Helsinkiben esett a hó

Tegnapi kép Kicsilánytól, ezt látja az ablakából:

Most kissé őszies

Esik az eső, lemosta a port növényekről, házakról. A hegyek köd-, vagy inkább párafelhőben halványan látszanak, de a kertünk most sokkal szebb.

Most épp tavasz van

Jövő hétre hózáporokat jósolnak és jóval hűvösebb időt. Az elmúlt évek márciusi fotóit nézegetve, ez nem is olyan ritkaság.

Ez a kép 10 éve, 2013. március 26-án készült, de szinte minden évben márciusban, áprilisban volt hóesés és néha, mint a képen is látni, nem is kevés.

És most: kék ég, zöld fű, langymeleg, de meddig? Mindegy, a tél már csak igen rövid időre térhet vissza. Azért a fákra, a növényekre nem árt vigyázni, szegények nehogy megfagyjanak!

Nagyon vártam már ezt a harsogó, friss zöldet, a virágok tarkaságát és a csodás kék eget. Maradhatna sokáig, a nyártól félek, ki tudja milyen elviselhetetlen meleget hoz. 

Ha csak rágondolok, már kiráz a hideg! 😀

A tavasz első napján

Kimentem az erkélyre szétnézni és kicsit kiszellőztetni a szobát az éjszaka után. 

Kellemes tavaszi idő van, a kertben minden rügyezik, virágzik, nem siettem vissza a lakásba és egyszer csak mit látok? Egy gerle üldögélt az előttünk futó, libegő zsinórok egyikén és a semmiből megjelent egy kis vörös mókus ugyanazon a vezetéken. Először csak nézte a madarat, majd elindult felé, elindult? - rohant! A gerle, huss, elrepült, a mókus meg szaladt tovább a zsinóron. Addig szaladt, míg el nem tűnt a szemem elől. 

Láttam én már mókust fenyőfán, mogyoróbokron, az ablakunk párkányán, de így még soha. Olyan kis apró jószág és milyen fürge! Én meg megint sajnálhattam, hogy nem vittem magammal a fotómasinámat. 

A kép tegnap készült a kertünk sarkában virágzó aranyvesszőről:

Most olvastam

a 24.hu oldalon: 

"Finnországot a hatodik egymást követő évben nyilvánította a legboldogabb lakossággal rendelkező országnak a hétfőn közzétett World Happiness Report, a világ legboldogabb országainak idei ranglistája. Az évente kiadott jelentés a Gallup Intézet globális felmérésén alapul, amely idén a koronavírus-járványnak az emberek közérzetére gyakorolt hatását vizsgálta a világ 109 országában. Az amerikai kutatók megállapítása szerint az emberek boldogságérzete a világjárvány ellenére „figyelemre méltóan rugalmas” maradt: a 2020 és 2022 között mért globális átlagok éppoly magasak, mint a 2017-2019 között, a pandémiát megelőző években." 

 Amit Kicsilány mesélt az ottani életről, nem is csodálkozom. 😀 

"Magyarország az 51. helyen szerepel a közép-amerikai Salvador után, megelőzve Argentínát. A világ két legboldogtalanabb országa a tavalyi és idei jelentés szerint is Afganisztán és Libanon."

Jobb, ha az utóbbihoz nem fűzök semmit. 

Március idusán

"Tűnt március nagy napja, szép tavasz,

 Mely fölráztad a szunnyadó erőket,

 Mely új tavaszok napját égre hoztad,

 Mely új remények ibolyáját fontad.

 Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,

 Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!"

                                  (Juhász Gyula: Március idusára, részlet) 

*****

Utólag még egy kép, ez nem olyan ünnepélyes, de a szívemnek nagyon kedves. Kicsit régi, (Kislegény itt valóban kislegény) de mit tesz a véletlen? - piros-fehér-zöld.

Kenyérke

Itthon készült tegnap délután. Reggel meghozták a kenyérsütőt, délután kipróbáltam és ahogy kicsit meghűlt, (nem a sütő, hanem a kenyér) már ettem is belőle. Jól sikerült, teljes kiőrlésű, a héja ropogós, a belseje puha és finom, a külleme, hát az nem a legcsinosabb, mert amikor kivettem, kissé összenyomtam és a ropogós héja megtöredezett. 

