Drága barátim, kik gondoltok még a bolonddal
nektek irok most, innen, a tűzhely oldala mellől,
ahova húzódtam melegedni s emlékezni reátok.
Mert hiszen összevegyült a novemberi est hidegével
bennem a lassúdan s alig oldódó szomorúság.
Emlékezzetek ott ti is, és ne csupán hahotázva
rám, aki köztetek éltem s akit ti szerettetek egykor.
1937. nov.
Április 11. József Attila születésnapja és a magyar költészet napja 1964 óta.
"Hexaméterek
VálaszTörlésRoskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,
buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.
Illan a könnyű derű, belereszket az égi magasság
s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.
Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Flóra !
E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szívemről
mint sebről a kötést, te leoldtad - újra bizsergek.
Szól örökös neved árja, törékeny bájú verőfény,
és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem. "
1937
Hát hogyne szeretné az ember, hogy egy J. A. méretű költő halhatatlanná tegye a nevét (legalább...) (Rózsa)
... de bőven megelégednék a két utolsó sorral is! (Rózsa)
VálaszTörlésElhiszem...
TörlésEz a vers egyszerűen csodálatos! Flora/Rózsa, köszönöm, hogy elhoztad ide. 🥰
Gyönyörű ❤️ nem csak a Költészet napja alkalmából, hanem mindig.
VálaszTörlésÍgy igaz! 🫶
TörlésÖröm itt verseket olvasni. Neked is, Rózsának is köszönöm.
VálaszTörlésNagyon szívesen! 😊 Én nálad is szoktam verseket olvasni. 😊
VálaszTörlés