Délelőtt sötétség, eső, délutánra kiderült.
Ma megint szürkeség, gyenge eső és végre hűvös az idő. Az ég most nem fotogén, egyhangúan szürke.
Délelőtt sötétség, eső, délutánra kiderült.
Ma megint szürkeség, gyenge eső és végre hűvös az idő. Az ég most nem fotogén, egyhangúan szürke.
Már sokkal jobb a kezem, de most a nagy melegben élni sincs kedvem, írni aztán meg végképp nem akaródzik és nem is történik semmi olyasmi, ami megérdemelne egy bejegyzést.
Ezt a látványt tegnap este sikerült elkapnom és hogy lássátok, még élek, elhoztam nektek is. 😀
Mostanában a saját blogomat kissé hanyagolom. Olvasom a többiekét és inkább ott írok megjegyzést, annyit még elbír a kezem. Igaz, ott is 2-3 sor után pihentetnem kell úgy, mint ahogy épp most is.
Alakul, alakul, de még nem a régi. Lehet, hogy ezt is meg kell szoknom, mint az egyéb bajaimat? Akkor sem adom fel, azért se!
Nem igazán tudom kímélni a jobb csuklómat, a fáslit is le kell vennem, például amikor főzök, mosogatok, stb. Így aztán a fájdalom még tovább vendégeskedik nálam, pedig már nagyon nem szívesen látott vendég! És még ez a meleg is...!!!
Tegnap elutazott a lányom és Kislegény Finnországba Kicsilányhoz. Küldtek fotókat, többek közt ezt:
Most nem írok többet, nincs is nagyon mit. Még kímélem a csuklóm, majd legközelebb. Addig is:🤗Fájnak az ízületeim, a jobb csuklómon az ínhüvelygyulladás megint jelentkezett, fásli, fájdalomcsillapító és viszonylagos nyugalom a gyógyszere. Amint jobb lesz, jövök és akkor nem csak olvasni fogok, hanem írni is. 😊
Egész nap borult volt az ég, fújt a szél, hideg volt, tegnap még az eső is esett, egy kicsit be kellett fűteni.
Ma már legalább nem esett és a Nap estefelé szabályosan bearanyozta a város egyes részeit, meleget már nem adott, de igazán szépen búcsúzott.
Bizony! Május 8. napján, szinte - kicsit megkésett - születésnapi ajándékként, éjjel 1/2 12-kor, megszületett az én bogárkám. Azon a napon hét ágra sütött a nap és 30 fokos hőség volt, én meg egész nap egy szövetruhában, mert nem volt nyári kismama ruhám. Akkoriban egy kismama bő ruhát viselt, alig látszott a babapocakja.
Ezen a képen már nem az újszülött kislányom látható, azokból a képekből egy sincs a gépemben, sőt! - azt hiszem, hogy mindet elvitte a lányom a NAGY családi albumba.
Isten éltessen drága bogárkám, "kicsi"lányom!
Szeretem ezt az illatot. Keveredik az eső utáni föld, a virágok illata az épp most nyírt fű illatával. Kellemesebb, mint bármely drága parfümé.
(Finnországban csak most kezdenek rügyezni a fák.)
Weöres Sándor: 66
Most vagyok hatvanhat éves. Csak azért nem járok óvodába, mert köhögést kapnék.
Csak azért élek, mert még nem haltam meg. Nem leszek öngyilkos, kivárom életem végét.
Közeleg amaz idő, amikor az ember a szemétől nem lát, a fülétől nem hall, a lábától nem jár, a kezétől nem fog. Ekkor végleg befelé kell fordulni. Belül sétálni, befelé figyelni. Csak a belső táj ne legyen barátságtalan.
**************************
Adjunk hozzá tizenegyet, a többi stimmel.😄
Valami nagyon füstölög a hegyen túl.
Kicsit később olvastam, hogy Soroksáron lángol egy autóbontó, ég a járműhulladék. A tűzoltók már ott vannak és próbálják eloltani a tüzet.
Semmi különös.
Négy napig nyitott erkélyajtó mellett töltöttem a napjaim és gyakran mentem ki az erkélyre szétnézni. Pezseg az élet a lakás falain túl. Időnként a szellő virágillattal kényeztet, minden növény csodálatosan zöldell, van, amelyik még csak most hajtja ki a leveleit és van, amelyik már a virágát is elhullajtotta, vagy épp most virágzik. Bogarak, lepkék, méhek repkednek cikázva a lombok és a fejem körül, madarak sokasága száll ide-oda. Most vettem észre, hogy milyen sokféle madár tanyázik ezen a tájon. Kergetőznek, megpihennek, szerelmesen összebújnak, készülnek a családalapításra.
A város is kizöldült, szemben a hegy már nem szürke, már inkább zöld. A fák a lombjaikkal lassan eltüntetik az utcát és a panoráma egy részét, de nem bánom. Legyen csak így. Ősszel, mikor ezek a gyönyörű, sokfélén zöld levelek elsárgulnak, pirosodnak, rozsdabarnán földre hullnak, akkor majd újra előbújik az utca és a város minden részlete.
Írok itt a ragyogó, napsütéses tavaszról, miközben odakint szürkére váltottak a színek, lóg az eső lába. Nincs nyitva az erkélyajtó sem, de hát ez is kell, kell a földnek az éltető esővíz. Most olyan idilli a kép, de motoszkál a fejemben a gondolat, hogy meddig?
Hogy én? Ja, igen. Épp megittam, megettem a reggelimet, bevettem a gyógyszereket. A mosógép is befejezte a beállított programot, a ruhákat kivettem és most megyek teregetni...
"Április, ó, Április,
Minden csínyre friss!
Faun-bokáju, vad suhanc,
Újra itt suhansz!
Vásott cigánykereked
Porozza a tereket,
Repül a szemét,
Levegőbe parazsat
Hintegetsz és darazsat,
Illatot s zenét!"
(idézet, Tóth Árpád)