az ország, igaz, most nagyon visszafogottan. A járvány az ünnepeket sem kíméli, országos nagy rendezvényeket nem lehet tartani, de bent a szívekben mégis nagy ünnep ez a nap.
Egyszer (2006-ban), ebben a blogban már megírtam az emlékeimet az 56-os forradalomról, ismételni nem akarok, de aki kíváncsi rá: itt megtalálhatja (Ez az ötödik rész, de megtalálható a többi is, csak fordított sorrendben. Legelöl ez a bejegyzés látható, alatta olvasható a visszaemlékezés.)
Elolvastam végig, egyben...
VálaszTörlésBizony, gyerekszemmel is szörnyű volt. Én csak a családi meséket ismerem, hisz pár napos voltam, viszont 2006-ból egészen másképp, de rémesek az emlékeim...
56 őszén a mi családunkat is "megkörnyékezte" a Kaszás, mind megúsztuk, de néha más-más oka volt, mint a Tieteké.
(Furcsálltam, hogy egyik fejezethez se írtam annó egyetlen megjegyzést se. Aztán tovább olvastam azt az évet, és megtaláltam október 27-énél, hogy olvastalak, de nem volt időm írni is. Ja igen, akkor az az év a munka szempontjából is elég rémes volt. De jó is, hogy már csak emlék)
Örülök Neked!
VálaszTörlésMielőtt ajánlottam, én is elolvastam újra és felidézett minden akkori érzést. Nagyon vegyesek voltak azok az érzések. A 2006-os viszont egyértelműen félelmetes volt számomra.
Párizsban belekeveredtünk egy tüntetésbe, akkor jöttem rá, hogy félek a tömegben. Szerintem 56 miatt van bennem ez a félelem, akár fóbiának is nevezhetjük.