Ködös nap

Nem valami szívderítő látvány, de nekem vidám volt a mai nap. Reggel jól ébredtem, Apóról álmodtam, napközben itt járt "Kicsilány", elintézett ezt-azt és még beszélgettünk is, igaz, maszkban, de mégis! Kicsit olyan volt mint régen. 

 

Szavak nélkül

Öszi hangulatban

Ilyenkor - régen és most is - kirándulni vágyom, csak menni, menni bele az őszbe. Az idő pont olyan, amilyet szeretek, a környezetről nem is beszélve! Az őszi erdő számomra egy csoda. Azok a színek és illatok, az őszi avar illata..., szinte már érzem is.

Sajnos most nem tudok elmenni az erdőbe, de még az utcán sétálni is elég nehéz volna, a lábaim nem engednek. Tudja ezt az én Tündérlányom és virtuálisan elvitt kirándulni a Dunakanyarba és a pilisi erdőbe. 

Tegnap reggel láttam meg a képeket, jaj, nagyon megörültem és meg is hatódtam, hogy eszébe jutott a múlt, amikor még hármasban, együtt kirándultunk az ezerszínű Budai-hegyekbe. 

Mutatóba egy szép, őszi színekben pompázó erdőrészletet hoztam:

 

Órák

Ma éjjel át kell állítani az óráinkat 3 óráról vissza 2 órára. Én már este elintézem, gondolom mások sem kelnek fel ezért éjjel 3-kor. A nagy faliórát nem is kell abajgatni, mert rádióvezérelt és központilag állítják át. Megmenekülök egy létrán fel-le mászkálástól, mostanában amúgy is eléggé furán működnek a lábaim.

Ami azt illeti, nagyon nem szeretem ezeket az átállításgatásokat és nagyon remélem, hogy ahogy ígérték, tényleg ez lesz az utolsó!

Ünnepel

az ország, igaz, most nagyon visszafogottan. A járvány az ünnepeket sem kíméli, országos nagy rendezvényeket nem lehet tartani, de bent a szívekben mégis nagy ünnep ez a nap. 

Egyszer (2006-ban), ebben a blogban már megírtam az emlékeimet az 56-os forradalomról, ismételni nem akarok, de aki kíváncsi rá: itt megtalálhatja (Ez az ötödik rész, de megtalálható a többi is, csak fordított sorrendben. Legelöl ez a bejegyzés látható, alatta olvasható a visszaemlékezés.)

A Város

a hajnali pára és a felkelő nap fényében.

Ünnep

Ma van a "kisfiam" születésnapja, az utolsó 40-es évébe lépett. Telefonon már felköszöntöttem 1/4 10-kor. Ez nálunk hagyomány, akkor látta meg a napvilágot és szóhoz(síráshoz) sem tudott jutni. Én nagyon megijedtem, de 1-2 pofon és hátbaveregetés után felcsendült a hangja, elkezdett sírni. Nem is csodálom, ilyen fogadtatás után! 😀 Isten éltessen még nagyon sokáig drága kisfiam!

Időjárás

Mi másról is írhatnék ezekben a vírussal terhelt, magányosságra ítélt napokban, hetekben. Reggel felkelek, felhúzom a redőnyt és mindig meglepetés, hogy mit látok odakint. Ma éppen egy esős, nyirkos, ködös reggelre csodálkoztam rá. Hogy miért csodálkoztam, magam sem értem, hiszen október van, nem olyan ritka az ilyen idő. 

A ködben teljesen eltűnt a város.

