Akkor én 16 voltam. Van egy kép a hídról, ahol bedobtuk az egyetem tetejéről leszedett csillagot a Tiszába. A szegedi egyetemisták akkor éltek a híres felhívással a politikai változást követelve.
Borka, érdekes és közvetlen, ahogy leírod a te ötvenhatodat. Nagyon szívesen olvastam, mértékkel és színesen tudósítasz azokról a napokról. Úgy emlékszem, a Hogy is volt közös blogban többen is leírtuk az emlékeinket 56-ról.
Próbáltam a személyes élményeimet, érzéseimet megörökíteni. Mai napig felkavar azoknak a napoknak az emléke. Majd megnézem a közös blogunkat, valószínű, hogy akkoriban, mikor ez volt a téma, én nem írtam éppen blogokat.
Elolvastam mind az ötöt egyszuszra, kedves Borka, nagyon hálás vagyok, hogy közrebocsájtottad 10 éves kori emlékeidet... Benne voltam teljesen (én eggyel fiatalabb voltam), bár mi vidéken sokkal "békésebben" éltük át! Azt is másként, ami megelőzte, kiváltotta... nehezebben. A "Többsincs királyfi" és a "Világszép Nádszálkissasszony" nekem is kultikus olvasmányaim voltak!
Valószínű, mindenki másképp élte át, más körülmények között, de nekünk akadt mégis közös élmény, a két Benedek Elek mesekönyv. :) Nekem akkor nagyon sokat segítettek. Később is a jó könyvek teljesen ki tudtak emelni a mindennapokból a regény, a mese világába.
5 napos voltam, Anyukámat és Apámat is meglegyintette a halál szele, más más, de tragikus okokból. A mi családunknak azokban a történelmi napokban sajátosan magán-története volt.
Olvastam a nagyon is izgalmas, fordulatos és megható történetedet a közös blogunkban. Klári hívta fel rá a figyelmem, hogy ott írtatok 1956 történéseiről és én most, utólag olvastam el azokat az írásokat. És most, szintén így utólag, nagyon sok boldogságot, jó egészséget, hosszú életet kívánok szeretettel születésnapod alkalmából! :)
Én még nem éltem 1956-ban. Nem lehetnek emlékeim, másokéból élek, és szívesen olvasom őket, mégha sok tragikus fordulat is van bennük. Egyszuszra olvastam el mind az öt visszaemlékezésedet én is, mint ahogy Rózsa írta. Jó az emlékezőtehetséged, mennyi mindenre emlékszel.Köszönöm, hogy részese lehettem.
Aki átélte azokat a heteket és már figyelt a körülötte lévő világra, az soha nem felejti el az akkor történteket. Hihetetlen dolgok szemtanúja voltam én magam is, számomra olyan volt, mint egy háború. Nem kívánom senkinek...
Akkor én 16 voltam. Van egy kép a hídról, ahol bedobtuk az egyetem tetejéről leszedett csillagot a Tiszába. A szegedi egyetemisták akkor éltek a híres felhívással a politikai változást követelve.
VálaszTörlésA nagyobb városokban szintén volt forradalmi hangulat és vagyunk még páran, akik emlékeznek (jól-rosszul) az akkor történtekre.
TörlésBorka, érdekes és közvetlen, ahogy leírod a te ötvenhatodat. Nagyon szívesen olvastam, mértékkel és színesen tudósítasz azokról a napokról. Úgy emlékszem, a Hogy is volt közös blogban többen is leírtuk az emlékeinket 56-ról.
VálaszTörlésPróbáltam a személyes élményeimet, érzéseimet megörökíteni. Mai napig felkavar azoknak a napoknak az emléke.
TörlésMajd megnézem a közös blogunkat, valószínű, hogy akkoriban, mikor ez volt a téma, én nem írtam éppen blogokat.
Elolvastam, írtam Neked hozzászólást.
Törlésén 13
VálaszTörlésAliz, nem vagyunk már mai gyerekek...
Törléshttps://aliz-napok.blogspot.com/2021/10/56-os-toredekek-2008.html
TörlésEz is egy fontos rész az akkori időkből. A hangulata olyan, hogy fázni kezdtem...
TörlésElolvastam mind az ötöt egyszuszra, kedves Borka, nagyon hálás vagyok, hogy közrebocsájtottad 10 éves kori emlékeidet... Benne voltam teljesen (én eggyel fiatalabb voltam), bár mi vidéken sokkal "békésebben" éltük át! Azt is másként, ami megelőzte, kiváltotta... nehezebben.
VálaszTörlésA "Többsincs királyfi" és a "Világszép Nádszálkissasszony" nekem is kultikus olvasmányaim voltak!
Valószínű, mindenki másképp élte át, más körülmények között, de nekünk akadt mégis közös élmény, a két Benedek Elek mesekönyv. :) Nekem akkor nagyon sokat segítettek.
TörlésKésőbb is a jó könyvek teljesen ki tudtak emelni a mindennapokból a regény, a mese világába.
5 napos voltam, Anyukámat és Apámat is meglegyintette a halál szele, más más, de tragikus okokból. A mi családunknak azokban a történelmi napokban sajátosan magán-története volt.
VálaszTörlésOlvastam a nagyon is izgalmas, fordulatos és megható történetedet a közös blogunkban. Klári hívta fel rá a figyelmem, hogy ott írtatok 1956 történéseiről és én most, utólag olvastam el azokat az írásokat.
TörlésÉs most, szintén így utólag, nagyon sok boldogságot, jó egészséget, hosszú életet kívánok szeretettel születésnapod alkalmából! :)
Köszönöm szépen🤗. Jelentős szám ez, ingyen utazhat/nék/ok tömegközlekedéssel😂
VálaszTörlésÉn még nem éltem 1956-ban. Nem lehetnek emlékeim, másokéból élek, és szívesen olvasom őket, mégha sok tragikus fordulat is van bennük. Egyszuszra olvastam el mind az öt visszaemlékezésedet én is, mint ahogy Rózsa írta.
VálaszTörlésJó az emlékezőtehetséged, mennyi mindenre emlékszel.Köszönöm, hogy részese lehettem.
Aki átélte azokat a heteket és már figyelt a körülötte lévő világra, az soha nem felejti el az akkor történteket. Hihetetlen dolgok szemtanúja voltam én magam is, számomra olyan volt, mint egy háború. Nem kívánom senkinek...
Törlés