Helsinkiből érkezett

A napokban kaptam ezt a képet Kicsilánytól:

Igazán jól sikerültek a bejglik és milyen szeretettel nézegeti. 

Karácsonyra hazajön, már mindannyian nagyon várjuk. Mi is készülődünk, bár bejglit én nem sütök, de azért lesz sütemény bőven.

Ünnepek, remények...

Remélem, hogy jövőre, veletek, ugyanitt!

Házassági évforduló

Ma 37. éve hordom gyűrűdet és bár nem figyeltem a jelekre, de már jóval előbb szerettelek. Tudod ugye, hogy fáj minden nap nélküled... Nagyon hiányzol...

Őri István: TALÁLKOZÁS

Nem megfoghatatlan
ködös alakok
nem átlátszatlan
homályos ablakok
nem kimondott
elhaló szavak
nem semmibe tűnő
boldog pillanat

hanem

kezed,
mely kezemhez érkezett
élő-meleg, puha-örök
nem lángolás
nem tűz -
apró örömök
nem kérdések, nem beszélgetés
végtelen mosolyok
csillogó szemek
együtt ébredés
mámorító illatok -
ami te vagy, s 'mi én vagyok

nem ígéretek, csak napok,
mik egybe tűnnek
s hisszük: soha meg nem szűnnek
nappalok
éjszakák
csókok
ölelések
mert kezed kezemhez érkezett.

Fontos nap!

Bizony! Május 8. napján, szinte - kicsit megkésett - születésnapi ajándékként, éjjel 1/2 12-kor, megszületett az én bogárkám. Azon a napon hét ágra sütött a nap és 30 fokos hőség volt, én meg egész nap egy szövetruhában, mert nem volt nyári kismama ruhám. Akkoriban egy kismama bő ruhát viselt, alig látszott a babapocakja. 

Ezen a képen már nem az újszülött kislányom látható, azokból a képekből egy sincs a gépemben, sőt! - azt hiszem, hogy mindet elvitte a lányom a NAGY családi albumba.

Isten éltessen drága bogárkám, "kicsi"lányom!

30 éve Mama nélkül Anyák napján

József Attila:

                                (DRÁGA BARÁTIM...)

                                Drága barátim, kik gondoltok még a bolonddal
                                nektek irok most, innen, a tűzhely oldala mellől,
                                ahova húzódtam melegedni s emlékezni reátok.
                                Mert hiszen összevegyült a novemberi est hidegével
                                bennem a lassúdan s alig oldódó szomorúság.
                                Emlékezzetek ott ti is, és ne csupán hahotázva
                                rám, aki köztetek éltem s akit ti szerettetek egykor.

                                1937. nov.

Április 11. József Attila születésnapja és a magyar költészet napja 1964 óta.

Üdvözlet

Mindenkinek aki erre téved

Megy az idő...

Már áprilist írunk. Sok újság nincs, pénteken jön haza Kicsilány és négy napig marad. Sűrű programja lesz, család, barátok... 

Csak legyen jobb idő, hogy élvezhesse az itthoni tavaszt! Az itthoni, megszokott ízekről a mamája fog gondoskodni. Nagyon hiányzik neki a magyar kolbász. Helsinkiben talált egy boltot, ahol Pick szalámi snack is van, úgy megörült neki, még az ottani barátait is megkínálta és azóta ők is veszik. 🌝

Egyébként ismerkednek egymás konyháinak az ízeivel, legutóbb egy nepáli lány főzött nekik. Ne kérdezzétek, hogy mit, fogalmam sincs. Egyszóval alakulnak az ottani kapcsolatai is ("a nemzetközi helyzet fokozódik"). Egy sikeres vizsgán is túl van - finn nyelven!

Annyira finn lánynak néz ki, hogy a társaságukba érkezett egy új finn fiú és mindenkit angolul szólított meg, kivéve a mi lányunkat, vele rögtön finnül kezdett beszélni. Aztán persze tisztázták a helyzetet. 😀 

Ez a két kép nem Finnországban készült, gondolom, rögtön sejtettétek.

Kicsit később, ebédidőben:

Ha már tavasz, akkor a fogam alatt harsogó uborka, finom édes, kicsi paradicsom, túró, enyhén megsózva és mellé rántott csirkemell. Mmmm, finommm! 👍 😊

Március idusán

"Tűnt március nagy napja, szép tavasz,

 Mely fölráztad a szunnyadó erőket,

 Mely új tavaszok napját égre hoztad,

 Mely új remények ibolyáját fontad.

 Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,

 Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!"

                                  (Juhász Gyula: Március idusára, részlet) 

*****

Utólag még egy kép, ez nem olyan ünnepélyes, de a szívemnek nagyon kedves. Kicsit régi, (Kislegény itt valóban kislegény) de mit tesz a véletlen? - piros-fehér-zöld.

És megint egy ünnep

Apó születésnapja. A fekete-fehér képeken fiatalon, az '50-es évek elején, majd a '60-as évek közepén, amikor megismertem. Akkor már nem dohányzott, a haja kevesebb lett, viszont gazdagabb lett egy szemüveggel. A szigorú tekintet csak álca, ami mögött egy csupaszív, kedves, vidám ember rejtőzött.

A színes képekhez talán nem is kell szöveg, ha valaki mégsem tudná, mi vagyunk 2009-ben: Apó és gömbölyűségem. (Apó itt már egy sztrókon túl és ez, sajnos, nem múlt el nyomtalanul.)

"A legszebb rózsát küldeném neked,
Hiába, - messze vagy te, nem lehet, -
Míg odaérne, elhervadna rég!"

                                              Kaffka Margit: Vándorének (részlet)

Mama 95. születésnapja

Már 30 éve nem tudom átadni az elmaradhatatlan nefelejcs csokrot, de míg élek, ha máshogy nem is, gondolatban és itt, azt a kis csokrot mindig megkapod. Szeretlek...

Szilveszterek

Gyerekkoromban, az '50-es években a rádiókabaré műsora volt az est fénypontja. Mindannyian a rádió körül ültünk, az asztalon sós és édes sütemények, szódavíz, szörp, bor, sör, aztán ki mit kívánt, azt evett, ivott. Éjfélkor, a himnusz után, virsli mustárral, vagy friss, reszelt tormával. Ezután jöhetett a körúti séta, tömeg, hangzavar, dudák harsogó hangja és az a papírból készült valami, amit, ha megfújtak, sípoló hangot adva messzebbre kinyúlt, ijesztgetve az ember lányát. (Rákerestem a neten: ördögnyelv a becsületes neve.) Szerpentin és konfetti repült mindenfelé.

Később, lehettem úgy 16 éves, a szüleimmel mentem "házibuliba", a szüleim barátaihoz. Emlékszem, akkor vettem fel életem első, igazi magas sarkú cipőjét és akkor ittam életemben először alkoholt, egy icipici pohárka narancslikört. Azokban az években a TV vette át a rádió szerepét, azt néztük, miközben volt, aki a rádiókabarét hallgatta inkább. Másnap meg ment a vita, hogy melyik műsor volt jobb. A süteményekhez és a virslihez csatlakoztak a különféle szendvicsek. Éjfél után zenét hallgattunk, énekeltünk, beszélgettünk. A körúti rumlit kihagytuk.

18 éves korom után sokszor házibuliban, barátokkal szilvesztereztünk, de volt szilveszter szórakozóhelyen, vállalati rendezvényen is. Mondanom sem kell, az italok választéka többféle lett és az ételek is változtak. Hidegtálak, saláták, üdítők, pezsgő, konyak, martini és sorolhatnám még mi minden, a sör volt az állandó, csak már nem a Kőbányai, hanem egyre több német és cseh sör is szerepelt az "itallapon". Az első férjemmel mindig elmentünk valahova, vagy otthon, társasággal ünnepeltünk az év utolsó napján. Ilyenkor a gyerekekre a szüleim vigyáztak, nekik is megvolt a programjuk, szerették a gyerekek és a Nagyiék is.

Nem tudtam elképzelni, hogy december 31-én ne legyen társaság, hogy ne legyen zajos ünneplés. (Megjegyzem, időközben elváltunk..., nem ünnepélyesen, de elég zajosan.)

Én igyekeztem megtartani a régi szokást, nagyrészt sikerült is, de már nem volt az igazi. A gyerekek nőttek, ők is elmentek a barátaikhoz és én sem maradtam otthon. Másnap pedig megfogadtam, hogy többé nem megyek szilveszterkor sehova, jobb lesz nekem otthon, nyugiban.

