olyan gyorsan el is vonult. Azt hittem "nagy esők jönnek", de nem, csak épphogy esett egy kicsit, meg csúnyán beborult. Most - kinézve az ablakon - látom, hogy a sötét ég előtt ragyogóan süt a nap. Erről már nem, de a borulásról és a sárga rózsákról készültek képek.
Sütött a Nap, és aztán elbújt. Esett néhány csepp eső, aztán elállt. Volt egy vasárnap reggel, ami szintén elmúlt, közeledik már az este, eltelt a nap csendben, vasárnaphoz illő módon.
VálaszTörlésNálatok is nagy eső készült, de végül nem lett belőle semmi.
Szépek a képek, mint mindig. Kívánok szép új hetet Neked.
"Lement a Nap a maga járásán..."
TörlésElment ez a vasárnap is, ahogy írod, szép csendesen. Itt sem történt semmi különös, kezdődik egy új hét. Vajon hoz valami újdonságot? Majd kiderül.
Drága Éva, én is kívánok Neked szép, új hetet, minden szomorúságtól menteset!
Remélem a jövő hét szebb és melegebb időt hoz. Fűteni is kellett, igaz csak picit. (Majd írok emailt, de két napja nincs net, se tv, se telefon. A mobilról nehéz pötyögni 🤭 Remélem holnap kijavitják...)
VálaszTörlésÉn is remélem, hogy jobb idők jönnek, már nagyon kellene! Azt is remélem, hogy megjavítják nálatok a netet, tapasztalatból tudom, hogy milyen rossz nélküle. Szerencse, hogy legalább telefonon tudsz, ha nem is sokat, de mégis a nagyon fontos dolgokat, intézni.
TörlésAhhoz képest hogy szombatra mondták, ma se jöttek, reklamáltunk, mert sms bezzeg jött, hogy értékeljük a szolgáltatást😋. Talán ma lesz mit?! 🤔
VálaszTörlésÉn is jártam már így csomaggal. Még meg sem jött, de már kérték az értékelést.
TörlésKíváncsi vagyok, mikor jönnek? - majd értesíts, jó?
4 nap...Tiszta elvonó volt.:)))
Törlés/írtam emailt/
Megkaptam, válaszoltam! :)
Törlés4 nap - net nélkül, hát engem nagyon rosszul érintene.
Gyönyörű ez a sárga rózsa! S hogy lekopogjam, hirtelen megjött a meleg is, de lehet, hogy csak csütörtökig... Kezdődik a "svéd tusolás" (douche suédoise), ahogy itt mondják: hideg-meleg váltakozik...
VálaszTörlésItt van a kertben, én is örülök neki.
TörlésAz a "svéd tusolás" nagyon találó elnevezés. :)
Itt most is esik...
Olyan jó Hozzád jönni, mindig mintha egy képeskönyvet nyitnék ki. Gyönyörű a rálátásod a hidakra, a Szabadság szoborra, a pesti és budai oldalra egyaránt.
VálaszTörlésBudapest imádatom négyéves kormtól tart, akkor vitt fel apukám legelőször látogatóba a nagy fővárosba Debrecenből a ruhagyári vállalati autóval. Pár napja került megint a kezembe az akkor készült fotó a pesti Dunaparton, háttérben a még felújítás előtti Vár látképével. Szállodában aludtunk, én az ágyon, apukám a földre terített paplanon, nekem juttatva az ágy adta kényelmet. Franciasalátát vett gépsonkával vacsorára. Akkor ettem életemben először franciasalátát. Hihetetlen, mennyire élénken élnek bennem a két nap eseményei. Szombaton délig dolgozott, de a délutáni visszaindulás előtt még elvitt az Állatkertbe. Annyira hálás vagyok neki gondolatban, és így hatvan év távlatából csak az szomorít el, hogy soha nem meséltem el neki, milyen nagy örömet szerzett nekem ezzel a budapesti "kirándulással". Amíg ő intézte a kereskedelmi osztályos ügyeit, nekem kartonpapír közé ragasztott anyagmintákat adtak a "pesti" munkatársnénik, ami jól megalapozta egész életemre a ruhaanyagok iránti vonzalmamat. Ezeket a színes kartonanyag mintákat évekig őrizgettem a saját kedvenc dolgaim között. Még nagyon sok német exportra gyártott ruha hulladéka is lapul az anyagaim között. A debreceni Ruhagyár a Burdának is szállított, nekem már akkor voltak gyönyörű színes nyomott és sima jersey anyagaim, amikor a hazai piacon még meg sem jelentek ezek az anyagok. Ahogy Ági imádott varrni, én is belekaptam a szabás-varrásba, de tanfolyamra nem mentem. Valószínű, hogy remek francia szabó lett volna belőlem, ha apukám afelé a szakma felé irányított volna.
Na, jó sokat szaporítottam a szót, de a képeid mindig eszembe juttatnak ilyen-olyan régi emlékeket. Várom az újabb képes beszámolóidat.
Kedves Éva, nagyon örülök a beszámolódnak, jó volt olvasni és örülök, hogy a képeim ilyen szép emlékeket idéztek fel benned.
TörlésVarrni én is sokat varrtam, ma már nem, mert sem a szemem, sem a kezem nem bírja. Gimiben a varrás volt a politechnika óránk, még érettségiztem is belőle! Annyira jól ment, hogy az esküvői ruhámat is én varrtam, a ruhapróbákban a mamám segített. :)
Látod, Te is elindítottál bennem sok emléket a hozzászólásoddal. Köszönöm Neked!