mégis a nagyvilágban.
Mióta újra írom a blogomat, kitágult a világ. Régebben például, ha az időjárásra voltam kíváncsi, megnéztem a budapesti és nyáron a balatoni időjárási jóslatokat. Ma, ha megnyitom a meteorológiai weblapot, megnézem Budapestet, Sopront, Székesfehérvárt, Pécset, Debrecent, Makót, a Balatont és Franciaországot, vagy ritkábban Londont is. Érintettnek érzem magam, hiszen a rendszeresen olvasott blogok írói ott, vagy arrafelé laknak. Bevallom, el is megyek a városukba, persze csak virtuálisan, a térkép segítségével bolyongok az utcákon, jól megnézem a nevezetességeket.
Ez a szokásom nem most alakult ki, szerelmem Párizs, sokszor vágyódtam utána, hozzá. A térkép segítségével bejártam az ismerős helyeket és az ismeretleneket is. Felkerestem a házat, ahol laktam, gondolatban leültem a ház előtti padra úgy, mint annak idején és felidéztem az illatokat - a sarkon volt egy pékség - a színeket, a párizsi utánozhatatlan hangulatot. Most, hogy írok róla, már vágyom is nagyon vissza, szinte honvágyam van.
Az volt a tervem, hogy még mielőtt végleg elhagyom ezt a földi világot, még elrepülök egyszer Párizsba. Be kell látnom, hogy ezt a tervemet már nem tudom megvalósítani. Aki a lakása foglya, mehetne, nem tiltotta meg neki senki, csak épp az egészsége nem engedi, az ne álmodozzon ilyen messzeségekről.
Maradnak a régi képek és a virtuális barangolások. Tulajdonképp örülnöm kell, hogy eljuthattam oda, ahová már gyermekkorom óta vágytam. Ne legyek telhetetlen, igaz?
Én is úgy vagyok ezzel, mint te. Ha hallok egy városról vagy a környékéről, akkor egy ott élő blogos társam jut eszembe. Az időjárásjelentésekben is figyelem ezeket a helyeket. Közeli ismerősei vagyunk már egymásnak, ha másképp nem, akkor így blogokon keresztül.Ez így jó!:)
VálaszTörlésMikor még dolgoztam, akkor úgy terveztem, hogy ha nyugdíjas leszek, akkor utazgatni fogok. Másképp alakult. Mankóval, nehézkes járással örülök, ha a boltba el tudok menni. M. autójával persze, tudok határt átlépni, de ez nem az, amire vágytam. Sétálni, barangolni akartam idegen helyeken, felfedezni idegen országokat, városokat. Magyarországot is. Ez már nem valósul meg.
Párizsban én is jártam, már én sem megyek oda többé vissza, pedig tehetném, az időm engedi, de az egészségem már nem. Sajnos ez az igazság.
Én szintén mehetnék, az időmbe bőven belefér, de annak semmi értelme, hogy ott is ülök egy lakásban, mert sétálni, járkálni nem tudok. Akkor régen, egy hónapon át minden nap jártuk a várost, a múzeumokat, megkerestük a magyar vonatkozású emlékeket, este pedig a nagynéném készített valami finom vacsorát, könnyű bor mellett beszélgettünk és sokat nevettünk. Nagyon szép volt.
TörlésHová vágyódik az ember? Párizsban nem jártam, olvastam sokat, ismerem az írott meg nézhető kultúrát, de nem szeretnék oda utazni, talán éppen ezért. Idén lejárt az útlevelünk. Most kaptuk meg az újat: egy bizonyos olasz városba szeretnénk eljutni, mi 80 év fölöttiek, negyven éves korunkban voltunk ott először.A többi együtt megismert város nem kell. (Legjobban Olaszországban éreztük magunkat.) A visszavágyódás mégis közös a tiétekkel, Éva, Borka!
VálaszTörlésEz az! A visszavágyódás! Mindegy, hogy kinek mi a kedves városa, országa, ha lehet menjen, nézze meg újra és gyűjtse a szép emlékeket. Ezeket nem helyettesítheti semmi és nagyon jó itthon felidézni a szépségeket. :)
TörlésOlyan kedves gesztus ez a más városok figyelése, ahol a blogos társak élnek 😍 én dettó így vagyok vele. Összeköt bennünket egy láthatatlan szál 😍és ezt jó dolognak tartom.
VálaszTörlésPárizsban még nem jártam, de a lányaimnak megadatott a szerencse, 16-18 évesen ott voltak. Hatalmas élmény volt nekik, azóta is emlegetik. Talán én is eljutok egyszer oda, bár a bakancslistámon nem szerepel ☺️
Ezek szerint nem vagyok egyedül és ez nagyon jó érzés! :) Megismerjük egymást - amennyire a másik beenged az életébe - de ha visszafogott, még az is jelent valamit és az ember ezt tiszteletben tartja. Napközben is eszembe jut, hogy vajon X-nek, vagy Y-nak hogy telt a napja, jól van-e és amikor olvasom a bejegyzését, megnyugszom, hogy OK, minden rendben. :)
TörlésNekem már gyerekkorom óta két város volt ahová nagyon szerettem volna eljutni. Az egyik Moszkva, a másik Párizs. Moszkvára az iskolai tanulmányaim miatt voltam kíváncsi, Párizsról meg családi körben hallottam sokat. Szerencsés vagyok, mindkét helyre eljutottam.
