Elment... Nagyon fáj...

Rossz hír

Igen. Pozitív.

Még nagyon sok megpróbáltatás vár RÁ, és a családra. Csak remélni tudom, hogy a végén jóra fordul minden, mert azt a legrosszabbat nem akarom, elképzelni sem tudom, az nem lehet! 

Lezártam a hozzászólásokat, most ne... Ezt egyedül kell valahogy elviselnem. 

Akartam jönni, de másképp hozta az élet... Itt most nagy lesz a csönd. Köszönöm, hogy velem voltatok...

Még mindig csak olvasok

Nem igazán tudom kímélni a jobb csuklómat, a fáslit is le kell vennem, például amikor főzök, mosogatok, stb. Így aztán a fájdalom még tovább vendégeskedik nálam, pedig már nagyon nem szívesen látott vendég! És még ez a meleg is...!!!

30 éve Mama nélkül Anyák napján

Érzés

Minden rendben, a család is jól van, süt a Nap, nyitva az erkélyajtó, kellemes a meleg, csend van körülöttem és béke.

Mégis, nagyon nyomasztó érzés, ami bennem, valahol ott a szívem táján, bujkál - a sírás kerülget. Nem tudok írni... Hetek óta nem tudok szabadulni... Menekültek, háború, halál..., képek a szomszédból... és a fájdalmas bizonytalanság.

'56 borzalmának sokszorosa...

Az elmúlt éjszakám

nagyon rosszul alakult. 

Időben, 11 órakor feküdtem le, de csak forgolódtam, a gondolataim nem nyugodtak, Apókámnál jártak és könnyeket csaltak a szemembe. Magamat sirattam, mert nincs már velem, mert nem tudom elmondani, hogy milyen is volt, hogy mi volt Ő nekem, hogy mennyire hiányzik! 

Hiába olvasgatom a verseket, azok más emberek szerelméről, más érzésekről, más történetekről és nem a mi szerelmünkről, szeretetünkről, történetünkről szólnak. Én meg nem tudom, nem vagyok képes a miénket elmondani. Itt van bent a szívemben, lelkemben, fejemben. Akinek el tudnám mondani és meg is értene, már nincs mellettem, persze lehet, hogy hallja, de ez nem ugyanaz, mint amikor átbeszélgettük az éjszakát, vagy az egész napot... Nagyon szerettem őt hallgatni, okos volt, sokat tanultam tőle.

Felkeltem, kerestem elfoglaltságot, tereltem a gondolataimat, végül sikerült úgy elálmosodnom, hogy ne érezzem a fájdalmat és akkor végre elaludtam. Hajnali 1/2 5 volt. 

Várnai Zseni: JÓ LENNE HINNEM... (részlet) 

"Ó, hinnem kell, hogy lelked mégis él,
E földi kíntól mentesülten, fénylőn,
Mi vagyunk csak, kiket siratni kell,
Kik itt maradtunk fájdalomban élőn

Tenélküled."