A 2020-as év utolsó napja

Íme:

itt a kocsonya. Ez nem maradhatott el, máskor úgysem eszem, pedig szeretem. Nem sok, csak épp elég. Sok zöldséggel, bőrös csülökkel és 6 órán át tartó lassú főzéssel készült. 

A bőrét a végén kidobtam, azt nem tudom megenni, de a kocsonya megdermedéséhez szükség van rá.

Ez a végeredmény és mivel én már ettem belőle, boldogan jelentem, egész finom lett. 😀

Milyen is volt ez a Karácsony?

Egyedüli. Igen, ilyen még nem volt. Egyedül, de nem magányosan. 😊

Szilvesztert saját elhatározásból már töltöttem egyedül, de Karácsonyt még soha. Ez is az én elhatározásom volt, de azt hiszem, a gyerekek is megkönnyebbültek, mert nem szeretnék, ha esetleg valamelyikük miatt betegednék meg. Megértem, sőt! 

Szépen teltek el a napok. Volt meglepetés is, az ajtó előtt várt rám 24-én. Az ádventi fiókban az volt, hogy nyissam ki az ajtót, zárójelben: a bejáratit. Szót fogadtam és egy mindenféle jóval, széppel, szeretettel megrakott ládikót találtam. Leányzóm még előző este, szép csöndben csempészte (Babits Bihály😀) az ajtóm elé. Sokkal meghatóbb volt, mint máskor, amikor a fa alatt találtam rá az ajándékra. 

Egy videót is találtam benne, Nagyi karácsonyi filmje címmel. A Karácsony előtti napok, Kicsilány, Kislegény, Mojo cica és természetesen a lányom közreműködésével készült. A fiamék is küldtek egy vicces videót a messengeren. Telefonon is beszéltem mindkettőjükkel, leányzómmal többször is. 

Van egy kis fenyőm, égnek a gyertyák, érzem a szeretetet, talán kissé szentimentális, de most így a jó. 

Békés, boldog Karácsonyt kívánok!

Ma ez az ajándék

"A vonuló felhők fölött mindig kék az ég" - ez volt Apókám egyik kedvenc mondása. Ma ezt rejtette a 23. fiók és az időjárás is mintha ezt akarta volna igazolni, pár órára megmutatta a felhők fölött azt a gyönyörű kék eget.

A vírus mit csinál 24-én?

Szenteste a kijárási tilalom szünetel. Kihirdették. 

A vírus nem szólt semmit, szerintem teszi ugyanazt amit eddig, vagyis ahol tud, fertőz. 

Ki érti ezt? Nem a vírust, hanem az egyéjszakás szabad vándorlást. Nincs még elég áldozat? 

A vírus nem tudja, hogy most ünnep van, szenteste, ő - az emberiségre nézve elég borzasztó természeténél fogva - ünnep ide, ünnep oda, tenni fogja a dolgát. 

Aztán elmúlik Karácsony és mi gyászolhatunk, vagy esetleg minket gyászolnak majd. Késő bánat. 

Én azt mondom, ha már így adódott, vigyázzon mindenki saját magára és lehetőleg ne menjen sehová. 

(Bár... van egy olyan érzésem, hogy vannak akik örülnek, hogy mehetnek. Hát ők menjenek, én maradok.)

 

Ádvent negyedik vasárnapja

Várakozás közben

Nemes Nagy Ágnes: KARÁCSONY

Fehér föld, szürke ég, a láthatáron
narancsszín fények égtek hűvösen.
Pár varjú szállt fejem felett kerengve
s el nem repültek volna űzve sem.

Csak álltam szürkén, szürke ég alatt.
- S egyszerre, mint gyors, villanó varázs
egy kicsi szó hullott elém: karácsony,
mint koldus kézbe illatos kalács.

Csodáltam. És a számon hála buggyant,
nem láttam többet kósza varjakat:
olyan szelíd volt, mint a gyermek álma,
s olyan meleg volt, mint a nyári nap. 