Mindkét városban jártam. Moszkvába érdekes lenne elmenni. 73-ban voltam ott, Jobban tetszett, a hangulata miatt, mint Szentpétervár.(Vagyis Leningrád volt)
TörlésPárizs...Talán még, valamikor. Most sehová nem vágyom, csak Londonba n:)
Tényleg érdekes lenne, nagyon sok minden megváltozott. Én '65-ben voltam ott, a KISZ szervezte, ifjúsági szállóban laktunk, nekem nagyon vegyes képem van a moszkvai utamról. Lehet, az is hozzájárul, hogy az 1 hét felét lázasan, ágyban fekve töltöttem, így sok programról lemaradtam.
TörlésNagyon is megértem a Londonba vágyakozásodat!!! Mindent előz, én sem lennék ezzel másképp. Bár mehetnél ma! - az is kicsit késő lenne.
73-ban, harmadik gimi után egy autós!!! körúton voltam, szüleim algériai barátaival, kislányukhoz vittek el "pajtásnak". Csodás 3 hét volt, Ungvár, Kijev. Moszkva, Leningád, Novgorod, Brest és Lengyelországon, Csehszlovákián át haza. Néha ott is megállhattunk fotózni, ahol nem lehetett :)))
TörlésÉs akkor már nem kellett útvonal-engedély? Amikor Apukám kint utazgatott még a vasúton is leengedték a rolókat, ha olyan helyen ment a vonat, amit nem akartak megmutatni.
TörlésNagyon szép út lehetett. Én csak a régi Csehszlovákiáig, ott is a szlovák részen levő Kassáig jutottam. Az is nagyon szép város. Akkor voltam először külföldön és körülöttem mindenki magyarul beszélt.:D Az üzletekben viszont senki "nem értett" magyarul. Más volt a világ akkoriban, a '60-as évek elején.
De, kellett engedély, minden napra megvolt, hàny km-t tehetünk meg, és meghatároztàk, milyen útvonalon. Az autók is konvojban, lehetőleg együtt haladhattak. De a "szükség" néha egy kis faluszéli faháznál, egy rőzsét cipelő öreg muzsik mellett "kényszerített" minket megállàsra. Színes diáim vannak, az első saját fényképezőgéppemmel kattintottam. Egyszer remélem eljutok a digitalizálásukig. 😊
TörlésSejtettem. :) Csoda, hogy tudtál fotózni, viszont ez nagyon értékes dokumentum, vigyázz rá! Ha egyszer beviszed a gépedbe, kíváncsi lennék rájuk. :)
TörlésKislányok, én nagyon sokszor voltam Moszkvában kiküldetésben, egyszer ösztöndíjjal két hónapig laktam ott önálló lakásban. Csodálatos helyzet volt új ismerősökkal, új barátokkal, férjem néhány napra csak hozzám jött ki Moszkvába. Egy zárvány az életemben ez a két hónap.
VálaszTörlésIgen, az a tapasztalatom, hogy akik hosszabb időt tölthettek ott, azok nagyon szeretik a várost és a kultúráját. Sajnos, nekem nagyon rövid időm volt, nem tudtam igazán megismerni sem az embereket, sem Moszkvát. :(
TörlésÓ, Paris, örök álmom marad!
VálaszTörlésDe épp most tettem fel én is képeket, 2009ből, lányomék nászútjáról, ott...
Jártam nálad, láttam a képeket. Ez igazán szép nászút volt!
TörlésSajnálom, hogy pont Párizs maradt ki az életedből, de vigasztalhat, hogy jártál nagyon sok szép helyen és ki tudja, mit hoz még az élet...? :)
hááát, Franciaországban voltam, de Nizzában (Niceban) "helyette"..ezt választottam, akkor még azt hittem (21 évesen) hogy hamar pótolhatom, már nem hiszem... :(
TörlésTudod: Soha ne mondd, hogy soha! No meg a reményhal... :)
TörlésKedves Mindnyájatok! Kb. ugyanabba a korosztályba tartozunk (+/-20 év), és még jól emlékszem fiatal korunk bezártság-érzésére, milyen nehéz volt elképzelni is a határon túlra átlépést... Mennyi utánajárás, ellenőrzés, tilalom járt vele... Egyszer francia ösztöndíjat kaptam harmadéves koromban: emlékszem, még a kari KISZ-tikárral is véleményeztetni kellett, végzek-e elegendő KISZ munkát, hogy kiérdemeljem!!! Aztán jött negyed- és ötödéven a másfél éves moszkvai, illetve leningrádi út, feledhetetlenül! S végül 3 évi tanárkodás után a végleges elmenetel, fejest ugrás az ismeretlenbe...
VálaszTörlésAzóta megnyíltak a határok, az új generációk számára mindez ismeretlen... Csak azt sajnálom nagyon, hogy közületek is többnek a politikai akadályokat egészségiek váltották fel!... Pedig olyan szívesen kalauzolnálak benneteket Fr.o-ban!
Flora, nagyon kedves vagy, a szándék is köszönetet érdemel. :)
TörlésSajnos, hogy (csak a magam nevében írom) most, amikor bőven lenne időm, nem köt semmi sem, felnőttek a gyerekek, a lábam már nem engedelmeskedik. A viszonylag közeli patikába sem tudok elmenni és Párizsba csak úgy érdemes menni, ha gyalog járja be az ember az utcákat. Például mi így találtunk rá arra a nagyon régi francia és arra a keleti stílusú házra. :)