Tóth Árpádtól való a cím, idézet. (Tóth Árpád: A fa)
A fotókat szerénységem követte el. Kimentem az erkélyre, mert fent az égen, egy kis lyukon át kukucskált a Nap, egyébként mindenhol - a lassan már törvényszerű - szürkeség. Aztán elnéztem jobbra és el kellett kattintanom a gépemet, megláttam a fát, a ferdét. Ilyenkor télen látszik igazán, hogy mennyire ferde. Tavasszal egészen elborítja fehér virága, később a rengeteg zöld levél.
Minden évszakban szeretem elnézegetni a fákat, az alakjukat, a törzsüket, az ezerfelé hajló, kacskaringózó ágaikat. Szépek.
Délután lementem, megnéztem a postaládát, számlák, prospektusok, az oltásról semmi hír, de láttam rigókat és egy icinke-picinke cinkét. Jön a tavasz! - érzem én. :)
Mennyi ága, gallya van annak a ferde fának. Szép lehet virágzáskor, és nyáron is. Télen az ágak rajzolata szép benne.
VálaszTörlésÉn is szeretem nézni a fákat minden évszakban. Mindig megvan a szépségük.
Szóval jön a tavasz, érzed már.:)
Érzem bizony! Nem tudom, mikor, de jönni fog! Előbb-utóbb... :)
VálaszTörlés