Elkapott pillanat

Tavaszodik és hála az égnek, ma eső is esett. 

A növények nagyon hálásak érte, láthatóan zöldebbek, levelesebbek és virágosabbak lettek. 

Ez a szarka letelepedett a létránkra, nem zavarta, hogy festékfoltos, a lényeg az volt, hogy száraz. Addig ült ott, miközben időnként megrázta magát és felborzolta a tollait, míg megszáradt és aztán el is repült. Sikerült lekapnom, igaz, csak a szobából, mert nem akartam megzavarni.

Őszi napfelkelte

Korán ébredtem, még nem volt fenn a Nap, aztán a kisszoba ablakában megjelent a fény. Elővettem a masinámat és készítettem sok-sok fotót, azokból hoztam egy kis ízelítőt:

Az erkélyről, a szomszéd háztető fölött, kémények között ragyogott és halvány rózsaszínre festette az eget és a Duna vizét. Kicsit elgyönyörködtem benne, de elég hűvös volt még, így aztán behúzódtam a valamivel melegebb szobába.

Holnapra rendeltem taxit, megyek  a 3. oltásomért. Remélem, minden rendben lesz és olyan vakcinával oltanak majd, amilyet remélek.

Ezt sem hittem volna!

Hogy március 26-án ilyen havas képeket fogok a blogomba betenni!? Azt hiszem ezzel és azzal az érzéssel, hogy ELEGEM VAN A TÉLBŐL! - nem vagyok egyedül.

Kiszakadt az égi dunyha

Délután, nagyjából 1 órán át, zuhogott a sok pehely.
Nagyon szép volt, de vendégeket vártunk és ahogy elnéztem az eget, kételkedtem benne, hogy fel tudnak majd jönni. Hihetetlenül sűrűn esett, alig látszottak a szemközti házak, a Várost pedig teljesen eltakarta a hófüggöny.

Aztán, amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is ment, vendégeink már alig láttak belőle valamit. Nekem megmaradt a képeken. :)

Ködbe és múltba...

... veszett hóesés. Napközben még majdnem vízszintesen hasította a levegőt a porhó, most pedig látom az időjárás-ablakocskában, hogy eső esik. Nem tudom, ónos vagy csak "vizes", de holnapra nem hiányzik a csúszda, mert akkor hogy megyünk le a városba ünnepelni? Márpedig nagyon várnak minket és mi is nagyon készülünk.
A sütés-főzés kész, holnapra alig maradt valami. Nagyon remélem, hogy nem felejtettem el semmit és az időjárás sem gonoszkodik velünk. :) Pont Karácsonykor? - igazán nem volna szép.
No, majd meglátjuk...

Naplemente

Őszi délután a Város fölött, a hegy mögé bújik a nap. Ma nagyon jól jött a szél, kifújta egy kicsit a ködöt és a szmogot. Már éppen ideje volt, mert kezdett a kedvem is olyan borús lenni, mint az ég. Egy kis napsütés és máris jobban érzem magam. Hiába, nem tudok mindig arra gondolni, pedig nem ártana, hogy "a vonuló felhők felett mindig kék az ég". :)

Kicsit közelebbről:

A Város:

A távolban ködös,

közelítve tisztább a kép, az utca jobbról, balról és a kert. Még így, ködben is szép.

Egy esős nap szivárványos estéje

Tavasz a Városban és az utcánkban

"Lila orgonák oly dús a lombotok..." - kicsi gyerekkoromból őrzi az emlékezetem ezt a dalt, ha dúdolom, rögtön utána a "Virágzik a rózsa, zúgnak patakok..." következik. Nagyon régről maradtak meg, tán még 1950 sem volt, mikor a rádióban sokszor felhangzott mindkét nóta. Négy-öt éves lehettem, nem több és akkoriban nem sok kellett, hogy dalra fakadjak. Ma már - nem is tudom, miért -, de alig énekelek, főzés közben azért még dúdolgatok, olykor a lila orgonákról, szerelemről és a tavaszról. :)

Ablakból, hálón keresztül

Hóvihar, majd napsütés:

Budai háztetők télen...

...a Gellért-hegy és a Sas-hegy között:

Ekkora hó esett! Az erkély korlátján megmaradt.

Pár kép...

Csak egyetlen kép... :)

Jobb is lehetne, de ilyenre sikeredett a tegnapi fogyó Hold és alatta a Város képe.

Mostanában hanyagolom az írást, de...

...ezt muszáj megosztanom! A verses blogom látogatottsága meghaladta az 1.000.000 nézelődőt. Tudom, hogy ez nem azt jelenti, hogy mindenki versolvasás céljából tévedt oda, de én így is nagyon örülök neki. Valami jó ebben a cudar világban...

Ott fent, a jobb sarokban egy cicó is nagyon néz, hogy mi a csudát csinálhatok az ablakon kihajolva, egy fura izével a kezemben? Hát mi mást? Fényképezem a havat, jobb híján.

Egész nap csak a köd...