Valami nagyon füstölög a hegyen túl.
Kicsit később olvastam, hogy Soroksáron lángol egy autóbontó, ég a járműhulladék. A tűzoltók már ott vannak és próbálják eloltani a tüzet.
Valami nagyon füstölög a hegyen túl.
Kicsit később olvastam, hogy Soroksáron lángol egy autóbontó, ég a járműhulladék. A tűzoltók már ott vannak és próbálják eloltani a tüzet.
Semmi különös.
Négy napig nyitott erkélyajtó mellett töltöttem a napjaim és gyakran mentem ki az erkélyre szétnézni. Pezseg az élet a lakás falain túl. Időnként a szellő virágillattal kényeztet, minden növény csodálatosan zöldell, van, amelyik még csak most hajtja ki a leveleit és van, amelyik már a virágát is elhullajtotta, vagy épp most virágzik. Bogarak, lepkék, méhek repkednek cikázva a lombok és a fejem körül, madarak sokasága száll ide-oda. Most vettem észre, hogy milyen sokféle madár tanyázik ezen a tájon. Kergetőznek, megpihennek, szerelmesen összebújnak, készülnek a családalapításra.
A város is kizöldült, szemben a hegy már nem szürke, már inkább zöld. A fák a lombjaikkal lassan eltüntetik az utcát és a panoráma egy részét, de nem bánom. Legyen csak így. Ősszel, mikor ezek a gyönyörű, sokfélén zöld levelek elsárgulnak, pirosodnak, rozsdabarnán földre hullnak, akkor majd újra előbújik az utca és a város minden részlete.
Írok itt a ragyogó, napsütéses tavaszról, miközben odakint szürkére váltottak a színek, lóg az eső lába. Nincs nyitva az erkélyajtó sem, de hát ez is kell, kell a földnek az éltető esővíz. Most olyan idilli a kép, de motoszkál a fejemben a gondolat, hogy meddig?
Hogy én? Ja, igen. Épp megittam, megettem a reggelimet, bevettem a gyógyszereket. A mosógép is befejezte a beállított programot, a ruhákat kivettem és most megyek teregetni...
"Április, ó, Április,
Minden csínyre friss!
Faun-bokáju, vad suhanc,
Újra itt suhansz!
Vásott cigánykereked
Porozza a tereket,
Repül a szemét,
Levegőbe parazsat
Hintegetsz és darazsat,
Illatot s zenét!"
(idézet, Tóth Árpád)
(DRÁGA BARÁTIM...)
Április 11. József Attila születésnapja és a magyar költészet napja 1964 óta.
2010-ből hoztam ezt a régi ünnepet. Istenem, de szép volt, de jó volt! Azóta megváltoztak a dolgok, Apukám és Apó sincs már köztünk, de a szeretet megmaradt. 🥰
(A régi bejegyzéseimet olvasgattam és sok szép emlékre bukkantam.)😊
Végh György:
KLEOFÁS, A DIDERGŐ KIS TOJÁS
Volt egyszer egy kis tojás,
úgy hívták, hogy Kleofás.
Bimm-bamm, dáridom!
Megvette egy nyuszika,
nyuszilány volt: Zsuzsika.
Bimm-bamm, dáridom!
Megkérdezte Zsuzsika:
"Kell-e neked szép ruha?"
Bimm-bamm, dáridom!
"Persze - mondta a tojás-
fázik ám a Kleofás!"
Bimm-bamm, dáridom!
Befestette Zsuzsika,
a húsvéti nyuszika.
Bimm-bamm, dáridom!
Nem fázik már a tojás:
A zöld bundás Kleofás!
Bimm-bamm, dáridom!
Apóval közösen kaptuk ezt a versikét, Kicsilány mindenkinek rajzolt egy-egy szép lapot és már hetekkel előbb gyűjteni kezdte a húsvéti verseket, hogy mindenkinek jusson. Nagyon szép tojásokat festettek, és még tojásfestő programmal is készültek.