Én meg itt szép lassan olyan leszek, mint egy igazi angol, akinek fő témája az időjárás. Meg tudom érteni, semleges terület, senkit nem bánt meg vele az ember lánya/fia. Egyébként sem történnek egetrengető dolgok velem. Tegnap például az történt, hogy hozták a heti ellátmányomat, levittem a szemetet, ellenőriztem a postaládát, találkoztam két lakóval a lépcsőházban. Egyikük megkérdezte, hogy sétálni voltam-e? Mondtam, hogy persze, sétáltam egy kicsit a szeméttel. Mi volt még? Többször is ettem, mértem cukrot (estére kissé magas lett), a számítógépen rajzokkal foglalkoztam, híreket olvasgattam, zenét hallgattam még tévét is néztem, ez utóbbi nem volt valami nagy élmény, ma talán ki is hagyom. Kihagytam, pedig a "kötelező gyakorlatokat" is elvégeztem, mint a mosogatás, ágyazás, stb. 

Nahát, ilyen "érdekességek" történnek az ember gyerekével önként vállalt karantén idején. Azért nem unatkozom ám! Nem szoktam, mert ha ülök és csak úgy nézek ki a fejemből, akkor sem unatkozom, akkor gondolkozom. Arra is kell időt szánni, nem lehet egész nap ész nélkül rohangálni!

Mai felhők

Végre! Nagyon haloványan, de kisütött a Napocska. Amikor a fotók készültek még épphogy elállt az eső, kezdett világosodni és az égen megjelentek ezek a bodor felhők.

Ma reggel 7 és 8 között

Képek szellőztetés közben.

Eső utáni háztető.

Egy kicsit elfordulva ilyen is volt az ég.

A sok fától lassan nem látni az utcát, én mondjuk örülök neki. 

 

Yves Montand - A Paris

A másik nagy szerelem. Nem Yves Montand, bár őt is szeretem hallgatni, hanem csodás városom, ahová míg élek, visszavágyom: Párizs.

"Szomorú az idő

nem akar változni." 

Esik, esik és esik. Igazi őszi eső, nemszeretem idő. Én nem ezt a szürke, szomorkás hangulatú, álmosító őszt szeretem, de sebaj, állítólag jön még szép ősz és kellemes, vidám napsütés. 

Most megyek és iszom egy kávét, úgy érzem, jót fog tenni.

Emléknap

az aradi vértanuk tiszteletére.

Az elmúlt éjszakám

nagyon rosszul alakult. 

Időben, 11 órakor feküdtem le, de csak forgolódtam, a gondolataim nem nyugodtak, Apókámnál jártak és könnyeket csaltak a szemembe. Magamat sirattam, mert nincs már velem, mert nem tudom elmondani, hogy milyen is volt, hogy mi volt Ő nekem, hogy mennyire hiányzik! 

Hiába olvasgatom a verseket, azok más emberek szerelméről, más érzésekről, más történetekről és nem a mi szerelmünkről, szeretetünkről, történetünkről szólnak. Én meg nem tudom, nem vagyok képes a miénket elmondani. Itt van bent a szívemben, lelkemben, fejemben. Akinek el tudnám mondani és meg is értene, már nincs mellettem, persze lehet, hogy hallja, de ez nem ugyanaz, mint amikor átbeszélgettük az éjszakát, vagy az egész napot... Nagyon szerettem őt hallgatni, okos volt, sokat tanultam tőle.

Felkeltem, kerestem elfoglaltságot, tereltem a gondolataimat, végül sikerült úgy elálmosodnom, hogy ne érezzem a fájdalmat és akkor végre elaludtam. Hajnali 1/2 5 volt. 

Várnai Zseni: JÓ LENNE HINNEM... (részlet) 

"Ó, hinnem kell, hogy lelked mégis él,
E földi kíntól mentesülten, fénylőn,
Mi vagyunk csak, kiket siratni kell,
Kik itt maradtunk fájdalomban élőn

Tenélküled."

Mindenem

Elmentél, Neked már nem fáj semmi, de nálam semmi sem változott. Nekem fáj a hiányod.

Kaffka Margit: LITÁNIA (részlet)

„Én reggeli harangszóm
Szép napos délutánom,
Szelíd, esteli lámpám,
Sűrű csillagos éjem. --
Ó, éjem, égem, kékem,
Te kedves kedvességem!
Csobogó, teli korsóm,
Friss, hajnali harangszóm,
Csendes, nyugalmas álmom,
Napfényes délutánom!