Meguntam, hogy olyan drága a kenyér és ráadásul sokszor amiatt kellett rendelnem élelmiszereket, mert elfogyott a kenyerem. Na, emiatt már nem fog fájni a fejem és talán lesz még annyi időm, hogy ez az ügyes kis masina behozza az árát. 

Apróság, de nekem ez az első itthon sütött kenyérkém. Szeretem.

 

Nagymamám  becézte így a kenyeret.

Minden reggel

megnézem, hogy milyen az idő Helsinkiben. 

Kicsilány január óta ott jár egyetemre, ott dolgozik, ott él. Munkát csak a napokban talált és még nem is tudom, hogy mit csinál, csak azt, hogy délután, vagy este, mert délelőtt egyetemen van. 

Eleinte furcsa volt neki minden, hiába volt már tavaly fél évig Jyväskyläben, Helsinki más, bár ott is sok az erdő, a park, ám a tenger miatt soha nincs olyan hideg. Ráadásul kiderült, hogy Kicsilány Jyväskylä-i tájszólásban beszéli a nyelvet, így mindenhol finn leányzónak nézik, hiszen szőke és fehér a bőre is, no meg tájszólással beszél. 😄 

Nagyon tetszik neki a finn oktatási rendszer és nem csak az oktatási, hanem úgy általában a rendszer. Az oktatásban nem kell jegyzetelniük, mindent megtalálnak az egyetem honlapján, a beszélgetésekre helyezik a hangsúlyt és sok a gyakorlati órájuk. Először mindent szimulációban próbálnak ki. Ott van a legnagyobb szimulációs központ. Nem kell félniük, hogy valamit rosszul csinálnak és a beteg esetleg feldobja a talpát.

Az egész finn rendszer nagyon emberközpontú. Vannak már barátai, vagy inkább azt mondanám, hogy olyan emberkék, akikkel beszélget, vagy elmennek kicsit szórakozni. A finnek nem valami beszédesek, de ő épp egy finn lánnyal beszélget sokat és tőle tudott meg sok mindent az életszemléletükről. 

Egyelőre ennyi, majd még írok róla, hogy milyen az élet Helsinkiben. Kicsilány nagyon szereti. Húsvétkor itthon lesz, de csak pár napig, aztán júniusban a lányom és Kislegény fogja meglátogatni. Hát igen, én már ebből kimaradok... Majd hallgatom a sok élményről a beszámolót.

Keresem a szót...

...keresem a hangot...

 Tegnap este a egyik tévécsatornán leadták A koncert című filmet. Nekem nagy élmény volt. Mondjuk meg sem közelítette az eredeti koncert hangulatát, de arra tökéletesen megfelelt, hogy felidézze a múltat, amikor a lányommal én is ott voltam és élőben hallottam, néztem a fiúkat és Koncz Zsuzsát. 

 Az egyik hangfal közelében volt a helyünk, igazán jól (túl jól) hallottunk mindent, de amikor vége lett, kb. 1 órán keresztül csak halványan, messziről hallottam még a mellettem álló leányzóm hangját is. (A sok decibel megártott, kicsit süket lettem.) 🌝

 Tegnap újra átéltem azt a hangulatot, hallgattam a nekem nagyon kedves nótákat: A első villamos, Talpra magyar, Európa csendes, Ha én rózsa volnék, Az utcán, Miért hagytuk, hogy így legyen, Amikor én még kissrác voltam, Mama kérlek, Ne gondold, nem sorolom tovább, mert lassan az egész koncert dalai itt lesznek. 

 Olyan jó volt hallani! Az a hangulat, amikor egy-egy dal közben a stadionnyi közönség néma csöndben hallgat és a végén hatalmas tapsban tör ki... Hangok, képek a múltból. Jól éreztem magam, már rám fért. 

Tegnap óta Illés-dalokat dúdolok. Némelyik meglepően aktuális...