Itt volt Kicsilány, elhozta a patikából a három hónapra kiírt gyógyszereim. Megnyugtató, hogy ezzel már nem kell foglalkozni és a szeméttel sem, mert azt is levitte. A következő adag szemetet nekem kell majd levinni, remélem addigra teljesen felenged az udvaron a jég.
Várom az értesítést az oltásról, de még semmi, csak az általános oltás-beadások menetét küldték el egy emilkében. Jó volna, ha egy kicsit szabadabban találkozhatnék a gyerekekkel.
Kicsilány még maszkban is nagyon szép (nem vagyok elfogult, tényleg az!), okos is, biológusnak készül és számtalanszor bebizonyította, hogy nagyon talpraesett. Kislegény is jóképű, nem üres a feje, de amit nem szeret, mert nem érdekli, azt bizony nem akarja megtanulni. A vicc az, hogy a nagyon nemszeretem tantárgya pont a biológia. Idén érettségizik és az a hír járja, hogy most rendesen tanul. A gitározást sem hagyta abba, de mostanság nem megy vele sokra.
A legidősebb unokám Nápolyba ment a barátjához, most ott lakik. A kisebbek is 17 és 15 évesek. Ők hárman a fiam gyermekei, róluk elég keveset tudok, a fiam elvált és ő sem találkozik velük sűrűn. Ez a helyzet a családban, jelenleg így állnak a dolgok.
Lassan mindenki felnőtt lesz, én meg visszatérek (ha lesz rá időm) a gyermekkoromba..., a második gyermekkoromba. Nem sietek, úgy gondolom, még ráérek.
Ja és majd' elfelejtettem, mai fotó a Városról:
Most többet tudok a családodról. Jó, hogy megvan a gyógyszered 3 hónapra.Ez fontos.
VálaszTörlésNekem is fel kell iratnom. Jövő héten elintézem.
Azért írtam róluk, hogy akik a régebbi bejegyzéseimet nem olvasták, azoknak is legyen némi fogalma a körülményeimről. :) A gyerekek témában elég sokat írtam magunkról. Bizony, két gyerek és öt unoka. Két unokám életében sokszor jelen voltam, segítettem a mamájuknak, ő a lányom. :)
VálaszTörlésÉn telefonon szoktam elintézni a gyógyszert, szólok és az asszisztens felírja, beteszi a felhőbe, aztán mehetek is én, vagy valamelyik családtagom érte. Nagyon sok gyógyszert kell szednem, sok pénz megy el rá, de így legalább még elvagyok egy ideig. Nélkülük már nem élnék.
Emlékszem 🤗. Amikor még Kicsilány és Kislegény tényleg kicsik voltak. Amikor S. iskolás lett, hú de rég volt. (Még én sem voltam nagyi😉)
VálaszTörlésNagyon rég volt, bizony. Anyuka voltál és drukkoltál a lányodnak, fiadnak. Velük is mennyi minden történt azóta! Nem is beszélve a tündéri unokáidról. :)
VálaszTörlésElnéztem ma Kicsilányt, felnőtt lett. Olyan jókat lehetne beszélgetni vele, de így? Hiába hegyezem a fülem, nem nagyon értem, hallom amit mond. Ilyenkor az jut eszembe, hogy valami kimarad az életünkből.