 

Ádvent harmadik vasárnapja

Várakozás

Van nekem egy ádventi naptáram, a lányoméktól kaptam. Van benne 24 kis fiók és a fiókokban apró ajándékok, üzenetek (még Mojo cicától is 😀). 

Minden reggel izgatottan nyitom ki a soros fiókot, hogy vajon mit találok benne? Minden reggelem mosolyogva indul és ez mostanában nagyon jót tesz nekem. Időnként meg is hatódom és könny szökik a szemembe, de ezek a boldogság könnyei. Olyan jó, hogy ilyen családom van! Szeretem őket, nagyon! 

Ádvent második vasárnapja

Itt járt a Mikulás,

és hogy itt járt, mi sem bizonyítja jobban, mint ez az üzenet amit itt hagyott:

Van zsákodban minden jó...

...piros alma, mogyoró... Viszonzásul, ha megéhezel és utána innál valamit:

Mackó nemzedékek

Egy régi emlék bukkant fel a múltból. Valamikor már említettem a Képes blogot - ami már nincs, az írásaimat viszont lementettem és azokat olvasgattam. Kicsit nosztalgiáztam. Rátaláltam erre és ugyan nem az én horkolós macim volt a kíséretében (egy üldögélő maci lehetett), de megemlítettem és most meg is mutatom és az írásomat is bemásolom ide. (Jobb híján, mivel igazából nincs témám.)

"Mackó, mackó... Ül és vár. Most rám várt, de vár ő türelmesen másra is. Óvodába ment a kis Peti, netán Kati? Nem baj, délután már itthon lesz és akkor Mackó sem vár tovább. Este jön el az ő ideje, Peti, Kati megkeresi - bárhol is van - hisz nélküle nem lehet még szépet álmodni sem. Összebújnak a sötétben, ismerős, álmosító illat és puhaság, az esti mesét már együtt hallgatják. Mamától jóéjtpuszit csak Peti kap, netán Kati - de semmi baj, mert Peti is, Kati is gyorsan pótolja a mulasztást és aprót csücsörítve már cuppan is Mackó képén az az elmaradt puszi. Már átöleli kedves mackóját, nagyot ásít Peti, netán Kati - rendben a takaró? - jaj, hol van a nyuszim? Hopp, hát nem elbújt a kis huncut, de most aztán aludjunk, mert holnap menni kell reggel óvodába, vár a Marci, netán a Zsófi, és gyanúsan laposakat pislog Peti, vagy Kati? - s már csak az egyenletes szuszogást hallani. 

(Nekem nem volt olyan igazi, békebeli, okkersárga mackóm, sőt, semmilyen mackóm nem volt - csak mackóruhám. Ezért én elmondhatom, hogy hátrányos helyzetű gyermekként tengettem estéimet. 😀 A 20. születésnapomra kaptam ugyan egyet - annyira vágyódtam utána! -, de az fehér volt és nem olyan, mint amilyet én szerettem volna. No de sebaj, megérkezett az én bogárszemű kicsi lányom, neki pont az a fehér mackó kellett a délutáni és esti elalváshoz. Már gimnazista volt, de a mackó még mindig előkelő helyet foglalt el az ágyában. 

Később megjelent Micimackó, őt már felnőtt korában kapta, de nem sokáig volt az övé, mert megérkezett az ő kékszemű kicsi lánya és neki pont arra a Micimackóra fájt a tejfoga. A fehér mackó még mindig megvan, ott üldögél náluk az egyik polcon és türelmesen vár. 

Én sem maradtam mackó nélkül! Hollandiából hozott nekem a lányom egy aranyos kis horkoló macit. Azóta - nyugodtan nevessetek - mellettem horkol minden éjjel, nagyon csöndesen, csak akkor hangos, ha véletlenül megnyomom. 😀 Kislegénynek is van Micije és mindenféle egyéb mackója, de ő jobban szeret autókkal aludni.)"

