"Tűnt március nagy napja, szép tavasz, (Juhász Gyula: Március idusára, részlet)
*****
Utólag még egy kép, ez nem olyan ünnepélyes, de a szívemnek nagyon kedves. Kicsit régi, (Kislegény itt valóban kislegény) de mit tesz a véletlen? - piros-fehér-zöld.
megnézem, hogy milyen az idő Helsinkiben.
Kicsilány január óta ott jár egyetemre, ott dolgozik, ott él. Munkát csak a napokban talált és még nem is tudom, hogy mit csinál, csak azt, hogy délután, vagy este, mert délelőtt egyetemen van.
Eleinte furcsa volt neki minden, hiába volt már tavaly fél évig Jyväskyläben, Helsinki más, bár ott is sok az erdő, a park, ám a tenger miatt soha nincs olyan hideg. Ráadásul kiderült, hogy Kicsilány Jyväskylä-i tájszólásban beszéli a nyelvet, így mindenhol finn leányzónak nézik, hiszen szőke és fehér a bőre is, no meg tájszólással beszél. 😄
Nagyon tetszik neki a finn oktatási rendszer és nem csak az oktatási, hanem úgy általában a rendszer. Az oktatásban nem kell jegyzetelniük, mindent megtalálnak az egyetem honlapján, a beszélgetésekre helyezik a hangsúlyt és sok a gyakorlati órájuk. Először mindent szimulációban próbálnak ki. Ott van a legnagyobb szimulációs központ. Nem kell félniük, hogy valamit rosszul csinálnak és a beteg esetleg feldobja a talpát.
Az egész finn rendszer nagyon emberközpontú. Vannak már barátai, vagy inkább azt mondanám, hogy olyan emberkék, akikkel beszélget, vagy elmennek kicsit szórakozni. A finnek nem valami beszédesek, de ő épp egy finn lánnyal beszélget sokat és tőle tudott meg sok mindent az életszemléletükről.
Egyelőre ennyi, majd még írok róla, hogy milyen az élet Helsinkiben. Kicsilány nagyon szereti. Húsvétkor itthon lesz, de csak pár napig, aztán júniusban a lányom és Kislegény fogja meglátogatni. Hát igen, én már ebből kimaradok... Majd hallgatom a sok élményről a beszámolót.
...keresem a hangot...
egy kis szünet. Nincs semmi bajom, csak írhatnékom sincs. Elveszett valahol...
Ha megtalálom és még történik is valami, amiért érdemes megszakítanom a téli szünetemet, akkor jövök!
Addig vigyázzatok magatokra, legyetek jók 🥰, én is ezt fogom tenni. Remélem, sikerül.
(Így, most nyugodt a lelkiismeretem, nem szó nélkül tűnök el.) 🌝
Az imént kaptam a lányomtól. Úgy látom, valami rendezvényen, vagy kiállításon van, ott készítette. Olyan kedves ez a kis bagoly, gondoltam, megosztom veletek.
ez jár a fejemben:
(Márti dalából idéztem)
Apó születésnapja. A fekete-fehér képeken fiatalon, az '50-es évek elején, majd a '60-as évek közepén, amikor megismertem. Akkor már nem dohányzott, a haja kevesebb lett, viszont gazdagabb lett egy szemüveggel. A szigorú tekintet csak álca, ami mögött egy csupaszív, kedves, vidám ember rejtőzött.
A színes képekhez talán nem is kell szöveg, ha valaki mégsem tudná, mi vagyunk 2009-ben: Apó és gömbölyűségem. (Apó itt már egy sztrókon túl és ez, sajnos, nem múlt el nyomtalanul.)
"A legszebb rózsát küldeném neked,
Hiába, - messze vagy te, nem lehet, -
Míg odaérne, elhervadna rég!"
Kaffka Margit: Vándorének (részlet)
Már 30 éve nem tudom átadni az elmaradhatatlan nefelejcs csokrot, de míg élek, ha máshogy nem is, gondolatban és itt, azt a kis csokrot mindig megkapod. Szeretlek...
