás Kleofás!
Bimm-bamm, dáridom!
Apóval közösen kaptuk ezt a versikét, Kicsilány mindenkinek rajzolt egy-egy szép lapot és már hetekkel előbb gyűjteni kezdte a húsvéti verseket, hogy mindenkinek jusson. Nagyon szép tojásokat festettek, és még tojásfestő programmal is készültek.
Kézműveskedtünk kicsit mi is. Asztal, székek, rengeteg festék, ecsetek, víz, törlőrongy, tojások - mindenre gondoltak. Én, hogy a versikéhez igazodjam, megfestettem Kleofást amit Kislegénynek adtam, cserébe tőle egy szép bronz színű, csillogó tojást kaptam. Természetesen azt kisunokám festette.
Hajszárítóval szárítottuk, hogy haza is tudjuk hozni. :) Nagyon jó szórakozás volt és az egész ünnepet nagy titokban ők tervezték, szervezték, még Mamika sem tudhatta, hogy mi készül!
Mamikának "csak" a sütés-főzés maradt, mi jártunk a legjobban: nekünk csak enni, inni kellett és gyönyörködni a gyerekekben, ez pedig igazán nem esett nehezünkre, sőt! :)
Az emlékek itt vannak velünk és segítenek örömtelibbbé tenni a napjainkat....De Neked most a igazi jelen-élményben lesz részed, hisz hazaérkezik Kicsilány. De jó is lesz. 🥰
VálaszTörlésrhumel
Igen, velünk vannak és mégis miért facsarodik a szívem, mikor pedig boldogságot is érzek? Azt hiszem, hiányzik ami régen volt és vissza nem tér soha. Most is nagy öröm az unokákkal lenni, de ez már más. Felnőttek lettek... Jó, hogy olyan sokat voltunk együtt, sok szép és kedves emlékem maradt!
TörlésÚgy vagyunk a húsvéti emlékek felidézésével is, mint a karácsonyi ünnepek előtt. Akarva, akaratlan jönnek elő azok a régi évek, mikor még mindannyian együtt voltunk, tudtuk akkor is, hogy milyen nagy kincs az, hogy ott az egész család, s soha nem jutott eszünkbe, hogy egyre fogy majd a jelenlévők száma és mi egyre többet gondolunk vissza azokra a boldog napokra.
VálaszTörlésHa lehet, még jobban megbecsüljük már nem csak a napokat, a perceket is!
Legyen nagyon szép, boldog az ünnepetek! :)
Nagyon szépen köszönöm! Olyan szépen leírtad, hogy nincs is mit hozzáfűzni. És valóban, minden percet meg kell becsülni, hálát adni, hogy még együtt lehetünk. 🥰
TörlésEszembe jut, hogy Anyának milyen életfontosságúak voltak a családi összejövetelek, olyannyira, hogy óriási súlyt helyezett mindenki vállára, mert néma (de sokszor ékesen szóló) szemrehányást tartalmazott : mindig kevésnek bizonyultak... Javasoltam, keresse másban is az örömöt, a világ ne álljon meg, ha elmegyünk! Hiába. Ha nem is mondta, de nagyon látszott. Neki köszönhetem, hogy eldöntöttem - és következetesen tartom is hozzá magam : legyen saját életem a gyerekeken kívül, soha ne érezzék, hogy nélkülük összeomlik a világ körülöttem, hogy uram bocsá, még az egyedüllétet is be lehet rendezni. Hogy mosollyal bocsássam el őket, ne néma szemrehányással, s ez is a ragaszkodás jele, nemcsak a könnyek!
VálaszTörlésÉrdekes megfigyelni, hogy kinek mi jut eszébe a régi húsvétokról. Nálunk, a szüleimnél, nem volt különösebben nagy ünneplés. Én a locsolkodást kimondottan utáltam, hétfőn nem is nyitottunk ajtót senkinek, vagy rokonoknál töltöttük a napot. A lányom nagyobb jelentőséget tulajdonított az ünnepeknek, ma már sokkal visszafogottabb. A gyerekek ragaszkodtak és mai napig ragaszkodnak a jelenlétünkhöz, vagyis ma már csak az én jelenlétemhez. Valahogy így igazi nekik az ünnep. 😊
TörlésBorka: Utáltam a locsolást én is. Míg falun éltünk, Apának nem hagytam hogy felhúzza a redőnyt majd' délig. Mondják azt, még alszom 😜. A gimis, városi húsvétok szerencsére nyugisak voltak. A szüleim baráti köre persze jött, minél később, annál ..hmm, jókedvűbben. Rémes emlékem, amikor "Krasznaja Moszkva" kölnis lett egy új pulcsim, örökre megutáltam.😂. A karácsonyhoz képest ez nekünk se olyan nagy ünnep, kirándulós, soknafőzős, tavaszt éltető együttlét. A család a lényeg. 🥰
TörlésRózsa, a búcsúzásokkor én is igyekszem mosolygós, integetős és vidám lenni. Mindegyikünknek a saját kis életét kell élni,még ha a távolban is. Azért később, a reptéren, vagy ha mi utazunk, hazafelé a gépen, hát bevallom, eltörik a mécses.
rhumel
Jaj, a Krasznaja Moszkva! Volt még egy lengyel kölni is, a Moschus, annak is borzasztó illata volt. Persze, lehet hogy csak nekem, elvégre ízlések és pofonok...
TörlésJól mondod, a család a lényeg és jön a tavasz, akkor is, ha most épp nem úgy néz ki. 😊