Kánikula

Ebben a melegben gondolkozni sem tudok. Csak egy kis hűs üdítő, pár kanál fagyi, hideg ebéd - erre van szükségem most. A kilátás nem valami szép, de ebben a melegben ez van.

Tegnap este szebb volt.

Csak nem...?

Beszélgetünk a lányommal, egyszer csak észreveszem az asztalon a telefonom hűlt helyét. A szememmel keresem az asztalon, a fotelban, az ágyamon, nincs. Közben lányom érzékeli, hogy valami nem stimmel és rákérdez. Én mondanám, hogy nem találom a telefonom és akkor jövök rá, hogy hát hiszen a fülemen van, azon beszélgetek a lányommal! Nagy nevetés... 

Közben épp az időskori demenciáról folyt a társalgás. 

No, szép, hát így állunk?  😀

Tegnap

három születésnapot ünnepeltünk egyszerre. Kettő még május elején volt, egy pedig június 6-án. Megvártuk, míg mindannyian védettek lettünk, legalábbis reméljük és végre nem maszkban, hanem "a la nature" láthattam a lányom és a két gyerek (Kicsilány és Kislegény) egész arcát és természetesen ők is láthattak engem. Megállapították, hogy most jól nézek ki és ha lehet, ne fogyjak le, mert az nagyon nem állt jól. Ezt megbeszéltük, én is egyetértettem velük. (Puszi is volt!)

Délután 5 óra körül jöttek és 11 óra volt, amikor elmentek. Nagyon sokat beszélgettünk, nagyokat nevettünk, felidéztünk sok régi emléket. A gyerekek szeretik hallgatni a régi történeteket, azokat is szívesen meghallgatják, amiket már ismernek. Meséltünk Dédiékről (Anyukám és Apukám), Nagypapáról (az én Apókám) és nagybátyjuk ("kicsi" fiam) rengeteg "hőstettéről". 

Igazán jó kis este volt! Nagyon kellett, hogy egy kicsit visszatérjünk a régi életünkhöz. Kislegény 20. születésnapját és a sikeres érettségi vizsgáját is most ünnepeltük meg. Egyedül Kicsilánynak nem volt semmiféle alkalom, ami miatt őt is ünnepelhettük volna, de így sem maradt ajándék nélkül. 😉

Ezt a csodálatos egy szál virágot én kaptam:

Reggel fényképeztem, mert tegnap azért kicsit elfáradtam, még a gyógyszereimet sem készítettem elő mára! - és különben sem volt jó a világítás. Épp csak arra futotta az erőmből, hogy elpakoljam a vendégség után maradt ezt meg azt. 

Meleg van...

...és én harmadik éjszaka nem alszom jól. Sűrűn felébredek, visszaalszom, de előtte persze sokat forgolódom. Nem igazán pihentetőek ezek az éjszakák. Majd átállok erre a melegre is, aztán remélhetőleg az éjszakáim is nyugodtabban telnek. 

Hoztam fotót a napbúcsúztató kis rigóról. Olyan szépen trillázik, megérdemli, hogy betegyem a blogomba. A környezete nem valami szép, a szemközti ház teteje. Ilyen, hát ilyen, nem tudok mit csinálni..., de a rigó nagyon aranyos! Érdemes a képre kattintani.

Itt pedig megtalálható egy régi kép egy másik, bátor rigóról.

Egy szép kép a lányomtól:

Pedagógusnap

Az alábbi gyűjtés olyan tanároktól, tanítóktól ered, akik egy-egy tanítványuk dolgozatának olvastán aligha bírhatták ki nevetés nélkül. Talán utána könnyebb is lett a dolgozatjavítás.

-  Zrínyinek csak fél szeme volt, ám ez nagyon zavarta a csatákban.
– A katonák életüket és halálukat kockáztatták.
– A hős holtan esett össze. Ezt később nagyon sajnálta, de akkor már nem volt mit tenni.
– A víz oxigénből és folyadékból áll.
– A szomorú, elhanyagolt sírok mellett, élettel teli sírhalmokat is találhatunk.
– A mocsári vész 1526-ban volt.
– A Szent Jobb István király bal keze.
– Janus Pannonius 15 éves korában elterjedt Európában.
– A föníciaiak kereskedtek és iparkodtak.
– A háborúban a nők is megteszik a kötelességüket a férfiakkal együtt, úgy elöl, mint hátul.
– Arábiában a vizet cisztercitákban gyűjtik.
– Sok régi kőzetben megtalálhatók az őskori halak lábnyomai.
– A bronzkorszak tűzzel-vassal pusztította a rézkorszakot.
– A középkorban a várakat katakombákkal lőtték.
– Kanada területe egyenlő Európa lakosságával.
– A kenguru kicsinye fészeklakó.
– A ménes egy nagy lócsomó.
– Toldi a csónak felé indult, mikor a cseh vitéz elővette a kardját és majdnem lelőtte Toldi Miklóst, ő azonban észrevette a fondorlatos tervet.
– Boldog Margit az erény útját követte. Ártatlan életét és elsőszülött gyermekét az úrnak ajánlotta.
– Szulimánt a szigeti ostromnál megölték, ezért egyelőre felhagyott azzal a szándékával, hogy Magyarországot meghódítsa.
– Kolombusz háromszor indult útnak, bár a második útján meghalt.
– Zrínyit a bécsi kamarilla által felbérelt ólmozott vadkan ölte meg.
– A végek vitézei többnyire nem éltek haláluk napjáig, mert már korábban elestek.
– És akkor a költő megírta a Szundi két apródja című verset.
– II. József, a vaskalapos király Mária és Terézia fia volt.
– Julius Ceasart a márciusi Idusok ölték meg.
– Egyiptom őslakói a múmiák.
– A Magna Charta Libertatum kimondta, hogy ugyanazért a bűnért senkit nem lehet kétszer megölni.
– A kutatók az őshazában megtaláltak az ősmagyarok hátrahagyott részeit.

(Részlet Millei Ilona 2021. június 6-i, a Hírklikkben megjelent cikkéből.) 

Én könnyesre nevettem a szemem. 😂 

Fentről,

az erkélyről nézve, ilyen az élet. Ki hinné, hogy nem is messze, a Városban, zajlik az - ugyanaz és mégis más - élet. Itt csend van és - a vírus miatt - nagy nyugalom. Néha, néha elmegy egy autó, az előbb egy vizsla, gazdájával a póráza végén, sétált el a kapu előtt, madarak csicseregve feleselnek, elviselhetően süt a Nap és még nyitva az erkélyajtó, de már nem sokáig. Érzem, hogy hűl a levegő és mintha a Nap is bujkálna. Na, megyek, becsukom azt az ajtót és közben elnézek a város felé...

Rózsák...múlt és jövő:

Tegnap reggeli csendélet:

Utcánk júniusban

és utcánk márciusban: