Végre

rájöttem minden változtatás titkára! 

Tegnap, hajnalig próbálgattam a különböző beállításokat és most elmondhatom, hogy meg tudom változtatni a blog hátterét, színeit, a betűk nagyságát. Olyan hátteret, mint régen, nem tudok betenni, de azért nem muszáj a blogspot által felkínáltakból választanom. Tulajdonképp, ha megismeri az ember a rendszert, akkor ez egyszerűbb, mint a régi. 

Már csak új háttereket kell  készítenem. "Csalamádé" fejlécből akad bőven png és jpg formátumban is.

Itt a vége

Mindenkitől búcsúzom, nincs semmi baj, csak a mondanivalóm fogyott el, vagy talán amit gondolok azt már nincs kedvem leírni..., ki tudja...

Leállítottam a megjegyzéseket is, nincs tovább. Már nem írok ide többet, csak olvasgatni fogom a kedves blogokat.
Kívánok nektek szép napokat, éveket, minden jót! :)

Mostanában hanyagolom az írást, de...

...ezt muszáj megosztanom! A verses blogom látogatottsága meghaladta az 1.000.000 nézelődőt. Tudom, hogy ez nem azt jelenti, hogy mindenki versolvasás céljából tévedt oda, de én így is nagyon örülök neki. Valami jó ebben a cudar világban...

Ott fent, a jobb sarokban egy cicó is nagyon néz, hogy mi a csudát csinálhatok az ablakon kihajolva, egy fura izével a kezemben? Hát mi mást? Fényképezem a havat, jobb híján.

Néha furcsákat olvasok (2010. április 11.)

Hogy is volt? - Bikfic új blogot indított, ahol sokan írunk, sokfélét, hiszen minden év mindegyikünknek mást jelent, mindenki másra emlékezik. Miközben böngészgettem a múltamban, a fenti címmel találtam egy megjegyzést, kapcsolódik egy ide már beírt bejegyzéshez:
Egy cím a hírekből: Megalakult az Emberi Méltóság Tanácsa
Én ezt olvastam: Megvakult az Emberi Méltóság Tanácsa

Nem csak felettem,

de a blogom felett is múlik az idő. 2006-ban pontosan ezen a napon kezdtem el írni. Nem ez volt az első, a freeblogon kezdtem, de ott olyan macerás lett a blog szerkesztése, hogy inkább áttelepedtem ide és itt is ragadtam. Jó itt, kényelmes, tudom, hogy mit és hol találok, tudom változtatni a hátteret, lehet bütykölni. :)
Néha, csak úgy kíváncsiságból nyitottam itt-ott blogot, de mindig megállapítottam, hogy a spot kényelmesebb, persze az is lehet, hogy egyszerűen csak megszoktam. Mindegy is, a fő, hogy még maradok egy darabig, hacsak nem jön egy mindent elsöprő Alkotói Válság! :) Mert az olyan ám, hogy egyszer csak itt van és nem tudok ellene tenni semmit. Ki kell várni amíg őkelme elunja magát nálam és végre odébbáll. Közben lehet búcsúzkodni az olvasóktól, de sokszor azért nem illik ezt eljátszani, mert az ember gyereke meg a szava hitelét veszti. Nem is teszem többé, inkább nagyokat hallgatok majd és amint Alkotói Válság helyet cserél Ihlet kisasszonnyal, szépen csendben visszajövök. :)
Holnap április 11. lesz, nevezetes nap. Kedves (legkedvesebb!) költőm születésnapja. Négy éve is ezzel kezdtem a mondókáimat, most sem feledkezhetem meg róla. Hogy ki Ő? Van aki nem tudja? - nem hiszem!

József Attila:
KI VERNÉ FÖL LELKÜNKBEN A LELKET?

A meddő dombok homlokából
Kiemeltük a csillagvizsgáló gondolatokat,
Föl, föl a magasságig
Repülőgépeket hajigálunk
És roppant, visszahulló pályájukkal
Kipányváztuk a madarak birodalmát,
Mozdonyokkal korcsolyázunk messze földre
És kantárt holnap elektromos hajókból dobunk
A sörényes, üvöltő tengerekre,
De emberek, emberek!

Ki venné újból észre,
Hogy le kell sikálni asztalainkat,
Ki mondaná meg az asszonyoknak,
Hogy kisöpörhetik a szomorúságot,
Ki ültetne kerteket szemünkbe,
Ki verné föl lelkünkben a lelket?

