Október búcsúja...

...jó nagy köddel. Az utca másik oldalát is alig látni, a Városról nem is beszélve, mert abból semmi nem maradt. A köd mindent eltűntetett, szerencsére nem örökre.

Most is a képek beszélnek helyettem. Én nem tudnám így elmesélni.

Őszi köd

Rövid időre a ködön keresztül sütött a Nap. Ennyi látszott a Városból. Igazi őszi képek... Köd, halvány város, sárguló levelek. 

1956. október 23.

Egy új nap kezdete

Ma reggel még fel sem kelt a nap, amikor én már felkeltem. Épp elkészültem és kinézve az ablakon szépet láttam. Nem törődve a hideggel, kimentem az erkélyre és készítettem pár fotót.

Ezen a képen, valahol ott középen, van egy repülőgép.

Madarak

Hasonló volt, mint Hitchcock filmjében, csak nem voltak olyan nagyon sokan és nem bántottak senkit. A nagy hangzavarra figyeltem fel, talán értekezletre gyűltek össze...?

Őszi reggel

Gyásznap

Az aradi vértanúk:

(a képet az internetről töltöttem le a budai honvédek weblapról) 

"A vesztőhelyre sáros út vitt
és kikericsek kékjei.
Száz év, s meghaltam volna úgyis –
vígasztalódott Vécsey.
Láhner György sírt s a földre nézett,
Damjanich szekéren feküdt,
Leiningen felmentő honvédek
árnyát kereste mindenütt.
S a táj olyan volt, mint a fácán:
tarlók, fák vérző foltjai,
és ők, tarkán, libegve, hátán:
elhulló, bús-szép tollai."

(Faludy György: OKTÓBER 6.)

Szeptember végén

Nem, nem Petőfi Sándor verse következik, pedig "Még nyílnak a völgyben a kerti virágok..." 

Valamelyik nap láttam is, de most...!

Bent, a lakásban sötét, kint, az ajtón túl, mindent beborító szürkeség. Eső. Hideg. A mindennapok. Nem tesznek jót. Az ízületeim, a fejem, a hangulatom...

Hol vagytok ti verőfényes, csodálatos színpompában ragyogó, kellemesen langyos őszi napok?

Mostanában Budapesten

sok a szivárvány. Úgy este 1/2 7 körül ezt láttam az erkélyen: a kettős szivárványt keleten, a sárgás-kék eget nyugaton és közben szemerkélt az eső.

Hideg van, rezsiemelés ide, rezsiemelés oda, én bizony bekapcsoltam a konvektort, az is igaz, hogy csak a gyújtóláng ég, de nekem az is sokat számít. Már a kezem sem jéghideg. 

Próbálkoztam én forró levessel, sütéssel a konyhában, nem használt. Ideig-óráig felmelegített, aztán megint fázócskáztam. Megnéztem a hőmérőt, 16 fokot mutatott a lakásban! és akkor határoztam el, hogy inkább fizetek, de beteg nem leszek!

Brassó

Nem, nem én voltam ott. Hétvégén a lányom tett egy rövid kirándulást az egyik kedves városába. Küldött képeket, hááát..., ott sincs jó idő, de a város így is szép.

Már megint...

...de ezt nem tudom kihagyni. Mielőtt végleg lement a Nap.

Márai Sándor 1945-ben írt naplójából

Most olvasom. Érdekes gondolatokkal találkozom a könyvben. Ehhez az oldalhoz nem kell magyarázat, érdemes a képre kattintani, nagyobbak és így olvashatóbbak lesznek a betűk.

Én még így tanultam

Egyre többször találkozom olyan kifejezésekkel, amikre annak idején az iskolában felhívták a figyelmünket, hogy hogyan használjuk helyesen. 

Megváltozott a világ, a nyelvünk is, de engem a mai napig zavar, ha olyat olvasok, hogy valakit megsirattak és közben kiderül, hogy megríkatták. Nem ugyanazt jelenti. Például megsiratok valakit, akit szerettem, de örökre elment és megríkatok valakit, tehát olyat mondok, vagy csinálok, amitől sírni kezd. 

A másik, de ez nem annyira zavaró és mégis. Örömöt szerzek és bánatot okozok. 

Ezek a ma reggeli hírek olvasgatása közben jutottak eszembe... Nem nagy dolgok, lehet, hogy ma már így is helyes, nem tudom... Annyi minden változik.

Augusztus

Eltelt megint egy hónap. Hozott jót és rosszat is.

Hónap elején megkaptam a 4. (emlékeztető) oltást, Pfizert. Kicsit fájt a karom, de ennyi. Nem volt semmi más tünet. 

Voltak névnapok, születésnap – Apukám 101. születésnapja és halálának a 10. évfordulója. Házassági évforduló is akadt – Apó és én ebben a hónapban fogadtunk egymásnak örök hűséget. Akkor is meleg volt, de közel sem ennyire, mint idén. Nyugodtan lehetett sétálni az utcán, nem kerülgetett bennünket a hőguta. Emlékezéssel teltek a napjaim. Néha a sírás kerülgetett, máskor meg elöntött a boldogság, igaz, az utóbbi elég ritkán. 

Újra gyakorolni kezdtem az angolt és hozzávettem a német nyelvet is. Nem mintha nagy szükségem lenne rá, viszont agytornának kiváló és a sikerélmény jót tesz a lelkemnek. Rám fér ebben a számomra lassan feldolgozhatatlan világban. A keresztrejtvények már nem dolgoztatják meg a csikorgó kerekeket, inkább csak a kezem és a ceruza dolgozik, gondolkodni szinte alig kell. 

Nahát, ennyi. Nagyjából így teltek az augusztusi napok, leengedett redőnyök mögött, félhomályban és a ventilátor jótékony szelet adó zúgásában.