Elnézést, hogy már megint naplementével jelentkezem, de szeretném, ha ti is látnátok azt, amit én láttam ma.
Nem várok hozzászólást, dicséretet, hiszen már olyan sokszor kaptam elismerő szavakat, nem azért teszem ki ezeket a képeket. Egyszerűen nekem öröm, ha megoszthatom veletek.
Egy eltévedt levél az erkélyen landolt. A második kép a bejáratnál gyülekezőket, a harmadik, a ház előtti füves részen lustálkodókat mutatja. Hol van már a nyári friss élénk zöld?! Remélem, jön majd a hófehér is. Szeretem nézni ahogy a hópelyhek kavarognak, kergetőznek és beterítik a szürke kertet.
Elfújta a szél a fákról a leveleket, majdnem minden fa megkopaszodott. Itt-ott azért még maradt egy, egy árva levél, sőt, még leveles fa is, de nem hiszem, hogy sokáig kitartanának. A fenyők, a tuják - ők egész évben őrzik szép zöld ruhájukat.
Elég erős és hideg szél fújt, állítólag holnap sem lesz másképp. Nincs mese, közel a tél...
Év elején csináltam utoljára és ez most az év végi megnyitó. Tegnap főztem, éjjel a hűtőben jól lehűlt, ma leszedtem a "nemszeretem" zsírt róla és szétosztottam lefedhető tálkákba és egy zárható üvegbe. Nem sok, de nekem pont elég.
Egyébként úgy fűszerezem, mint a húslevest, csak bőrös csülköt főzök bele és persze zöldséget is. A lényeg, hogy legyen benne bőrke bőven, mert attól és a hosszas főzéstől (kb. 3 óra, a hús mennyiségétől függ) dermed meg jó remegősre. Most még hűl, ha kihűlt, szórok a tetejére egy kis csípős paprikát és nagyon kevés borsot.
Míg Apó élt, az ő feladata volt a kocsonyafőzés, mióta nincs mellettem, azóta, ha enni akarok - mert nagyon szeretem - kénytelen vagyok én megfőzni. Úgy csinálom, ahogy ő szokta és közben is rá gondolok.
Nagyon szerettem a mamám főztjét, de a kocsonyáját nem. Akkor szerettem meg ezt a finomságot, amikor először megkóstoltam azt, amit Apó főzött. Remélem, estére már ehető lesz.
képeket kerestem, főleg balatoniakat, de közben rátaláltam erre a 2007-es november 11-i fotóra. Elképedve láttam, hogy aznap esett a hó és nem is kevés. A képen középen lévő ház helyén ma már egy másik áll, a papírgyűjtő sem ilyen, hiszen átálltunk a szelektív hulladékgyűjtésre és a kék, sárga fedelű kukák bent állnak az udvarokon. Nálunk a zöld tetejű még a ház előtt, az utcán ácsorog, és várja a nem műanyag és nem papír szemetet.
Talán az autók is megváltoztak, igen, megnőttek és elegánsabbak lettek. A lakók sem a régiek, sokan elköltöztek valamelyik másik városrészbe, esetleg városba, vagy egyenesen egy másik országba. Aztán vannak akik felköltöztek és onnan nézegetnek le ránk, akik még itt éldegélünk ebben a kis hangulatos budai utcácskában.
ilyen nagy ködre ébredtem.Később jobb lett a helyzet, de még nem az igazi.
Jelenleg ragyogóan süt a Nap. Erről most nem hoztam képet, hiszen sokszor láttátok már. Hogy a délután mit hoz? - állítólag esni fog...
