Nem történt semmi különös. Uborkaszezon van nálam.
Mai említeni valóm: álmomban egy szobában voltam, egy nő volt ott velem, fogalmam sincs, hogy ki. Azt tudom, hogy beszélgettem vele és egyszer csak kintről, az ablakon keresztül, többször is vakuval fényképeztek bennünket. Elképedve fordultam a nőhöz, hogy ez meg mi a csuda, elvégre egyikünk sem híresség, nagyon nem értettem a dolgot.
Aztán hatalmas mennydörgésre ébredtem és rögtön rájöttem, hogy miért volt álmomban az a vaku. Nyilván a mennydörgést megelőzte egy nagy villámlás és én azt a fényt beleszőttem az álmomba, mint egy vaku villanását.
Na, ilyenek történnek velem. 😀 Napközben teszem a dolgom, főzök (ma jó sűrű karalábé levest), mosok, (nem vasalok, arról már leszoktam), mosogatok, olykor még takarítok is és persze be-benézek a blogokba és kicsit ritkábban a közösségi oldalakra.
Időközben itt volt "Kislegény" is, elintézte az aktuális gyógyszerek kiváltását és még pár apróságot. A barátnőjétől jött és én megint szembesültem a ténnyel, hogy a gyerekek felnőttek és én bizony ezalatt nem fiatalodtam, sőt!
Ezt az is bizonyítja, hogy amikor levittem a szemetet, találkoztam az egyik lakóval és kicsit elbeszélgettünk. Sokáig a covid miatt csak épp köszöntünk egymásnak, most kihasználtuk védettségünket (ami nem is olyan biztos) és közel egy órán keresztül trécseltünk. Akkor is csak azért hagytuk abba, mert én hiába támaszkodtam a botomra, úgy megfájdult a lábam, derekam, hogy azt sem tudtam, hogy fogok feljönni ide a két és feledik emeletre. Sikerült.
Floránál olvastam az esti mesékről az unokákkal. Nagyon sokat meséltem én is nekik, beteszek két képet, mindkettő ősrégi - remélem, nem kapok ki érte. Az egyik egy igazi esti mese Kicsilány és Kislegény társaságában, a másik egy "rajzóra" a fiam Kicsilányával és Kislegényével.
A képek pont fordított sorrendben kerültek be a blogba, de azért lehet tudni, hogy melyikről van szó.😀 Egyébként Flora írta, hogy neki az írás vágya hozza meg a témát, kipróbáltam és nálam is működött!
Mèg ha történik is valami, arra sem tudunk koncentrálni. Én legalábbis így vagyok vele ☺️
VálaszTörlésManapság csak tolja a napokat az ember, valahogy menekülne a forróság elől, de nem megy, hát szenvedünk.
Helyesek vagytok a fotón 😍🤗
Köszönöm szépen!
TörlésVan abban igazság amit írsz. Megint jön a hőség és bújik előle az ember, keresi a kicsit hűvösebb helyeket. Nagyon nem szeretem, de nincs menekvés és lassan kezdem is megszokni. Amikor 28° van, már az árnyékban majdnem fázom.
Ó, de szép Nagymami! A te unokáid már valamivel nagyobbak az enyémeknél, én később kezdtem nálad... (30 lettem, amikor a fiam született, 58, amikor az első unokám...)
VálaszTörlésÖrültem, amikor írtad, hogy nálad is bevált az "írás vágya szüli a témát"... Sőt, tovább mennék, kedves Borka: ha nem akarjuk saját magunkat "kiadni", a fikció erre részegítő megoldás! S az írónak mindent szabad, amit csak képzelete megenged!
Köszönöm a dicséretet, Kicsilány születésekor 53, a fiam Kicsilánya születésekor 58 éves voltam. Akkoriban még csak a vérnyomásom volt magas. :) Egy ideig jól tartottam magam, de Apó elvesztése nagyon megviselt, ami aztán a külsőmön is meglátszik. Már nem számít. :)
TörlésIgen bizony, nagyon jó tanácsot adtál! Csak el kell kezdeni és a többi már jön magától. :)
Érdekes ahogy az álom a valósággal összekapcsolódik, a villámlással a vakuval.
VálaszTörlésTetszenek a fotók az unokákkal. Nagyon aranyosak vagytok rajta.
Nekem egy nyuszi családról olvastak sokat. Sok nyuszika gyerek volt, és egy fodros kötényes anyukájuk nevelgette őket. Az "Öreg néni őzikéje" is soron volt sok mással együtt.
Visszaemlékszem rájuk, így van ezzel minden gyerek, akiknek olvastak. Ezért érdemes.
Legyen sokszor írni kedved, csak ülj le a gép elé, és jön a téma. Várom.:)
Na igen, az álmok... Hol jópofák, hol romantikusak, fantasztikusak, félelmetesek, vágyálmok és néha nagyon valóságosak és mindenképp hozzátartoznak az életünkhöz. Szegényebbek lennénk álmok nélkül.
TörlésAmikor kicsi voltam, nagymamám nem mesélt, mint azt már írtam egyszer, esténként imádkozni tanított. Mire a mamámékhoz kerültem, addigra már tudtam olvasni és kiszolgáltam magam. :) Soha nem szóltak rám, hogy aludjak már, addig olvashattam ameddig akartam.
A gyerekeimnek viszont nagyon sokat meséltem és mint a mellékelt képen látszik, folytattam az unokáimmal is. Az az esti mesés kép az egyik kedvencem! :)