Mikor kisgyerek voltam, az új kenyér, majd sokáig az alkotmány (mellette volt azért nemzeti színű szalaggal átkötött új kenyér is), mostanában Szent István és az államalapítás ünnepe.
Az ünnep ugyanaz, csak a neve változott attól függően, hogy éppen milyen rendszer volt/van hatalmon.
Korán reggel egy kb. 10 perces, kiadós zápor frissítette fel a várost. Eltelt nagyjából 2 óra és alig van már nyoma... Azért jó volt.
Egyébként meg újra jön a hőség, én meg nagyon álmos vagyok. Lehet, hogy a zúgó mosógép hangja teszi?
Ilyen volt a tegnap esti eső nélküli szivárvány és a változatos égbolt. Többször is kimentem az erkélyre a masinámmal, mert ezt meg kellett örökítenem. ( Csak úgy mellesleg jegyzem meg, hogy júliusban 328 fotót készítettem. A legtöbbet korán reggel és esténként. )
Már az is felüdülés, hogy most nem süt hét ágra a Nap.
Hideg ma sem lesz, de legalább elviselhetőbb idő jön. Állítólag. Remélem.
A nagy melegben élni sincs kedvem és írni sem... Majd, egyszer, talán, amikor eljön az én időm...
Nyári álom
Én ilyenkor, ebben a nagy nyári hőségben, szeretnék nyári álmot aludni. Én lennék a nyári álmot alvó mackó. Egy jó kis hűvös barlang mélyén átaludnám a forró nyarat. De szép is lenne! Nem tehetek róla, de ellentétben másokkal, én ettől leszek depressziós. Ha belegondolok, hogy jön még akár 40° is..., kitör a frász!
Csak ennyit akartam mondani.
Már akkor is volt kánikula. Olvasgattam az akkori bejegyzéseimet és a nyár 2007-ben is forró volt és hosszú.
"Hosszú, forró nyár..."
Szép a város így, amikor kigyúlnak a fények, a lámpák ragyogása még a csillagok ragyogását sem engedi látni, de a szuper holdat azért nem tudják túlragyogni.
szerintem beteg. Már régebben sárgulni, vörösödni kezdtek az alsó ágain a levelek, mára már majdnem az egész fa olyan. Nem volt véletlen a tavaszi kevés virág.
De hogy legyen itt valami szépség is:
Ebben a forróságban ennyire futotta tőlem. Örülök, hogy még vagyok.
Vigyázzatok magatokra!
hogy ezt komolyan is gondolják.
Ebben, az igazán nem fényes helyzetben, amikor minden rossz összejött, a legfőbb gondjuk, hogy főispánok és vármegyék legyenek!
Vissza a 19. századba. Nagyon szomorú vagyok.
...Ő is. Elhunyt az egyik legnagyobb színészünk, Haumann Péter.
2010. szeptember 21-én ezeket a sorokat írtam a blogomba:
"A Nemzet Színésze
Ezt a címet és a velejáró juttatást most Haumann Péter kapta. Sokszor láttam őt élő előadásokon színházban, de TV-játékokban és filmen is, szinkronizálásait is ismerem. Nagyon örülök a választásnak, méltó utódja Kállai Ferencnek, aki végrendeletében megnevezett valakit, hogy Haumann Pétert, vagy mást, azt én nem tudom, de szerintem, ezzel a döntéssel ő is egyetértene.
Soha nem felejtem el azt az estét, amikor a Macskákban énekelte az öreg színházi macska dalát - főiskolások ültek, álltak a nézőtéren mindenhol és a közönség tombolva ünnepelte Haumannt.
Puzsér szerepe Molnár Ferenc: Doktor úr c. darabjában -, hogy én mennyit nevettem! Mensáros Lászlóval az Öltöztetőben..., sorolhatnám még, de nagyon hosszúra sikeredne az a felsorolás. Itt megtalálható szerepeinek (igaz, nem teljes) listája. Kívánom neki, hogy még sokáig élvezhesse a közönség szeretetét, és adjon nekünk sok szép estét, felejthetetlen élményt. Az eddigieket pedig, én a magam és hiszem, hogy sokunk nevében, nagyon KÖSZÖNÖM!"
Eltelt 12 év és nem lesz már több szerep...
Tegnap megjavult az erkélykorlát lábazatánál, az időjárásnak köszönhetően megrepedt kövezet, megjavult a porszívó is. Kiderült, hogy mitől nincs áram a kisszobában, lerepült a legkisebb helyiségben beázott fal, megszűnt a tartály csöpögése és került a nagy TV lábai alá megfelelő tartópolc is.
Mindezért csak nagy puszival és egy jó kávéval, na meg pár pohár üdítővel "fizettem". Igen, itt járt - nem a mesebeli tündér, hanem a "kisfiam" és meglepően gyorsan csinált meg mindent. Nem tudom, miért csodálkozom, hiszen mindig ilyen ügyes volt.
Közben jókat nevettünk és megállapítottuk (a kisszoba áramellátása, jobban mondva annak hiánya okán), hogy annak ellenére, hogy itt ülök a lakásban, nem járok sehova, nagyon veszélyes életet élek. 😀 Igaz, már az erkély korlátjához sem mertem érni, féltem, hogy velem együtt kidől.
A veszély elhárult, legalább az erkélyen nyugodtan mozoghatok. A kisszoba csillárját tegnap már nem akartam, hogy leszerelje, majd egy villanyszerelővel visszatér és ketten megoldják ezt a problémát is. Régi lakás, egyre több problémával, de vigyázok magamra és a gyerekeim is rám.
Rendes gyerekek és az unokáimra sem lehet panaszom. Egyetlen bajom, hogy ritkábban látom őket, mint ahogy szeretném... (Ezt nem mondom nekik, tudom, megvan a maguk élete, sok munkával, tanulással. Nem akarom Őket megzavarni. Így jó, ahogy van.💓)
Esik. Nem buborékos zápor, csak amolyan csendes tavaszi eső. Talán ez még inkább aranyat ér.
Az illata csodás! A földszag keveredik a fák, bokrok, virágok illatával. Nagyon szeretem! Vetekszik ez az illat a frissen nyírt fű illatával.
