Vagyok, vagyogatok

Már az is felüdülés, hogy most nem süt hét ágra a Nap. 

Hideg ma sem lesz, de legalább elviselhetőbb idő jön. Állítólag. Remélem. 

A nagy melegben élni sincs kedvem és írni sem... Majd, egyszer, talán, amikor eljön az én időm...

2007-ből hoztam

Nyári álom 

Én ilyenkor, ebben a nagy nyári hőségben, szeretnék nyári álmot aludni. Én lennék a nyári álmot alvó mackó. Egy jó kis hűvös barlang mélyén átaludnám a forró nyarat. De szép is lenne! Nem tehetek róla, de ellentétben másokkal, én ettől leszek depressziós. Ha belegondolok, hogy jön még akár 40° is..., kitör a frász! 

Csak ennyit akartam mondani. 

Már akkor is volt kánikula. Olvasgattam az akkori bejegyzéseimet és a nyár 2007-ben is forró volt és hosszú. 

"Hosszú, forró nyár..."

Esti fények

Szép a város így, amikor kigyúlnak a fények, a lámpák ragyogása még a csillagok ragyogását sem engedi látni, de a szuper holdat azért nem tudják túlragyogni.

Holnap megint jön a kánikula, elég baj ez nekem. A lakás még tartja a normál hőmérsékletet, talán megbirkózom ezzel a hőhullámmal is.

A gesztenyefa

szerintem beteg. Már régebben sárgulni, vörösödni kezdtek az alsó ágain a levelek, mára már majdnem az egész fa olyan. Nem volt véletlen a tavaszi kevés virág.

De hogy legyen itt valami szépség is:

Nagyobb a hibiszkusz virága, mint az én egész kezem. Na jó, nem nagy a kezem, de akkor is! És most valami mókás:

Mojo cica a melegben éppen nem vidám. (Ezt a lányom fotózta.)

Ebben a forróságban ennyire futotta tőlem. Örülök, hogy még vagyok. 

Vigyázzatok magatokra!