Apó születésnapja. A fekete-fehér képeken fiatalon, az '50-es évek elején, majd a '60-as évek közepén, amikor megismertem. Akkor már nem dohányzott, a haja kevesebb lett, viszont gazdagabb lett egy szemüveggel. A szigorú tekintet csak álca, ami mögött egy csupaszív, kedves, vidám ember rejtőzött.
A színes képekhez talán nem is kell szöveg, ha valaki mégsem tudná, mi vagyunk 2009-ben: Apó és gömbölyűségem. (Apó itt már egy sztrókon túl és ez, sajnos, nem múlt el nyomtalanul.)
"A legszebb rózsát küldeném neked,
Hiába, - messze vagy te, nem lehet, -
Míg odaérne, elhervadna rég!"
Kaffka Margit: Vándorének (részlet)
Szép emlékek, olyan jó látni még fotókon is ugye? egy pillanat tört részéig el is felejti az ember, hogy már az égi utakon jár. Az örök béke legyen vele.
VálaszTörlésGömbölyűséged? hol vagy te attól!? :) most is ilyen frizurád van?
Míg válogattam a képeket, sokat megnéztem és olyan nagyon jó volt felidézni a régi szép napokat...
TörlésÉn mégis azt mondom, hogy gömbölyű. 48 kg voltam, amikor Apóhoz hozzámentem, ezen a képen (meg élőben is) ettől nagyon távol vagyok pluszban. 🌝
A hajam hasonlóan viselem, csak már teljesen fehér. Apó betegsége alatt őszültem meg teljesen.
Remélem, hogy van ott fent egy ország, hogy várnak ránk azok, akiket szerettünk, akiket soha nem felejtünk, hogy találkozunk majd és olyan jó lesz, olyan minden szomorúságot, fájdalmat elsöprő újra egymásra találás...
VálaszTörlésÉn is ebben hiszek! Addig pedig emlékezem és álmodom. Az álmaimban minden lehetséges. 🌝
TörlésKedves Borka, míg élünk, álmodhatunk, akár hiszünk benne, akár nem... A szép emlekek egyszerre fájnak és segítenek élni...
VálaszTörlésNagyon igaz. Ma is jó volt felébredni, Apóról álmodtam és álmomban mindig minden olyan valóságos.
Törlés