"Szerelem" -- ezt már írtuk,
Prózába, versbe sírtuk.
Szerelem; -- olcsó szó ez!
Szerelem! -- így ne hívjuk!
Apám vagy és fiam vagy,
A mátkám és a bátyám,
-- Kicsiny, fészkes madárkám,
Ideál; szent komoly, nagy, --
Pajtásom, kedvesem vagy!”

Ünnep

Ma van "Kicsilány" 21. születésnapja. Bizony, elszaladtak az évek! Innen is nagyon sok szeretettel köszöntelek drága kisunokám.

Madarakról

Elnézegettem egy icinke-picinke kis cinkét és róla jutottak eszembe a verebek.

Régen nagyon sokan voltak, itt az erkélyen nevelgetett egy gyerekverebet egy egész csapat felnőtt veréb. Figyeltem őket és azt láttam, hogy mivel a kis veréb még nem tudott repülni, az egész família minden tagja gondoskodott róla, hogy éhen ne haljon a verebecske. Azt a hangos csipogást, az egész környék zengett tőlük. 

Voltak szürkés tollú gerlék is bőven, a drótokon ülve jellegzetes hangon udvaroltak, városi galamb ritkán tévedt közéjük. Mára verebet szinte sosem látok, talán gerle is egy-egy, ha akad. Van viszont bőven szarka – valós és azt hiszem, átvitt értelemben is – városi galamb, télen rengeteg varjú, szerencsére maradtak ezek az aranyos kis cinkék és a rigók is. 

Régen gyakran találkoztam sünivel, ma nagyon ritkán, az is igaz, hogy mókust csak nyáron, a Balaton mellett láttam, most meg itt szaladgált a konyha ablakában. A környék régen is, most is tele volt/van gyíkokkal, de megálljunk! - a sün, a mókus és a gyík már nem a tartozik a madarak rendjébe, csak úgy mellékesen jegyeztem meg őket.  😊

Szeptember végén

Fázócska. Ezt hozta szeptember utolsó hétvégéje. Be kellett kapcsolni a konvektort. Igaz, még csak a gyújtóláng lobog, de ez megnyugtat, mert így bármikor jó meleget csinálhatok a lakásban és ez a kicsi láng is sokat számít. 

A másik, nagyon kellemetlen hír: tegnap 950 új koronavírusos beteget regisztráltak és 12 beteg halt meg. Egyre inkább igazoltnak látom a döntésem, mégpedig az önként vállalt karantént és emberek társaságában a "maszkot fel!" 

 

Én könnyen beszélek a lakásban maradásról, nyugdíjasként megtehetem. A dolgozó, vagy iskolába járó többségnek ez jóval nehezebb. Sokaknak a léte múlik ezen. Megértem, de a maszkot fel lehet venni nekik is. Nem értem azokat az embereket akik ezt a kicsinek számító gesztust sem képesek megtenni embertársaik egészsége érdekében. Nincsenek sokan, de ha csak egy valaki nem veszi fel, az is több a kelleténél!

"Vendégség"

Holnap - azaz most látom, hogy már ma - valamikor délután érkezik hozzám Kislegény aki időközben már Nagylegény lett, van vagy 190 cm. Csak az ajtóig jön és szigorúan maszkban, 1,5-2 méteres távolságtartással, ami nem fog ám minden pillanatban sikerülni, mert át kell adnunk egymásnak ezt-azt. Kibírom, de a puszik nagyon fognak hiányozni! Nekem ő most is a kisunokám, annak ellenére, hogy ő a legmagasabb a családban, én meg a legkisebb. 😉

Az az igazság,

hogy tegnap szemészetre kellett volna mennem. Volt beutalóm, szereztem időpontot, minden rendben volt, csak az a fránya vírus! - amiatt nem mertem elmenni az orvoshoz. Most nem rendelték el, hogy csak nagyon sürgős esetben menjenek az idősek és a krónikus betegek orvoshoz, de én magam döntöttem úgy, ha nem nagyon fontos, akkor inkább itthon maradok. Azért még tegnap reggel is hezitáltam, de hinni akarom, hogy győzött a józan ész. 