 

Holnap vajon fújni fog a szél?

Vörös az ég alja és ilyen volt a naplemente:

Ádvent első vasárnapja

Balázs Fecó - Érints meg

Szerettem hallgatni a dalait.

Délután

ilyen volt a naplemente:

Álmosító őszi idő és hangulat

W. Butler Yeats: HA ŐSZ LESZEL...

Ha ősz leszel s öregség álmosít
s tűznél bóbiskolsz, vedd le könyvemet,
és álmodd vissza régi szép szemed
szelíd nézését s mély árnyékait.

Hányan szerették játszi gráciád,
s csalfán vagy hűtlenül szépségedet;
csak egy, csak egy zarándok lelkedet
és változó arcod búbánatát;

s míg rád az izzó kályha-rács lehel,
mormold: a szerelem be messze ment,
hegyormokat hagyott el odafent
s arcát csillagrajban rejtette el.

(Fordította: Áprily Lajos)

Ma reggel

Napsütésben, ködben ébredezik a Város.

(Érdemes a képre kattintani, nagyban sokkal szebb!) 

 

Jaj, nagyon unom!

Nemhogy fogyna, egyre csak hízik a köd, reggel még nem volt ilyen kövér. A bezártság mellé pont ez kell, még az erkélyre sincs kedvem kimenni. Ha minden igaz, jön a hideg is, de azt nem bánom, ha megy a köd.  Inkább hideg legyen, csak süssön már a Nap!

Mojo cica 2.

régen, amikor még baba volt:

és most:

Szakálla van tenger (nem kender) és ahogy látom, egere is van és állítólag még nőni fog, hiszen csak pár hónapos. Egyébként számomra megunhatatlan téma. 😀

Két éve

november 8-ról 9-re virradó éjszakán, éjfél után 1 órával ment el és maradtam én itt NÉLKÜLE. Ezt nem lehet megszokni, még most is sokszor várom, még sokszor gondolom, hogy ezt el kell majd mesélnem neki, csöndesen teszek-veszek a lakásban, nehogy felébresszem... 

Lehet, hogy ez már így marad amíg élek. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz.

Igen, így van ez.

Emily Dickinson: A LÉLEK SAJÁT TÁRSAT VÁLASZT...

A lélek saját társat választ.
S ajtót betesz.
Őnéki már a majoritás
Kívül reked.

Nem mozdul, hogyha hintó áll meg
A kapunál,
Nem mozdul, hogyha császár térdel
Lábainál.

Tudom, hogy egyet választott csak,
Az volt övé,
Aztán figyelme héját zárta,
Akár a kő.

(Fordította: Károlyi Amy)

Ködös nap

Nem valami szívderítő látvány, de nekem vidám volt a mai nap. Reggel jól ébredtem, Apóról álmodtam, napközben itt járt "Kicsilány", elintézett ezt-azt és még beszélgettünk is, igaz, maszkban, de mégis! Kicsit olyan volt mint régen. 

 

Szavak nélkül

Öszi hangulatban

Ilyenkor - régen és most is - kirándulni vágyom, csak menni, menni bele az őszbe. Az idő pont olyan, amilyet szeretek, a környezetről nem is beszélve! Az őszi erdő számomra egy csoda. Azok a színek és illatok, az őszi avar illata..., szinte már érzem is.

Sajnos most nem tudok elmenni az erdőbe, de még az utcán sétálni is elég nehéz volna, a lábaim nem engednek. Tudja ezt az én Tündérlányom és virtuálisan elvitt kirándulni a Dunakanyarba és a pilisi erdőbe. 

Tegnap reggel láttam meg a képeket, jaj, nagyon megörültem és meg is hatódtam, hogy eszébe jutott a múlt, amikor még hármasban, együtt kirándultunk az ezerszínű Budai-hegyekbe. 

Mutatóba egy szép, őszi színekben pompázó erdőrészletet hoztam: