Minden rendben, a család is jól van, süt a Nap, nyitva az erkélyajtó, kellemes a meleg, csend van körülöttem és béke.
Mégis, nagyon nyomasztó érzés, ami bennem, valahol ott a szívem táján, bujkál - a sírás kerülget. Nem tudok írni... Hetek óta nem tudok szabadulni... Menekültek, háború, halál..., képek a szomszédból... és a fájdalmas bizonytalanság.
'56 borzalmának sokszorosa...
Hasonlóképp vagyok. Sok ez már nekünk - épp elég volt az elmúlt majd 80 év nehézségét, borzalmait átélni - ez már igazán nem hiányzott....
VálaszTörlésNem hiányzott, nem bizony! Próbálom kikapcsolni a mindennapjaimból, de nem megy. Nagyon átérzem azt a szenvedést és azt az egész rémálmot...
TörlésNem nagyon tudom kikapcsolni én sem...
TörlésMár vártam, hogy írj. Örülök, hogy a család rendben van, az időjárás is jó, csak ez a háború ne lenne. Borzasztó. Miért nem győz a józan ész?
VálaszTörlésNagyon nehezen szántam rá magam, hogy írjak, de éreztem, hogy tartozom annyival, hogy tudassam, megvagyok és a család is jól van.
TörlésKicsilányt az elmúlt 4 napos ünnepben, meglátogatta a lányom és ő is nagyon jól érezte Finnországban magát.
Én is azt kérdezem, "miért nem győz a józan ész?" Sajnos, az emberiség történelmében ez a kérdés elég sokszor elhangozhatott.
Kedves Borka, apró porszemek vagyunk a hatalmasok játszmáiban, tehetetlenül kell néznünk/várnunk, hogy mi lesz ennek a vége.
VálaszTörlésKívánom, hogy tudd kikapcsolni a negatív gondolatokat és örülj, hogy a családod jól van s gyönyörű a tavasz.
Meglátogattalak, láttam a csodás tavaszi virágaidat. Jó volt nézegetni, talán, ha volna egy kertecském, kevesebb rossz érzéssel tekintenék a jövőbe.
TörlésNehéz a negatív gondolatokat elűzni, a gyerekek is nehezen birkóznak meg a mostani gondokkal, hírekkel.
Kedves Borka! Örömmel látom, hogy megszólaltál. Azt gondoltam, talán elköltöztél. Emlékszem az ötvenhatos budapesti történetedre, nem nehéz összekapcsolni a háborúval, bár a mostani őrület minden képzeletet felülmúl. Jórészt a tapasztalatot is. Öt éves voltam, amikor lecsapott a bomba a szomszéd ház kertjére, pont ott jártunk át az óvóhelyre. Szegény Anyum olyankor a plédbe burkolt húgomat cipelte, reszkettek, nemcsak a hidegtől. Most ugyanez éled újra. Jó lenne félre taszigálni a megszerzett tudást.
VálaszTörlésIgen, az emlékek feltörnek és az ember sokkal jobban átérzi azt, ami a szomszédunkban most történik.
TörlésEngem nagyon megvisel. Egyszerűen eddig nem tudtam rávenni magam az írásra. Először a betegség akadályozott, aztán jött ez a borzalom...
Magamhoz kell térnem ebből a lebénultságból. Próbálkozom.
Mint már annyiszor, megint leírtad, hogy érzek. Az a szörnyű ebben a rémálomban, hiába érzünk oly sokan egyformán, hiába tiltakozik minden pocikánk a háború ellen, nem tehetünk semmit. :( Már azok a -sajnos- tömegek se, akik őrülteket juttattak hatalomba.
VálaszTörlésA tavasz, a család, az egyelőre még nyugodt hétköznapjaink segítenek valamennyire leterelni a sötét gondolataimat.
És tegnap megláttam, már van pár kis nefelejcs, ami kivirágzott! :)
Bizony, megint egyetértünk. Régóta tudjuk, hogy milyen hasonlóan gondolkozunk, érzünk.
TörlésNem magamat féltem, az én életem - úgy érzem - már kerek egész. A fiatalokat, a gyerekeket és az erejük teljében lévő felnőtteket, akiknek az élete még nem teljes és most veszélyben vannak, őket féltem és sajnálom, hogy ilyen világban kell élniük.
Az a kicsi nefelejcs, ami kivirágzott, engem is megmosolyogtatott, szinte látom is, persze, hiszen küldtél róla képet már régebben. :)
Kedves Mindnyájatok, egyforma gondolatok szorítják a szívünket, hiszen nagyjából a háború utáni békében (ha nem is nagy nyugalomban!) felnőtt generációt képviseljük... Eddig nagyjából a Covid, nomeg földgolyónk gyorsuló pusztulása, túlnépesedése keltett félelmet. P. most gondoskodik róla, hogy más, közvetlenebb veszéllyel terelje el a figyelmünket!
VálaszTörlésPróbálok a szépség, a család, a nap felé fordulni kapaszkodónak (sokan a vallásban keresik a vigaszt, ez is ugyanolyan jogos, az ember abba kapaszkodik, amiben tud, amiben hinni tud...) Az ukránoknak az összetartás közös érzése nagy erőt ad, jó lenne, ha a békeszerető népek mind ennyire ragaszkodnánk közös értékeinkhez... Ha közelebb laknék, meglátogatnálak, hogy megpróbáljalak felvidítani egy kicsit!...
Drága Rózsa, nagyon kedves vagy, úgy veszem, mintha megtörtént volna.
TörlésMég tartozom egy e-maillel, sajnos a posta nekem már messze van, nem tudom viszonozni a kézbe vehető levél érzését, pedig nekem nagy örömöt szereztél vele! A kép itt van a közelemben. Köszönöm szépen.
Ezen ne is tépelődj, kedves Borka, nem kívánom el egyáltalán, hogy erődön felüli dolgokkal viszonozd kis kezdeményemet... Számomra a szavaknak nagy a hatalma!... Lényeg, hogy megpróbálsz visszatérni a blogodra, közénk, akik már vártunk!
TörlésKöszönöm, hogy vártatok. Jó közöttetek lenni, sokat mosolygok, amire az elmúlt hetekben nem sokszor került sor.
Törlés