Kézműveskedtünk kicsit mi is. Asztal, székek, rengeteg festék, ecsetek, víz, törlőrongy, tojások - mindenre gondoltak. Én, hogy a versikéhez igazodjam, megfestettem Kleofást amit Kislegénynek adtam, cserébe tőle egy szép bronz színű, csillogó tojást kaptam. Természetesen azt kisunokám festette.
Hajszárítóval szárítottuk, hogy haza is tudjuk hozni. :) Nagyon jó szórakozás volt és az egész ünnepet nagy titokban ők tervezték, szervezték, még Mamika sem tudhatta, hogy mi készül!
Mamikának "csak" a sütés-főzés maradt, mi jártunk a legjobban: nekünk csak enni, inni kellett és gyönyörködni a gyerekekben, ez pedig igazán nem esett nehezünkre, sőt! :)
Már áprilist írunk. Sok újság nincs, pénteken jön haza Kicsilány és négy napig marad. Sűrű programja lesz, család, barátok...
Csak legyen jobb idő, hogy élvezhesse az itthoni tavaszt! Az itthoni, megszokott ízekről a mamája fog gondoskodni. Nagyon hiányzik neki a magyar kolbász. Helsinkiben talált egy boltot, ahol Pick szalámi snack is van, úgy megörült neki, még az ottani barátait is megkínálta és azóta ők is veszik. 🌝
Egyébként ismerkednek egymás konyháinak az ízeivel, legutóbb egy nepáli lány főzött nekik. Ne kérdezzétek, hogy mit, fogalmam sincs. Egyszóval alakulnak az ottani kapcsolatai is ("a nemzetközi helyzet fokozódik"). Egy sikeres vizsgán is túl van - finn nyelven!
Annyira finn lánynak néz ki, hogy a társaságukba érkezett egy új finn fiú és mindenkit angolul szólított meg, kivéve a mi lányunkat, vele rögtön finnül kezdett beszélni. Aztán persze tisztázták a helyzetet. 😀
Ez a két kép nem Finnországban készült, gondolom, rögtön sejtettétek.
Kicsit később, ebédidőben:Ha már tavasz, akkor a fogam alatt harsogó uborka, finom édes, kicsi paradicsom, túró, enyhén megsózva és mellé rántott csirkemell. Mmmm, finommm! 👍 😊Esik az eső, lemosta a port növényekről, házakról. A hegyek köd-, vagy inkább párafelhőben halványan látszanak, de a kertünk most sokkal szebb.
Jövő hétre hózáporokat jósolnak és jóval hűvösebb időt. Az elmúlt évek márciusi fotóit nézegetve, ez nem is olyan ritkaság.
Ez a kép 10 éve, 2013. március 26-án készült, de szinte minden évben márciusban, áprilisban volt hóesés és néha, mint a képen is látni, nem is kevés.
És most: kék ég, zöld fű, langymeleg, de meddig? Mindegy, a tél már csak igen rövid időre térhet vissza. Azért a fákra, a növényekre nem árt vigyázni, szegények nehogy megfagyjanak!
Kimentem az erkélyre szétnézni és kicsit kiszellőztetni a szobát az éjszaka után.
Kellemes tavaszi idő van, a kertben minden rügyezik, virágzik, nem siettem vissza a lakásba és egyszer csak mit látok? Egy gerle üldögélt az előttünk futó, libegő zsinórok egyikén és a semmiből megjelent egy kis vörös mókus ugyanazon a vezetéken. Először csak nézte a madarat, majd elindult felé, elindult? - rohant! A gerle, huss, elrepült, a mókus meg szaladt tovább a zsinóron. Addig szaladt, míg el nem tűnt a szemem elől.
Láttam én már mókust fenyőfán, mogyoróbokron, az ablakunk párkányán, de így még soha. Olyan kis apró jószág és milyen fürge! Én meg megint sajnálhattam, hogy nem vittem magammal a fotómasinámat.
