Egész nap borult volt az ég, fújt a szél, hideg volt, tegnap még az eső is esett, egy kicsit be kellett fűteni.
Ma már legalább nem esett és a Nap estefelé szabályosan bearanyozta a város egyes részeit, meleget már nem adott, de igazán szépen búcsúzott.
Szeretem ezt az illatot. Keveredik az eső utáni föld, a virágok illata az épp most nyírt fű illatával. Kellemesebb, mint bármely drága parfümé.
(Finnországban csak most kezdenek rügyezni a fák.)
Semmi különös.
Négy napig nyitott erkélyajtó mellett töltöttem a napjaim és gyakran mentem ki az erkélyre szétnézni. Pezseg az élet a lakás falain túl. Időnként a szellő virágillattal kényeztet, minden növény csodálatosan zöldell, van, amelyik még csak most hajtja ki a leveleit és van, amelyik már a virágát is elhullajtotta, vagy épp most virágzik. Bogarak, lepkék, méhek repkednek cikázva a lombok és a fejem körül, madarak sokasága száll ide-oda. Most vettem észre, hogy milyen sokféle madár tanyázik ezen a tájon. Kergetőznek, megpihennek, szerelmesen összebújnak, készülnek a családalapításra.
A város is kizöldült, szemben a hegy már nem szürke, már inkább zöld. A fák a lombjaikkal lassan eltüntetik az utcát és a panoráma egy részét, de nem bánom. Legyen csak így. Ősszel, mikor ezek a gyönyörű, sokfélén zöld levelek elsárgulnak, pirosodnak, rozsdabarnán földre hullnak, akkor majd újra előbújik az utca és a város minden részlete.
Írok itt a ragyogó, napsütéses tavaszról, miközben odakint szürkére váltottak a színek, lóg az eső lába. Nincs nyitva az erkélyajtó sem, de hát ez is kell, kell a földnek az éltető esővíz. Most olyan idilli a kép, de motoszkál a fejemben a gondolat, hogy meddig?
Hogy én? Ja, igen. Épp megittam, megettem a reggelimet, bevettem a gyógyszereket. A mosógép is befejezte a beállított programot, a ruhákat kivettem és most megyek teregetni...
"Április, ó, Április,
Minden csínyre friss!
Faun-bokáju, vad suhanc,
Újra itt suhansz!
Vásott cigánykereked
Porozza a tereket,
Repül a szemét,
Levegőbe parazsat
Hintegetsz és darazsat,
Illatot s zenét!"
(idézet, Tóth Árpád)
Már áprilist írunk. Sok újság nincs, pénteken jön haza Kicsilány és négy napig marad. Sűrű programja lesz, család, barátok...
Csak legyen jobb idő, hogy élvezhesse az itthoni tavaszt! Az itthoni, megszokott ízekről a mamája fog gondoskodni. Nagyon hiányzik neki a magyar kolbász. Helsinkiben talált egy boltot, ahol Pick szalámi snack is van, úgy megörült neki, még az ottani barátait is megkínálta és azóta ők is veszik. 🌝
Egyébként ismerkednek egymás konyháinak az ízeivel, legutóbb egy nepáli lány főzött nekik. Ne kérdezzétek, hogy mit, fogalmam sincs. Egyszóval alakulnak az ottani kapcsolatai is ("a nemzetközi helyzet fokozódik"). Egy sikeres vizsgán is túl van - finn nyelven!
Annyira finn lánynak néz ki, hogy a társaságukba érkezett egy új finn fiú és mindenkit angolul szólított meg, kivéve a mi lányunkat, vele rögtön finnül kezdett beszélni. Aztán persze tisztázták a helyzetet. 😀
Ez a két kép nem Finnországban készült, gondolom, rögtön sejtettétek.
Jövő hétre hózáporokat jósolnak és jóval hűvösebb időt. Az elmúlt évek márciusi fotóit nézegetve, ez nem is olyan ritkaság.
Ez a kép 10 éve, 2013. március 26-án készült, de szinte minden évben márciusban, áprilisban volt hóesés és néha, mint a képen is látni, nem is kevés.
És most: kék ég, zöld fű, langymeleg, de meddig? Mindegy, a tél már csak igen rövid időre térhet vissza. Azért a fákra, a növényekre nem árt vigyázni, szegények nehogy megfagyjanak!
Kimentem az erkélyre szétnézni és kicsit kiszellőztetni a szobát az éjszaka után.
Kellemes tavaszi idő van, a kertben minden rügyezik, virágzik, nem siettem vissza a lakásba és egyszer csak mit látok? Egy gerle üldögélt az előttünk futó, libegő zsinórok egyikén és a semmiből megjelent egy kis vörös mókus ugyanazon a vezetéken. Először csak nézte a madarat, majd elindult felé, elindult? - rohant! A gerle, huss, elrepült, a mókus meg szaladt tovább a zsinóron. Addig szaladt, míg el nem tűnt a szemem elől.
Láttam én már mókust fenyőfán, mogyoróbokron, az ablakunk párkányán, de így még soha. Olyan kis apró jószág és milyen fürge! Én meg megint sajnálhattam, hogy nem vittem magammal a fotómasinámat.
A kép tegnap készült a kertünk sarkában virágzó aranyvesszőről:
Esik. Nem buborékos zápor, csak amolyan csendes tavaszi eső. Talán ez még inkább aranyat ér.
Az illata csodás! A földszag keveredik a fák, bokrok, virágok illatával. Nagyon szeretem! Vetekszik ez az illat a frissen nyírt fű illatával.
