Régi rajzok...

Előkotortam az íróasztalom mélyéről a gimnáziumi biológia füzeteimet és pár rajzot bemásoltam belőlük a gépbe. Nagyon szerettem a biológiát, szinte nem is kellett tanulnom, már az órán megjegyeztem mindent. Olyan, számomra természetes dolgokat tanultunk, nem kellett más, mint nyitott szemmel járni a világban, megfigyelni a természetet. Főleg az embertan volt nagyon könnyű, elég volt csak magamra nézni... Rajzoltam mindenfélét a füzetembe, azzal is sokat tanultam, ráadásul a rajz (és az olvasás) volt akkoriban a mindenem! Elég csöndes elfoglaltságok... Sokat ültem (már akkor is!) az asztalomnál és rajzoltam.

Gimnázium után, tanáraim noszogatására, felvételiztem az Iparművészeti Főiskolára, persze nem vettek fel... Már mindegy, hogy miért nem, de én akkor úgy elkeseredtem, olyan csalódott voltam, hogy jó darabig nem vettem a kezembe rajzolás céljából ceruzát. Később persze megint rajzolni kezdtem, rajzoltam a gyerekeimnek, az óvodának - az iskolában már titkoltam, hogy tudok rajzolni :) - és a munkám is részben rajzolásból állt. Igaz, műszaki dolgokat szerkesztettem és rajzoltam, de abban is megtaláltam a szépséget.

Aztán jött a számítógép és én azzal is rajzoltam, eleinte csak használtam az AutoCad programot, de idővel belemásztam kisebb programokba, végül már én is írtam programot, bele is szerettem alaposan! :) Ez lett a hobbim. Ma még rajzolgatok szabadkézzel az unokáknak, de a számítógépes rajzolást már jobban szeretem. Soha nem lett volna belőlem művész, de egy jó ötvös biztosan!

Azt nagyon szerettem volna...

50 éve...

50 évvel ezelőtt sokan vették a batyujukat és kerestek új hazát. Néha én is megkötném azt a batyut, de:
"Szívet cseréljen, aki hazát cserél..."

(Ezt a kislányt magam rajzoltam ám! SunBonnet ihlette.)