A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Húsvét. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Húsvét. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. április 8., szombat

Üdvözlet

Mindenkinek aki erre téved

2023. április 5., szerda

Közelednek az ünnepnapok...

2010-ből hoztam ezt a régi ünnepet. Istenem, de szép volt, de jó volt! Azóta megváltoztak a dolgok, Apukám és Apó sincs már köztünk, de a szeretet megmaradt. 🥰

(A régi bejegyzéseimet olvasgattam és sok szép emlékre bukkantam.)😊

Végh György:
                KLEOFÁS, A DIDERGŐ KIS TOJÁS

                Volt egyszer egy kis tojás,
                úgy hívták, hogy Kleofás.
                Bimm-bamm, dáridom!

                Megvette egy nyuszika,
                nyuszilány volt: Zsuzsika.
                Bimm-bamm, dáridom!

                Megkérdezte Zsuzsika:
                "Kell-e neked szép ruha?"
                Bimm-bamm, dáridom!

                "Persze - mondta a tojás-
                fázik ám a Kleofás!"
                Bimm-bamm, dáridom!

                Befestette Zsuzsika,
                a húsvéti nyuszika.
                Bimm-bamm, dáridom!

                Nem fázik már a tojás:
                A zöld bundás Kleofás!
                Bimm-bamm, dáridom!

Apóval közösen kaptuk ezt a versikét, Kicsilány mindenkinek rajzolt egy-egy szép lapot és már hetekkel előbb gyűjteni kezdte a húsvéti verseket, hogy mindenkinek jusson. Nagyon szép tojásokat festettek, és még tojásfestő programmal is készültek. 

Kézműveskedtünk kicsit mi is. Asztal, székek, rengeteg festék, ecsetek, víz, törlőrongy, tojások - mindenre gondoltak. Én, hogy a versikéhez igazodjam, megfestettem Kleofást amit Kislegénynek adtam, cserébe tőle egy szép bronz színű, csillogó tojást kaptam. Természetesen azt kisunokám festette.

Hajszárítóval szárítottuk, hogy haza is tudjuk hozni. :) Nagyon jó szórakozás volt és az egész ünnepet nagy titokban ők tervezték, szervezték, még Mamika sem tudhatta, hogy mi készül! 

Mamikának "csak" a sütés-főzés maradt, mi jártunk a legjobban: nekünk csak enni, inni kellett és gyönyörködni a gyerekekben, ez pedig igazán nem esett nehezünkre, sőt! :)