Bloghátterek

Újabb adag. :)

Bloghátterek

Ezek csak háttérképek, semmi mást nem tudnak, de hátha valakinek szüksége van rá, ha tetszik, nyugodtan le lehet tölteni. Nekem ez szórakozás, szívesen csinálom.

Hátterek (jó szórakozás!)

Ez csak pár darab, van mééég! - azokról nem is szólva, amiket kidobtam, mert vagy nem tetszett a végeredmény, vagy túl sötétnek, túl mintásnak bizonyultak. A fejléchez szükséges feliratokat - gif formátumban - külön szoktam megrajzolni, írni. A hasznos rész középen: 840 px széles, a teljes méret: 1280x800 px, ha valakinek megtetszik bármelyik és tudja használni, csak tessék, lehet vinni. :)

Új ruha

Végre, rájöttem az átlátszó háttér titkára! Elég sokáig tartott... :)
Az a helyzet, hogy a régi képtároló helyem nem hajlandó nagyobb, csak max. 1024x768-as felbontású képet tárolni, jobban mondva hajlandó, de nem ingyééé. Én meg ugye, jó magyar szokás szerint, nem akarok ezért fizetni, tehát kerestem egy ingyen tárolót. Megtaláltam, aztán megjött az ihlet is és úgy döntöttem, hogy új ruhát kap Csalamádé.
Most egy ideig ebben lesz, de amint jön a jobb idő, lecserélem vidámabbra, tavasziasra.
Egyébként elvagyok, megvagyok. Fotózgatok, zenéket rendezgetek, olvasgatok, ja, és úgy mellesleg  élem a megszokott életem (értsd: vásárlás, főzés, takarítás, mosás..., csupa ilyen "érdekes" dolog). Minden nap furdal a lelkiismeret az elmaradt emilkék miatt, de bizakodó vagyok, és hiszem, hogy eljön az a nap, amikor leülök a gép elé és azt mondom, hogy na, most aztán adok a furdalásnak egy pofont és megírom azokat a leveleket. Addig pedig mindenkitől akit érint, bocs, bocs, ezer bocs! :)

Képek Magyarországról

Nohát, nem itt nálam, hiszen én alig mozdulok ki Budapestről (sajnos), de létezik egy blog, ahol nagyon sok szépséget lehet találni, érdemes meglátogatni. :) ;)

"Szeretnénk, ha hazánk minden tájáról, városáról és falváról láthatóak lennének fényképek, ezért kérünk, hogy vedd a fényképezőgéped, és örökítsd meg ahol élsz, amerre jársz." - idézet a blog bemutatkozásából.

"Bloggerror"

A hiba az én fejemben van, tehát, drága blogom, folytatom a régi slágert:

Sokáig nem lesz köztünk most már semmi,
addig is emlékezem rád.

(Ezért nem töröllek a blogok sorából, meg azért, mert te nem tehetsz semmiről.)

Régi sláger jutott az eszembe,

egy kicsit átköltve:

Nehéz a blogírástól búcsút venni,
lehet, hogy én meg sem teszem...

Megpróbáltam úgy, hogy csak magamnak, megpróbáltam kitörölni is, de a kisördög nem hagyott békén, piszkált, állandóan fejemben volt a gondolat, hogy még lehet..., még visszahozhatod... Ma aztán eldöntöttem, vissza a bloggal a helyére! Így történt.
Most megint itt vagyok és semmi blogbavaló nem jut az eszembe... :)))

Majd..., valamikor...

Most tehernek érzem, nincs benne öröm, ha újra örömmel írok, akkor, de csak akkor! - visszajövök.
Kérlek benneteket, ne írjatok megjegyzést, attól lelkiismeretfurdalásom lesz és azt most nem szeretném.

Változatlan a helyzet

Se levél, se blog. :(((

Semmi...

Változatlan minden. :(

Várom, de...

...még nem jött levél...