A kép tegnap készült a kertünk sarkában virágzó aranyvesszőről:
a 24.hu oldalon:
"Finnországot a hatodik egymást követő évben nyilvánította a legboldogabb lakossággal rendelkező országnak a hétfőn közzétett World Happiness Report, a világ legboldogabb országainak idei ranglistája. Az évente kiadott jelentés a Gallup Intézet globális felmérésén alapul, amely idén a koronavírus-járványnak az emberek közérzetére gyakorolt hatását vizsgálta a világ 109 országában. Az amerikai kutatók megállapítása szerint az emberek boldogságérzete a világjárvány ellenére „figyelemre méltóan rugalmas” maradt: a 2020 és 2022 között mért globális átlagok éppoly magasak, mint a 2017-2019 között, a pandémiát megelőző években."
Amit Kicsilány mesélt az ottani életről, nem is csodálkozom. 😀
"Magyarország az 51. helyen szerepel a közép-amerikai Salvador után, megelőzve Argentínát. A világ két legboldogtalanabb országa a tavalyi és idei jelentés szerint is Afganisztán és Libanon."
Jobb, ha az utóbbihoz nem fűzök semmit.
(Juhász Gyula: Március idusára, részlet)
*****
Utólag még egy kép, ez nem olyan ünnepélyes, de a szívemnek nagyon kedves. Kicsit régi, (Kislegény itt valóban kislegény) de mit tesz a véletlen? - piros-fehér-zöld.
megnézem, hogy milyen az idő Helsinkiben.
Kicsilány január óta ott jár egyetemre, ott dolgozik, ott él. Munkát csak a napokban talált és még nem is tudom, hogy mit csinál, csak azt, hogy délután, vagy este, mert délelőtt egyetemen van.
Eleinte furcsa volt neki minden, hiába volt már tavaly fél évig Jyväskyläben, Helsinki más, bár ott is sok az erdő, a park, ám a tenger miatt soha nincs olyan hideg. Ráadásul kiderült, hogy Kicsilány Jyväskylä-i tájszólásban beszéli a nyelvet, így mindenhol finn leányzónak nézik, hiszen szőke és fehér a bőre is, no meg tájszólással beszél. 😄
Nagyon tetszik neki a finn oktatási rendszer és nem csak az oktatási, hanem úgy általában a rendszer. Az oktatásban nem kell jegyzetelniük, mindent megtalálnak az egyetem honlapján, a beszélgetésekre helyezik a hangsúlyt és sok a gyakorlati órájuk. Először mindent szimulációban próbálnak ki. Ott van a legnagyobb szimulációs központ. Nem kell félniük, hogy valamit rosszul csinálnak és a beteg esetleg feldobja a talpát.
Az egész finn rendszer nagyon emberközpontú. Vannak már barátai, vagy inkább azt mondanám, hogy olyan emberkék, akikkel beszélget, vagy elmennek kicsit szórakozni. A finnek nem valami beszédesek, de ő épp egy finn lánnyal beszélget sokat és tőle tudott meg sok mindent az életszemléletükről.
Egyelőre ennyi, majd még írok róla, hogy milyen az élet Helsinkiben. Kicsilány nagyon szereti. Húsvétkor itthon lesz, de csak pár napig, aztán júniusban a lányom és Kislegény fogja meglátogatni. Hát igen, én már ebből kimaradok... Majd hallgatom a sok élményről a beszámolót.
...keresem a hangot...
egy kis szünet. Nincs semmi bajom, csak írhatnékom sincs. Elveszett valahol...
Ha megtalálom és még történik is valami, amiért érdemes megszakítanom a téli szünetemet, akkor jövök!
Addig vigyázzatok magatokra, legyetek jók 🥰, én is ezt fogom tenni. Remélem, sikerül.
(Így, most nyugodt a lelkiismeretem, nem szó nélkül tűnök el.) 🌝