2022. április 16., szombat
2022. április 14., csütörtök
Itt van
végre a tavasz! Virágillat, napsütés, langymeleg és a zöld szín megszámlálhatatlan sokasága.
De jó lenne egy nagyot kirándulni! Ha végigsétálhatnék az utcánkon, attól is boldog lennék. Most azért annak is örülök, hogy az erkélyről gyönyörködhetek a tavaszban.
Húsvét jön, én meg megyek majd a gyerekekhez, jó lesz.
Ma szép az élet..., várakozással teli.
Téma:
Budapest,
Fotó(tan)folyam,
hangulat,
Időjárás,
Természet
2022. április 11., hétfő
József Attila születésnapja a magyar költészet napja
József Attila: LEVEGŐT!
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
ütött gyermekként csendesen morogtak
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
Számon tarthatják, mit telefonoztam
előkotorni azt a kartotékot,
És az országban a törékeny falvak
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
szemét lesütve fontol sanda választ
Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
Felnőttem már. Szaporodik fogamban
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
Az én vezérem bensőmből vezérel!
jó szóval oktasd, játszani is engedd
1935. nov. 21.
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.
Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztams azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég okelőkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.
Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.
Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.
Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom vanés lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!
1935. nov. 21.
2022. április 5., kedd
Nem először és nem utoljára
József Attila: THOMAS MANN ÜDVÖZLÉSE
Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” –
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj –
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol –
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?…
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők – szabadok, kedvesek
– s mind ember, mert az egyre kevesebb…
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.
Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” –
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj –
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol –
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?…
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők – szabadok, kedvesek
– s mind ember, mert az egyre kevesebb…
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.
2022. április 3., vasárnap
Áprilisi tréfa
Reggel ez a látvány fogadott. Szépnek szép, de nem biztos, hogy pont ez hiányzott. Később olvadni kezdett és mostanra (10 óra) alig maradt a reggeli fehérségből.
Téma:
Budapest,
Fotó(tan)folyam,
Hó,
Időjárás
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)