Meglepetések

Kettő is. Melyikkel kezdjem? A jóval! A rossz ráér.
Tehát, a kellemes meglepetés Similis részéről ért, aki megajándékozott ezzel:
Bevallom őszintén, eddig nem olvastam és nem is tudtam, hogy ő szokott nálam olvasgatni, nézelődni, ezért aztán számomra ez a meglepetés igazán nagy, örülök neki. Kiérdemeltem? Nem tudom, de ha úgy vesszük, hogy minden blogger kreatív is egy kicsit, akkor biztos. Nagymamaként és a szép képekért kaptam. Hogy milyen nagyi vagyok, azt én nem tudom megítélni, azt a kis unokáim jobban tudják, én csak azt adom ami vagyok, mást nem is tehetnék. A képekkel nekem sok bajom van, soha nem vagyok elégedett, de nagyon örülök, ha másoknak tetszenek.
Egy kevés munka is jár ezzel a díjjal, lássuk csak:

Az adományozás szabályai

1. helyezzük ki a kitüntetésképp kapott logót a blogban
2. nevezzük meg saját blogunkban az adományozót,
3. díjazzunk 5 eddig még a címre nem jelölt blogírót,
4. hagyjunk üzenetet a kiválasztott blogokban.

Találnom kell 5 olyan blogírót aki még nem kapott ilyen díjat, de én ismerem... Mindjárt, mindjárt, nem kell elkapkodni!

Metahari
Több blogot ír egyszerre, fotózik, kirándul, verseket gyűjt, gondolkozik (rengeteget!), dolgozik, érdekes és nagyon jó a humora, és én neki köszönhetem, hogy blogíró lett belőlem, nem is beszélve a rengeteg segítségről amit kezdő blogtulajdonosként és kezdő fotósként kaptam tőle. Könyvekre, jó programokra lehet találni nála, ja, és jó zenéket is lehet hallgatni - kell ennél több?! Aki járt már nála, az tudja, hogy a felsoroltakon kívül is sok érdekességre találhat a blogjaiban.

Rhumel
Édesapja verseit gyűjti, rendezi, képekkel illusztrálja szorgalmasan. Nagy munka, sokszor a régi emlékek szívfájdítóak, de nem hátrál meg, úgy érzi ezzel tartozik Édesapja emlékének.

Andi
Ő az, aki bebizonyítja nekünk, hogy mozgáskorlátozottan, "mociban" ülve is lehet az életet nagyon is kreatívan élni, hogy az élet úgy is lehet gömbölyű!

Kac
Tessék csak megnézni, a blogja rögtön elárulja, hogy miért kapja a kreatív blogger díjat tőlem! Szellemes, humoros címek, jó képek, én nagyon szeretek odalátogatni.

Sasó
és az ő utazásra csábító képei. Gyönyörűek, az embernek rögtön indulni támad kedve!

Nos, a jelöltjeim megvannak, a sorrend teljesen a véletlennek és nem a kreativitás mértékének tudható be. :)

Most jöhet a kellemetlen hír: Mindenkinek, akit érint...! Eltűnt (vagy én vagyok a bűnös?) a Képesek vagyunk blog. Nagyon sajnálom, mert szerettem, néha még mostanában is olvasgattam. (Talán ez volt a baj, nem tudom.) Ha én vagyok az okozója, ezerszer is bocsánatot kérek.

Próba!

1, 2, 3...
Egy új programot nézegetek, hogy működik-é?

Működik!!! Beírta ide a blogba, nagyon jó. Hogy miért hasznos? - azt még ki kell találnom, de biztos jó lesz egyszer...
A Firefox alatt működő ScribeFire kiegészítőről van szó.

Mindenkinek szépjónapot kívánok!

Nnna, ez a blog is csak addig szünetelt igazán, amíg én Szántódon fáztam, vagy éppen aszalódtam. Márpedig az utóbbira semmi szükség, az öregség megteszi a magáét, nem kell még besegíteni neki! - ezt üzenem a Napnak és az emberiségnek.
Igazságtalannak érzem, hogy csak úgy, minden munka nélkül, gyűjtögetem a hozzászólásokat, pedig tudom ám, hogy eme bejegyzésemet még meg fogom bánni, mert jön majd idő, amikor a blogírást ismét a csudába fogom kívánni! Hogy akkor mégis miért? Oszkár tudja, de nem mondja... (Oszkár napja van ma.) Én sem mondom, igaz, nem is tudom. (Lehet, hogy hiányzott?) :)
Mindegy, itt vagyok, ragyogok. A ragyogást nem a fejemben levő nagy ész produkálja, sokkal inkább a meleg. Ugye említettem már, hogy utálom a meleget?!!! :))
Kezdetnek ennyi elég is. Úgy, amúgy jól vagyok...

Információ