Ezt a fogadalmamat akkor sikerült betartani, amikor Apó belépett az életembe. Érdekes, akkor már csak az Ő társaságára vágytam. Nagyon jól elvoltunk kettesben. Volt egy kedvenc "borkorcsolyánk" - diónyi húsgombócok, amiket úgy rendeztem el, mintha süni pihenne egy tálon. Minden gombócba szúrtam egy fogpiszkálót, majonézes salátát készítettem mellé. Sütemény is került az asztalra, főleg sós, sajtos pogácsa, és természetesen volt még karácsonyról maradt édes püspökkenyér, bejgli, gyümölcs. Éjfélkor pezsgővel koccintottunk és ígéretet tettünk egymásnak, hogy "jövőre veled, ugyanitt".

Olyan ünnepre is emlékszem, amikor ez a páros kibővült két unokával és az ő mamikájukkal, de erről itt a blogban egyszer már beszámoltam.

Biztos vagyok benne, hogy sok, említésre méltó szilveszter kimaradt, de ez van. Ez a kis beszámoló most pont annyi, amennyi épp jólesett. Ja, egyébként saját elhatározásom, hogy 4 éve egyedül töltöm az év utolsó napját. Ilyenkor jó a csend, jönnek az emlékek. A telefonnak viszont több dolga akad. 😀🍀

Ünnep közelít

„Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében." - Fekete István.

...minden kedves ismerős és ismeretlen olvasónak...🌲🥰

1956. október 23.

Ünnep

Mikor kisgyerek voltam, az új kenyér, majd sokáig az alkotmány (mellette volt azért nemzeti színű szalaggal átkötött új kenyér is), mostanában Szent István és az államalapítás ünnepe. 

Az ünnep ugyanaz, csak a neve változott attól függően, hogy éppen milyen rendszer volt/van hatalmon.

Ünnep

József Attila születésnapja a magyar költészet napja

József Attila: LEVEGŐT!

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott

hazafelé menet?

A gyepre éppen langy sötétség szállott,

mint bársony-permeteg

és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak

a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok

a város peremén.

Az őszi szél köztük vigyázva botlott.

A hűvös televény

a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,

amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,

e táj oly elhagyott.

S im váratlan előbukkant egy férfi,

de tovább baktatott.

Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,

mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam

s mikor, miért, kinek.

Aktákba irják, miről álmodoztam

s azt is, ki érti meg.

És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,

mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak

- anyám ott született -

az eleven jog fájáról lehulltak,

mint itt e levelek

s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse

s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.

Lelkem nem ily honos.

Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,

aki alattomos.

Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ

és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.

Pedig hát engemet

sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,

mint apró gyermeket,

ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,

ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban

az idegen anyag,

mint szivemben a halál. De jogom van

és lélek vagy agyag

még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,

ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!

Emberek, nem vadak -

elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,

nem kartoték-adat.

Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd

szép, komoly fiadat!

1935. nov. 21.

Apó születésnapja

Ellen Niit: HA ISMERLEK GYEREKKOROMBAN

Ha ismerlek gyerekkoromban,
biztosan neked ajándékozom
sárga kis hólapátomat,
piros homoklapátomat
s a csillagokkal telefestett
kék vödrömet.

Minden pitypangtól aranypöttyös rétet,
a játszótereket, az ugróiskola krétanégyzeteit,
a fasor minden levelét, a néger gesztenyéket,
és a leghosszabb csúszdát,
amit csak ismerek.

A hordókat csorgó ereszek alján,
feketén csillogó vizükkel,
feketén csilladozó, mély vizükkel,
a fekete víz alatt lakó meséket is,
a víz meséit égről, fákról,
felhővonulásról
(a mélyben úsznak, mégis szédítő magasan!),

s arról a furcsa sajdulásról,
amely lehajló tarkómat súrolta,
mint egy madár,
vagy lélek,
vagy golyó.

És azt hiszem,
a sárga mackót,
a szegény, kopott orrú sárga mackót,
minden titkával együtt -
neked ajándékoztam volna azt is,

utána sírdogáltam volna,
magam sem értve:
a veszteségtől-e, vagy örömömben.

(Fordította:Rab Zsuzsa) 

 

Mama,

 

mint nagyon régóta minden évben, most is elhoztam Neked a nefelejcseket születésnapodra. Szeretnélek megölelni, rengeteg puszit adni, de 28 éve nem tehetem. Az utolsó, amikor még érezhettem azt a "mamaillatot" 29 éve volt, aztán azon a nyáron megváltozott minden.

Szeretlek és nagyon köszönök mindent.

Boldog új esztendőt!

                                                                    

"Adjon Isten minden jót
 Ez új esztendőben:
 Vegye el mind a nem jót,
 Ez új esztendőben;
 Mitől félünk, mentsen meg,
 Amit várunk, legyen meg,
 Ez új esztendőben!"