Úgy telnek a napok, mint eddig, nálam semmi nem változott az új rendelkezések bevezetésével. Eddig is itthon ültem, eztán is itthon ülök.
Alszom, felkelek, elvégzem a napi teendőimet, kimegyek az erkélyre levegőzni, fotózni, főzök, időnként, amikor jobban érzem magam, takarítok, sétálgatok a szobában, eszem, mérem a vércukorszintemet, betartom a diétámat, rejtvényt fejtek, olvasgatok: verseket, könyveket, blogokat, néha írok is, esténként kiosztom a másnapi gyógyszereimet, aztán szorgalmasan be is veszem mindet.
Hetente várom a szállítókat, ők látnak el élelemmel. Időnként lemegyek (maszkban), megnézem a postaládát, leviszem a szelektált szemetet, kicsit gyönyörködöm a fákban, a természetben és előre félek a visszafelé megmászandó emeletektől. Pihenek, gondolkozom, nem unatkozom.
Böngészgetek a neten, találtam egy hintaszéket, talán meg is veszem... Majd beleülök és ringatom magam, hiszen "senki nincs, ki elringasson", nem jöhetnek ringatni, mert vigyáznak rám...
Mint a többi.
Elmúlt. Vége.
Ez az est is,
Mint a többi
Eljött. Béke."
Tóth Árpád: Ez a nap is
(részlet)
"Nem unatkozom." Ez a lényeg. Ha valaki nincs a tiédhez közeli helyzetben, el se tudja képzelni, hogy ilyen "kis téren folydogáló" életet is lehet élni, mások a rohanás közben talán még irigyelnek is... Én megértelek. Tapasztalatból.
VálaszTörlésHasonló az életem. Én is itthon vagyok szinte mindig, hiszen tudod. Már takarítani kellene, talán ma rászánom magam. Szerdán fogorvoshoz kell mennem. El kell hagynom a lakást. Nem szeretem, mert félek a fertőzéstől.
VálaszTörlésA gyógyszereket én is kirakom. Ma megtettem egész hétre.
Jó dolog lehet az a hintaszék, ha tudod vedd meg! Egy új örömforrásod lesz.:)
Én sem unatkozom. Muszáj keresni valami elfoglaltságot mindig, de pihenek is
közben.
Nálam sem változott a helyzet az új rendelkezések bevezetésével. Szombaton még el tudtam menni a fodrászhoz, így most a bezárásuk sem érint engem.
@Flora, komolyan mondom, nem emlékszem, hogy unatkoztam volna valaha. :) Ugyanakkor nagyon csodálkozom és nem is igazán értem azokat az embereket, akik állandóan rohannak, vajon mikor ültek le és gondolkoztak el akár a saját, akár a világ dolgain?
VálaszTörlésIsmerek ilyen embereket, elfogadom, hogy ők ilyenek, cserébe csak azt kérem, hogy ők is fogadjanak el úgy, ahogy vagyok. Tudod: élni és élni hagyni. Köszönöm, hogy megértesz és hogy erre jártál. :)
@Éva, a blogod olvasgatásából kiderült számomra, hogy nagyon hasonlóan élünk és éljük meg a napjainkat. Én is rosszul érezném magam, ha fogorvoshoz kéne mennem, mert én félek a fogorvosoktól (egyszer kiájultam a fogorvosi székből), és azt a bizonytalanságot is érezném, amit Te érzel a vírus miatt. Már az oltáson is gondolkodtam, hogy mi van akkor, ha pont ott kapom el? Amilyen tömegek várakoznak, nem volna csoda.
Mindketten vigyázzatok nagyon magatokra! :)
@Éva, Borka, Flóra: A mi életünk is nagyon hasonlít, annak ellenére, hogy mi kettesben vagyunk szinte teljesen begubózva. Múlt év vége óta már házhoz szállítással vásárolok,a közeli zöldséges kivételével (annyira hiányzik a piac, de oda biztos nem merek most menni).
VálaszTörlésÁldom a sorsot a kertünkért. Igaz, ha ilyen hűs van, mint ma, hiába a napsütés, nincs kedvem kint lenni. Megvár a gereblye, meg a metszőolló is.
Szép komótosan telnek a napok. Kis főzés, mosás, rendrakás, szellőztetés, rigók, cinkék és társaik etetése /ez nem az én feladatom/ritmust ad a napoknak.Ha valami elmarad (=hiányzik a motiváció sokszor), hát majd lesz másnap.
És mi sem unatkozunk. Olvasunk, rengeteget. Vagy lessük a madarakat az etetőnél, a nyíló ibolyákat kertben. Szeretem ezt a nyugalmas, csöndes kis otthonunkat.
Csak a tervezés, az rémesen hiányzik. Hogy mit süssek az unokáknak, ha megyünk. Hogy mikor mehetünk majd korlátok nélkül...
(A fogorvoshoz október óta járok. Sosem féltem, most se, mert közvetlen családtag, aki még nálam is jobban vigyáz rám.
Fodrásznál július elején voltam -közelítek a vasorrú bába kinézetéhez. Fura, de az unokák szerint ez jobb, mint a rövid:)))
Ha oltópontra mentek, fő a távolságtartás (nyilván maszkban). Jól jön egy kis tubus kézfertőtlenítő, nálam mindig van a táskában.