Egyébként, ha így folytatódnak a dolgok, akkor az október végi laborvizsgálatra sem fogok elmenni. Tavasszal is kimaradt egy három havonta esedékes vizsgálat és nem szakadt le az ég, szerintem most sem fog. 

 

Kár, hogy csak álom

Olyan szépet álmodtam! 

Álmomban ott volt Apókám és az én édes, drága mamácskám, már csak apukám hiányzott. Talán majd legközelebb.

"A szeretet nem ismeri fel önnön mélységét, míg az elválás órája el nem következik."

/Khalil Gibran/

Mojo cica 1.

Ma kaptam ezeket a képeket, leányzómék nagyon aranyos cicája. Még csak így, fotón láttam őkelmét. Sajnos karácsonykor jártam náluk utoljára. Ők voltak itt (talán háromszor), de csak az ajtóig jöttek és akkor még nem is volt meg Mojo cica. 

Előbb-utóbb azért majdcsak találkozunk személyesen is.

Kedves évszakom

 

 

Áprily Lajos: AZ ŐSZRE VÁRJ

Nyáron ne járj az erdőn. Őszre várj,
mikor fel nem verik turista-szók,
arany ruhába öltözik a táj
s a magasból megjő a halk pirók.

Szél jár feletted, hosszú sóhajú,
bágyadt sugár becézi vén szived,
s a bronz erdő, a Tizian-hajú,
füledbe súgja: Most vagyok tied. 

 

Mókus

Ilyen közelről még sosem láttam. 

Kint a konyhában épp egy nektarint szeleteltem amikor az ablak felől egy puffanást hallottam. Megijedtem, hogy mi történt és az ablak felé fordulva a párkányon egy mókust láttam szaladgálni. A közeli fáról ugorhatott oda, de nem találta a visszautat. Nézegetett lefelé, szaladt a falon fölfelé, majd megint le és még engem is jól megnézett. Bejönni nem tudott, ezért úgy döntött mégis a rücskös falba kapaszkodva keresi meg a jó utat. Nagyon aranyos volt, megszépítette nekem ezt a vasárnapot.

Volt már itt a lakásban gerlénk, verebünk, denevérünk, gyíkunk, bogarunk (sokféle) és most egy nagyon rövid időre mókusunk.

Most jutott eszembe (szept. 16.) és ez nem szép tőlem, hogy hörcsögünk is volt, a Nünüke!

Szeptemberi hangulat

 

Juhász Gyula: A TÁVOZÓ
            
A tűnő ifjúsággal messze mennek
Az örömök és búcsút énekelnek,
Mint ősszel a fecskék, a költözők.

Elszálló évekkel szállnak tova
A vágyak is s nem térnek meg soha,
Mint darvak, melyek a tengerbe vesztek.

De alkonyatkor a nyugati ég
Rózsásabb és szelídebb a vidék,
Az életem rónája is kitárul.

És szeptemberben tarkább lesz a lomb.
Így szépülnek meg hervadt bánatok,
Így nézek vígan őszi csillagokba.

 

Na jó!

Ha már így van, akkor én vigyázok magamra. 

Eddig is hordtam a maszkot, sokat mostam kezet (ez régen is így volt), fertőtlenítettem, de most úgy döntöttem, hogy újra a lehető legkevesebbet mozdulok ki itthonról. Levegőzni az erkélyen is lehet, társaság meg eddig sem járt hozzám, ki fogom bírni. 

Aztán ha mégis jön a vírus, majd meglátjuk, vagy-vagy...