Tegnap megjavult az erkélykorlát lábazatánál, az időjárásnak köszönhetően megrepedt kövezet, megjavult a porszívó is. Kiderült, hogy mitől nincs áram a kisszobában, lerepült a legkisebb helyiségben beázott fal, megszűnt a tartály csöpögése és került a nagy TV lábai alá megfelelő tartópolc is.
Mindezért csak nagy puszival és egy jó kávéval, na meg pár pohár üdítővel "fizettem". Igen, itt járt - nem a mesebeli tündér, hanem a "kisfiam" és meglepően gyorsan csinált meg mindent. Nem tudom, miért csodálkozom, hiszen mindig ilyen ügyes volt.
Közben jókat nevettünk és megállapítottuk (a kisszoba áramellátása, jobban mondva annak hiánya okán), hogy annak ellenére, hogy itt ülök a lakásban, nem járok sehova, nagyon veszélyes életet élek. 😀 Igaz, már az erkély korlátjához sem mertem érni, féltem, hogy velem együtt kidől.
A veszély elhárult, legalább az erkélyen nyugodtan mozoghatok. A kisszoba csillárját tegnap már nem akartam, hogy leszerelje, majd egy villanyszerelővel visszatér és ketten megoldják ezt a problémát is. Régi lakás, egyre több problémával, de vigyázok magamra és a gyerekeim is rám.
Rendes gyerekek és az unokáimra sem lehet panaszom. Egyetlen bajom, hogy ritkábban látom őket, mint ahogy szeretném... (Ezt nem mondom nekik, tudom, megvan a maguk élete, sok munkával, tanulással. Nem akarom Őket megzavarni. Így jó, ahogy van.💓)
Így jó. Jó, hogy vannak! Isten éltessen mindannyiótokat!
VálaszTörlésDrága Klári, nagyon köszönöm! Igen, így jó! :)
VálaszTörlésMilyen rövid idő alatt rendbe lehet hozni dolgokat, ha ügyes kezekbe kerülnek. Nagyon szerethető, rendes, kedves családod van. Büszke lehetsz rájuk. Kívánom, hogy még sokáig így legyen.
VálaszTörlésAki ért hozzá és van hozzá ereje, annak valóban egy röpke délután, nekem meg lehetetlen lett volna, hiszen a létrára sem merek felállni.
VálaszTörlésÉva, én is nagyon szeretném, ha még sokáig velük lehetnék, de néha felmerül bennem, hogy csak ne legyek a terhükre! Talán még nincs így, de nem is tudom... Ők nem éreztetnek velem ilyesmit, sőt! - biztatnak, hogy nyugodtan szóljak, ha kell valami, én meg csak végső esetben szánom rá magam.
Nagyon magamra ismerek aggályaidat illetően, kedves Borka!
VálaszTörlésÉs mennyire elkelne néha a háznál egy ügyes kezű, szolgálatkész gyermek vagy unoka!...
Azt hiszem, sokan vagyunk így. Még mindig úgy érzem, én vagyok a mama, én kell, hogy segítsek nekik, de ez - sajnos - egy idő óta nem így van. Meg kell szoknom a gondolatot, akár tetszik, akár nem. Várok, amíg jönnek és főleg a fiam, rögtön észreveszi, hogy mi hibádzik, de nagyobb munkákra több időt kell szánnia és az nem megy rögtön, hisz Ő is dolgozik, nem ér rá akármikor. Most összejött és nagyon örülök, hogy ennyi mindent sikerült megcsinálnia. :)
TörlésEgy kis segítség mindenkinek jó. Hát még ha szívünknek kedvestől való. 🤗Elfogadni már tudok. Kérni, na ez nem igazán megy. Pedig lassan muszáj lesz.
VálaszTörlésNagyon igazad van! Tetszik amit írtál: "Elfogadni már tudok. Kérni, na ez nem igazán megy." Emiatt halogatom én is az elromlott dolgok javítását, ráadásul, ha nem nekik szólok, akkor meg meg is bántom Őket. Közben tudom, hogy egyik sem 8 órát dolgozik egy nap, hanem annál többet...
TörlésLeírtatok ti itt előttem már mindent…
VálaszTörlésAz ember csak vár… és vár és csendben vágyakozik…
Aztán meg a kevésért is hálás, mert az is több, mint a semmi….
A mai világban senkinek sem könnyű, én örülök, ha jönnek és ha segítenek is, az már hab a tortán. Sajnos nem esem útba jövet-menet egyiküknek sem, ha úgy volna, tudom, minden nap benézne valamelyikük. Így aztán marad a telefon. :)
Törlés