Először...

...megvettem a kabáthoz a gombot.

Egy ideje kacérkodtam egy okos karkötővel. Tetszett, hogy nem kell bele elem, a gépemről tölthetem és mindig mutatja az időt, hogy méri, ha akarom, a lépéseim számát és mutatja az aktuális és várható időjárást, meg még sok mást is. Egészen beleszerelmesedtem. 

Megemlítettem a lányomnak, ő rögtön figyelmeztetett, hogy ez a kütyü csak okostelefonnal működik. Nem hittem neki, úgy gondoltam, hogy alapjáraton biztos mutatja az órát és azzal is megelégszem. Megrendeltem. Megérkezett. Izgatottan bontottam ki és gyorsan neki is álltam beüzemelni. Először csak ismerkedtünk, csinos darab, de vajon működik is? Párosítottam a laptoppal, de beállítani már nem tudtam rajta semmit. Nagy csalódás. Nem ő tehet róla, én voltam a bűnös, pedig figyelmeztetett a lányom. ( A bika makacssága.) 

Nézegetni kezdtem az okostelefonokat, találtam olyat, ami viszonylag sok dolgot tud és olyan árban van, mint az én három havi gyógyszerem. Pár nap tépelődés után ezt is megrendeltem, annak ellenére, hogy soha nem akartam venni, eddig elég volt nekem a régi kis telefonom és a fotómasinám. Már megrendeltem és még akkor is bántott a lelkiismeret, hogy kár volt, nem fogom tudni használni, meg ilyenek. 

Időben megérkezett, félve bontottam ki és végig félve érintettem meg. Nagyon szokatlan volt, hogy épphogy hozzáérek, már csinál is valamit. Na, akkor jöjjön az az okos kis karkötő! Párosítás – rendben. A hozzávaló fiók megnyitása félig rendben. Tudtam, hogy hogy kell, de a bejelentkezés már nem igazán sikerült. Angol nyelvű a program és rengeteg kérdés, aminek legalább a felét nem értettem. Jó, ennyi volt. Karkötő még mindig használaton kívül maradt. 

Szerencsémre hívott a leányzóm és bevallottam neki, hogy tanácsa ellenére, vettem egy karkötőt és később egy hozzá illő telefont, azaz megvettem a gombhoz a kabátot. Ugye, ugye, mondta ő. Abban maradtunk, hogy mivel az ünnepek előtt még ki kell váltani a gyógyszereimet, jön Kislegény és megnézi ezt a párost is. Így is lett. 

Jött Kislegény, kiváltotta a gyógyszereket és utána percek alatt elintézte, hogy az a kis huncut karkötő mutassa az időt, lépésszámot és a szívem dobogását. Ha hozzáérek, mutatja a megtett távolságot, a fogyasztott kalóriát, egy másik kézmozdulat és már látom is az időjárást és az alakulását. Tud még mást is, pl. ébreszt, de azt nem kell, mert a vonalas telefonom ezt minden reggel megteszi. 

Most boldogan sétálok a lakásban és igaz, nem egyfolytában, de részletekben mentem már egyik nap 2,5 kilométert. Ösztönöz, hogy ellenőrizni tudom és látom az eredményt. Néha a szívdobogásomat is ellenőrzöm, ebben a korban nem árt. A telefonnal már sok dolgot meg tudok csinálni, de még mindig az ismerkedés fázisában vagyunk. Készítettem pár szelfit, kár volt. Ilyen öregnek még a tükörben sem látom magam. :)