Helsinkiből érkezett

A napokban kaptam ezt a képet Kicsilánytól:

Igazán jól sikerültek a bejglik és milyen szeretettel nézegeti. 

Karácsonyra hazajön, már mindannyian nagyon várjuk. Mi is készülődünk, bár bejglit én nem sütök, de azért lesz sütemény bőven.

Várakozás

Csöndes, emlékekkel teli. Az elmúlt idők emlékei. 

Boldog és fájó érzések kavarognak a szívemben, lelkemben és gondolatok a fejemben. 

Hallgatom az emlékeket idéző dallamokat és várok egy csodálatos, szívet-lelket melengető estét, ahonnan nagyon fog hiányozni Valaki és ez az ami fáj, a többi mind boldogság.

Decemberi nyitó képek

Kelet. Reggel korán, aztán kicsit később: eddig nem is láttam, meglepődve fedeztem fel a képen, hogy szemben, a hegyen, esett a hó és meg is maradt.

Nyugat. Mielőtt leengedtem a redőnyt, ebben a látványban gyönyörködtem. Vörös és kék az ég, madarak szállnak a tüzes fény alatt.

Már a redőny résein keresztül csak a sötét és a lámpák fénye villan. Jön a hosszú este, de nem unatkozom. Gyújtok egy gyertyát, a lángja meleg fényt ad a lakásnak és engem is kívül, belül kellemesen felmelegít. 

December, a hosszú, csöndes esték, a várakozás és az ünnepek varázsos hónapja...

Porzsák,

vagy fotel? Ma, ha minden igaz, kiderül. Azért megírhatták volna abban az sms-ben, hogy mi a száma, akkor be tudnám azonosítani. 

Vasárnap jött a telefon, holnap oltanak! Az élelmiszer-rendelést áttettem csütörtökre. Spórolok a kenyérrel, hogy kitartson addig. Kicsit izgulok, az éjjel már ott voltam a klinikán, ahol oltani fognak, persze csak álmomban.

Ne felejtsem el! - taxit kell rendelnem holnapra! Csak legyek már túl rajta! Nem az oltástól félek, szurkáltak már épp eleget, hanem a körülményektől: vajon sokan lesznek? Nem szeretném, de ez aztán nem rajtam múlik.

Na, megyek reggelizni, lassan fel kell készülnöm a csomag fogadására, kb. 1 óra múlva kezdődik a várakozás. 

Ádvent negyedik vasárnapja

Várakozás közben

Nemes Nagy Ágnes: KARÁCSONY

Fehér föld, szürke ég, a láthatáron
narancsszín fények égtek hűvösen.
Pár varjú szállt fejem felett kerengve
s el nem repültek volna űzve sem.

Csak álltam szürkén, szürke ég alatt.
- S egyszerre, mint gyors, villanó varázs
egy kicsi szó hullott elém: karácsony,
mint koldus kézbe illatos kalács.

Csodáltam. És a számon hála buggyant,
nem láttam többet kósza varjakat:
olyan szelíd volt, mint a gyermek álma,
s olyan meleg volt, mint a nyári nap. 

 

Ádvent harmadik vasárnapja

Ádvent második vasárnapja

Ádvent első vasárnapja