A 2022-es év

utolsó naplementéje - ezt nem tudtam kihagyni - pont szilveszter napja maradjon ki?! 😀 (Jövőre, ígérem, visszafogom magam.)

Szilveszterek

Gyerekkoromban, az '50-es években a rádiókabaré műsora volt az est fénypontja. Mindannyian a rádió körül ültünk, az asztalon sós és édes sütemények, szódavíz, szörp, bor, sör, aztán ki mit kívánt, azt evett, ivott. Éjfélkor, a himnusz után, virsli mustárral, vagy friss, reszelt tormával. Ezután jöhetett a körúti séta, tömeg, hangzavar, dudák harsogó hangja és az a papírból készült valami, amit, ha megfújtak, sípoló hangot adva messzebbre kinyúlt, ijesztgetve az ember lányát. (Rákerestem a neten: ördögnyelv a becsületes neve.) Szerpentin és konfetti repült mindenfelé.

Később, lehettem úgy 16 éves, a szüleimmel mentem "házibuliba", a szüleim barátaihoz. Emlékszem, akkor vettem fel életem első, igazi magas sarkú cipőjét és akkor ittam életemben először alkoholt, egy icipici pohárka narancslikört. Azokban az években a TV vette át a rádió szerepét, azt néztük, miközben volt, aki a rádiókabarét hallgatta inkább. Másnap meg ment a vita, hogy melyik műsor volt jobb. A süteményekhez és a virslihez csatlakoztak a különféle szendvicsek. Éjfél után zenét hallgattunk, énekeltünk, beszélgettünk. A körúti rumlit kihagytuk.

18 éves korom után sokszor házibuliban, barátokkal szilvesztereztünk, de volt szilveszter szórakozóhelyen, vállalati rendezvényen is. Mondanom sem kell, az italok választéka többféle lett és az ételek is változtak. Hidegtálak, saláták, üdítők, pezsgő, konyak, martini és sorolhatnám még mi minden, a sör volt az állandó, csak már nem a Kőbányai, hanem egyre több német és cseh sör is szerepelt az "itallapon". Az első férjemmel mindig elmentünk valahova, vagy otthon, társasággal ünnepeltünk az év utolsó napján. Ilyenkor a gyerekekre a szüleim vigyáztak, nekik is megvolt a programjuk, szerették a gyerekek és a Nagyiék is.

Nem tudtam elképzelni, hogy december 31-én ne legyen társaság, hogy ne legyen zajos ünneplés. (Megjegyzem, időközben elváltunk..., nem ünnepélyesen, de elég zajosan.)

Én igyekeztem megtartani a régi szokást, nagyrészt sikerült is, de már nem volt az igazi. A gyerekek nőttek, ők is elmentek a barátaikhoz és én sem maradtam otthon. Másnap pedig megfogadtam, hogy többé nem megyek szilveszterkor sehova, jobb lesz nekem otthon, nyugiban.

Ezt a fogadalmamat akkor sikerült betartani, amikor Apó belépett az életembe. Érdekes, akkor már csak az Ő társaságára vágytam. Nagyon jól elvoltunk kettesben. Volt egy kedvenc "borkorcsolyánk" - diónyi húsgombócok, amiket úgy rendeztem el, mintha süni pihenne egy tálon. Minden gombócba szúrtam egy fogpiszkálót, majonézes salátát készítettem mellé. Sütemény is került az asztalra, főleg sós, sajtos pogácsa, és természetesen volt még karácsonyról maradt édes püspökkenyér, bejgli, gyümölcs. Éjfélkor pezsgővel koccintottunk és ígéretet tettünk egymásnak, hogy "jövőre veled, ugyanitt".

Olyan ünnepre is emlékszem, amikor ez a páros kibővült két unokával és az ő mamikájukkal, de erről itt a blogban egyszer már beszámoltam.

Biztos vagyok benne, hogy sok, említésre méltó szilveszter kimaradt, de ez van. Ez a kis beszámoló most pont annyi, amennyi épp jólesett. Ja, egyébként saját elhatározásom, hogy 4 éve egyedül töltöm az év utolsó napját. Ilyenkor jó a csend, jönnek az emlékek. A telefonnak viszont több dolga akad. 😀🍀

Ünnep közelít

„Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében." - Fekete István.

...minden kedves ismerős és ismeretlen olvasónak...🌲🥰

Játszom, csak úgy - Borka módra

Fények és árnyak, nappal és éjjel. Legutóbbi bejegyzésemben a levelek, most pedig az árnyékuk:

Nagyon rossz éjszakám volt. Sűrűn felébredtem, nem sikerült visszaaludni, így hát felkapcsoltam a kislámpát, elővettem a fotómasinámat és a szekrényben tükröződő képről készítettem egy felvételt. Érdekes lett.

Kisütött!

Juhééé! Süt a Nap! A sok ködös, sötét nap után végre! 

Hogy nem nagy hír? Meg sem kéne említenem? Dehogynem! Ettől van most jobb kedvem. Fotó nincs, mert hiába süt hét ágra a Napocska, mínusz fok van odakint és nem tudom rávenni magam, hogy kimenjek az erkélyre. Talán később..., ha csak vissza nem jön őkelme, a Köd, vagy az Eső, netán a Hó. 

Ködös kép mostanában sok készült, az eső meg eláztat mindent, még a fotómasinámat is, márpedig azt nem szeretném. Hó? Na jó, azért kimennék, mert idén, így év vége felé, még nem volt hozzá szerencsém.

Összehordtam itt hetet-havat. Az az igazság, hogy másról most nem tudok beszámolni, de a napsütésnek valóban nagyon örülök!

Valamivel később:

Nem mentem ki, de a szobában készítettem pár felvételt.  🌝 Íme egy a sokból:

 

A redőny azért van így, mert az is szigetel egy kicsit.

Reggel 8 óra körül

Sötét - a gépem vakut kért, de azért se! - köd, eső, 3°C árnyékban, hó, az nincs, de azért jön a Mikulás, ugye? Kémény is van, hááát..., nem tudom, hogy fér át rajta?! Ügyes, majd valahogy megoldja. 😀

Egy régi (vállalati) Mikulás. Kislányom a középpontban és itt baloldalt, a Mikulás mellett és előtt, félig meddig a kisfiam is látszik. Olyan nagy volt az izgalom, hogy észre sem vették a kigombolódott ruhát, az csak akkor derült ki, amikor kész lett a fénykép. Akkor még a filmet elő kellett hívni, stb., stb. Mondom, hogy régi! 😀 '70-es évek.

Várakozás

Csöndes, emlékekkel teli. Az elmúlt idők emlékei. 

Boldog és fájó érzések kavarognak a szívemben, lelkemben és gondolatok a fejemben. 

Hallgatom az emlékeket idéző dallamokat és várok egy csodálatos, szívet-lelket melengető estét, ahonnan nagyon fog hiányozni Valaki és ez az ami fáj, a többi mind boldogság.