Elmúltak az ünnepek, kezdődik a farsang. Ez utóbbi nekem nem jelent sokat, az életem folytatódik tovább úgy, mint karácsony előtt, de mégsem, de nem ám!
Kicsilány két napja megint Finnországban van. Úgy volt, hogy Tamperében tanul tovább, de felvették Helsinkiben is az egyetemre és inkább ezt választotta. Mellette dolgozni is szeretne és a fővárosban talán több munkalehetősége lesz. Már elfoglalta a szállását, most épp azzal van elfoglalva, hogy lehetőleg olcsón bebútorozza a szobáját.
Hétfőn már felmérik az új tanulók finn nyelvtudását és kapnak némi eligazítást is. Neki jól jön, hogy van már féléves finnországi tapasztalata, bár itt más lesz az élet, mint Jyväskylä-ben (Jüveszküle). Az egyetemen a finn nyelv mellett svédet is tanítanak, az is hivatalos nyelv Finnországban. Minden ezen a két nyelven van kiírva mindenhol. Na, majd meglátjuk...
Húsvétkor szeretne hazalátogatni, ha minden jól megy, akkor kb. 3 hónap múlva újra találkozhatunk.
Elgondoltam, hogy mennyire elszaladt az idő! Nemrég még minden csak lehetőség volt, ma meg már tény. Kislegény itthon van, igaz, kicsit elkenődve. Hiányzik neki a nővére.
utolsó naplementéje - ezt nem tudtam kihagyni - pont szilveszter napja maradjon ki?! 😀 (Jövőre, ígérem, visszafogom magam.)
Később, lehettem úgy 16 éves, a szüleimmel mentem "házibuliba", a szüleim barátaihoz. Emlékszem, akkor vettem fel életem első, igazi magas sarkú cipőjét és akkor ittam életemben először alkoholt, egy icipici pohárka narancslikört. Azokban az években a TV vette át a rádió szerepét, azt néztük, miközben volt, aki a rádiókabarét hallgatta inkább. Másnap meg ment a vita, hogy melyik műsor volt jobb. A süteményekhez és a virslihez csatlakoztak a különféle szendvicsek. Éjfél után zenét hallgattunk, énekeltünk, beszélgettünk. A körúti rumlit kihagytuk.
18 éves korom után sokszor házibuliban, barátokkal szilvesztereztünk, de volt szilveszter szórakozóhelyen, vállalati rendezvényen is. Mondanom sem kell, az italok választéka többféle lett és az ételek is változtak. Hidegtálak, saláták, üdítők, pezsgő, konyak, martini és sorolhatnám még mi minden, a sör volt az állandó, csak már nem a Kőbányai, hanem egyre több német és cseh sör is szerepelt az "itallapon". Az első férjemmel mindig elmentünk valahova, vagy otthon, társasággal ünnepeltünk az év utolsó napján. Ilyenkor a gyerekekre a szüleim vigyáztak, nekik is megvolt a programjuk, szerették a gyerekek és a Nagyiék is.
Nem tudtam elképzelni, hogy december 31-én ne legyen társaság, hogy ne legyen zajos ünneplés. (Megjegyzem, időközben elváltunk..., nem ünnepélyesen, de elég zajosan.)
Én igyekeztem megtartani a régi szokást, nagyrészt sikerült is, de már nem volt az igazi. A gyerekek nőttek, ők is elmentek a barátaikhoz és én sem maradtam otthon. Másnap pedig megfogadtam, hogy többé nem megyek szilveszterkor sehova, jobb lesz nekem otthon, nyugiban.
Ezt a fogadalmamat akkor sikerült betartani, amikor Apó belépett az életembe. Érdekes, akkor már csak az Ő társaságára vágytam. Nagyon jól elvoltunk kettesben. Volt egy kedvenc "borkorcsolyánk" - diónyi húsgombócok, amiket úgy rendeztem el, mintha süni pihenne egy tálon. Minden gombócba szúrtam egy fogpiszkálót, majonézes salátát készítettem mellé. Sütemény is került az asztalra, főleg sós, sajtos pogácsa, és természetesen volt még karácsonyról maradt édes püspökkenyér, bejgli, gyümölcs. Éjfélkor pezsgővel koccintottunk és ígéretet tettünk egymásnak, hogy "jövőre veled, ugyanitt".