Vigyázzatok magatokra!
rhumel
Rhumel, jó, hogy itt vagy, rég találkoztunk. :)
VálaszTörlésA fogorvosos dolgot teljesen megértem, ha nekem is olyan fogorvosom volna, talán én sem félnék. :)
Én már régóta nem járok fodrászhoz, megmosom, ha kell le is vágom, becsavarom
(muszáj, mert szögegyenes), megszárítom, feltűzöm. Így is elég macerás, de még mindig jobb, mint fodrászhoz járni.
Elvagyok én is így, de más ám, amikor van kihez szólni, ha épp eszedbe jut valami.
A kert nagyon megnyugtató lehet, anno a Balcsin tapasztaltam. :) Én is felkészülten járom az utam (amit mostanában majdnem nullára csökkentettem), viszek vizet, fertőtlenítőt, szőlőcukrot és valami kekszfélét is, plusz egy pót-maszkot. Sose lehessen tudni alapon. :))
Te is nagyon vigyázz magadra!
Kedves Rhumel, én is begubózva élek, hiszen tudod az írásaimból. Szinte félek kimenni a járvány miatt, de van, amit nem lehet halasztani. Bevásárlás,a fogorvoshoz még januártól van időpontom. Az én hajam rövid, és persze, hogy nő, időnként vágatni kell. Éppen ezen a héten akartam menni, de megtudtam, hogy zárnak, gyorsan felhívtam, hogy tud-e fogadni.
VálaszTörlésVárom az oltás időpontját, az megint 2 kimozdulás lesz, de úgy döntöttem, megcsináltatom. Megpróbálok ott is vigyázni magamra.
Kíváncsi vagyok, hogy mikor lesz vége ennek az időszaknak, ami bezár minket. Könnyebb lenne úgy várakozni, hogy látom a végét, de ezt még senki sem tudja. Te/ti is vigyázzatok magatokra!
Én is nagyjából így élek. Boltban október elején voltam utoljára, azóta csak kétszer mentem patikába az e-receptes gyógyszereimet kiváltani. De a nem vényköteles szereket mind egytől egyig megrendelem a Pingvin patikától, hogy a receptkiváltáskor is minél rövidebb időt töltsek a patikában. Élelmiszert és egyebeket egész évben kizárólag csak rendeléssel szerzek be.
VálaszTörlésFodrászhoz csak az utóbbi pár évben jártam, de azt megelőzően vagy húsz évig magam vágtam a hajamat, úgyhogy tavaly visszatértem ehhez, tehát a fodrász nem hiányzik. Nekem elsősorban a szabad időtöltés hiányzik, hogy ha gondolok egyet, felüljek a buszra, villamosra és elmehessek múzeumba, vagy valami érdekes környéket megnézni, vagy valakivel találkozni, és persze legfőképpen az zavar, hogy félni kell.
Az április 12-i fogorvosi időpontomat valószínűleg lemondom, mert egyáltalán nem hiszem, hogy egy hónap múlva biztonságos lesz a helyzet. Nem is attól félek, hogy ott a rendelőben megfertőződöm, hanem át kell utaznom érte a városon, ami tömegközlekedéssel kész horror lenne, de taxival se érzem veszélytelennek. Nagyon bosszantó, mert már több mint 40 éve ő a fogorvosom, akiben maximálisan megbízom, nem akarnék orvost váltani.
Ami engem illet, nem hiszem, hogy hátralevő életemben valaha is merek majd a korábbi módon, normálisan élni.
Ági, én úgy látom, hogy nem csak mi, de nagyon sokan, főleg az idősebbek, így élik meg a napjaikat. A félelem mindannyiunkban benne van, nem alaptalanul.
VálaszTörlésÉn is mindent megrendelek, villanykörtét, vállfát, elemeket, rejtvényújságot, konyhai reszelőt, élelmiszert és mostanában már a recept nélkül kiváltható gyógyszereket, fertőtlenítőt, maszkot is házhoz hozzák. Így kisebb az esély a fertőződésre. Bennem is él a félelem és ahogy írod, én sem hiszem, hogy vissza tudok majd térni a régi, normális életemhez.
Elhiszem, hogy nagyon hiányoznak a városi barangolások, bár beszélhetünk országos barangolásokról is. Sokszor számoltál be egy-egy kirándulásodról, megfűszerezve történelmi adatokkal. Jó volt olvasni, hiányoznak ezek a beszámolók (is).
Rendületlenül figyelem a blogodat és mindig örülök, ha új bejegyzést találok.
Vigyázz magadra nagyon!
Borka, épp ma jutott eszembe, hogy azelőtt mennyi mindent végiglátogattam egy-egy szeptemberi Kulturális Örökségnapok hétvégén. Hát, ezeknek is vége számomra, meg a ritka vidéki kirándulásoknak is, azt hiszem. Holnap megyek oltásra, nem tudom, mennyit fog majd védeni - persze csak a második után a megfelelő idő elteltével. De azt hiszem, oltás ide vagy oda, már sose merek gondtalanul járni emberek közé. Meglátjuk.
VálaszTörlésVigyázz Te is nagyon!
Ági, Te legalább már megkapod az első oltásodat, én még mindig csak várok és várok és egyelőre semmi hír. :(
VálaszTörlésMajd lesz valahogy..., köszi, vigyázok magamra, mást úgysem tehetek.