2022. március 24., csütörtök

Februári képek

Csak képekben, mert leírni sok volna. Van itt közelítő vihar, megcsonkított ferde fa, naplemente, szóval mindenféle. Amolyan ízelítő.

14 megjegyzés:

  1. Gyönyörűségesek a képeid. Mint mindig. Nekem most az 5., a benti a kedvencem. A fények, a növény zöldje, és a falon a napsütötte színes dísz, ahogy a gyertya megnyúlt árnya átszeli. Különleges hangulata van!
    Jó hogy újra itt vagy, szóban is, képekkel is. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is az a kedvencem. :)
      A ferde fáról készült kép pedig szinte fáj. :( Nagyon sajnálom.
      Köszönöm Rhumel, én is örülök, hogy újra itt vagyok! :))

      Törlés
  2. És kedvet csináltál nekem is, hogy írjak újra Apa blogjába. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, ennek is nagyon örülök, tudod, ez szívügyem. :) Már el is olvastam!

      Törlés
  3. Megunhatatlan panoráma. Hiányoznak szemünknek a fák levelei, melyek hamarosan átveszik majd a hatalmat október végeig...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rózsa, most kezdenek előbújni a zsenge kis levelek. Már nagyon várom, amikor eltűnik a kerítés, az utca és itt, ott a panoráma is. Úgy is elég sok látszik majd belőle. :)

      Törlés
    2. A mi kertünk tele van fenyővel, tujával, tiszafával, így télen is zöldre látok. De a tavaszi zsenge-zöldnél nincs is szebb!
      (Nálunk egy hete a szomszédban óriási tűz volt, megúsztuk, az örökzöldjeink nagy veszélyben voltak, mert a kerítés mentén lángolt minden. A nagy tiszafánk égett, de reméljük megmarad. Szerencsére embernek se, és a lakóházaknak se lett baja. Hála a tűzoltóságnak, mázli, mert nagyon közel van :)
      rhumel

      Törlés
    3. Nagy szerencsétek volt! Nagy baj is lehetett volna, hála az égnek és a tűzoltóknak, hogy "csak" a tiszafának esett baja.

      Törlés
  4. Már hiányoztak a képeid, jó, hogy hoztál újra belőlük. Szeretem őket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Éva, talán nem tűnök el megint hirtelen... :)
      Igyekszem, igyekszem...

      Törlés
  5. Én úgy látom, az egyetlen napsütötte udvar kivételével nem valami vidám pillanatokat örökítettél meg. De lehet persze, hogy csak én látom a világot jelenleg borúsnak/ködösnek/szürkének - majdnem azt mondom félelmetesnek...vigasztalannak.Még a napfelkete/nyugta is nekem a pusztító tüzet juttatta eszembe...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem meg pont az a napsütötte udvar szomorú. Ott a fa, amit nagyon sajnálok. A szomszéd követte el a csonkítást, van egy olyan érzésem, hogy zavarta őt a kilátásban. :(

      Törlés
  6. A ferde fa annyira meg van dőlve, hogy félni lehetett, nehogy kiforduljon gyökerestül. Talán ezért fűrészelték le a vastag ágakat, ott vannak még a földön.Borka, nagy veszteség, de a biztonság is fontos, ezzel vigasztallak. A szép felhők, érdekes formák is meseszerűek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, talán így volt, de harminc valahány évig néztem, vártam, hogy tavasszal kinyíljanak a virágai és nyáron csodálatos zöld sátorként borult a kertre. Hiányzik.

      Törlés