Olyan ünnepre is emlékszem, amikor ez a páros kibővült két unokával és az ő mamikájukkal, de erről itt a blogban egyszer már beszámoltam.
Biztos vagyok benne, hogy sok, említésre méltó szilveszter kimaradt, de ez van. Ez a kis beszámoló most pont annyi, amennyi épp jólesett. Ja, egyébként saját elhatározásom, hogy 4 éve egyedül töltöm az év utolsó napját. Ilyenkor jó a csend, jönnek az emlékek. A telefonnak viszont több dolga akad. 😀🍀
„Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében." - Fekete István.
Fények és árnyak, nappal és éjjel. Legutóbbi bejegyzésemben a levelek, most pedig az árnyékuk:
Juhééé! Süt a Nap! A sok ködös, sötét nap után végre!
Hogy nem nagy hír? Meg sem kéne említenem? Dehogynem! Ettől van most jobb kedvem. Fotó nincs, mert hiába süt hét ágra a Napocska, mínusz fok van odakint és nem tudom rávenni magam, hogy kimenjek az erkélyre. Talán később..., ha csak vissza nem jön őkelme, a Köd, vagy az Eső, netán a Hó.
Ködös kép mostanában sok készült, az eső meg eláztat mindent, még a fotómasinámat is, márpedig azt nem szeretném. Hó? Na jó, azért kimennék, mert idén, így év vége felé, még nem volt hozzá szerencsém.
Összehordtam itt hetet-havat. Az az igazság, hogy másról most nem tudok beszámolni, de a napsütésnek valóban nagyon örülök!
Valamivel később:
Nem mentem ki, de a szobában készítettem pár felvételt. 🌝 Íme egy a sokból:
A redőny azért van így, mert az is szigetel egy kicsit.
Sötét - a gépem vakut kért, de azért se! - köd, eső, 3°C árnyékban, hó, az nincs, de azért jön a Mikulás, ugye? Kémény is van, hááát..., nem tudom, hogy fér át rajta?! Ügyes, majd valahogy megoldja. 😀
Egy régi (vállalati) Mikulás. Kislányom a középpontban és itt baloldalt, a Mikulás mellett és előtt, félig meddig a kisfiam is látszik. Olyan nagy volt az izgalom, hogy észre sem vették a kigombolódott ruhát, az csak akkor derült ki, amikor kész lett a fénykép. Akkor még a filmet elő kellett hívni, stb., stb. Mondom, hogy régi! 😀 '70-es évek.
Csöndes, emlékekkel teli. Az elmúlt idők emlékei.
Boldog és fájó érzések kavarognak a szívemben, lelkemben és gondolatok a fejemben.
Hallgatom az emlékeket idéző dallamokat és várok egy csodálatos, szívet-lelket melengető estét, ahonnan nagyon fog hiányozni Valaki és ez az ami fáj, a többi mind boldogság.
Szeretem a húslevest. Már gyerekkoromban is szerettem megszórni őrölt feketeborssal.
Akkortájt nem túl sok fűszer volt a konyhák polcain. Most viszont tobzódni lehet a különbnél különb fűszerek között.
Fele, fele arányban kevertem össze fekete- és rózsaborsot és tettem még hozzá kb. egy mokkáskanálnyi szárított tárkonyt. Az egész keverék ment a borsdarálóba. Nagyon finom lett vele a jó forró húslevesem!
A tárkony, tudom, régi magyar, erdélyi fűszer, én mégis Párizsban találkoztam vele először. Azóta az egyik kedvencem, például nagyon finom krumplipürében és a sült krumplira szórva, azt is különlegesen finommá varázsolja. Sok ételben lehet felhasználni.
