Bögre

Sok szó esett (nem itt) a kedvenc bögrékről. Nekem is van sok-sok bögrém, vettem én is, de inkább ajándékba kaptam, kaptunk. Van virágos, gyümölcsös, városképes, "szmájlis", mindenféle figurás, porcelán, kerámia, gyári és kézzel festett. A kézzel festettet - ki más, mint a lányom készítette személyre szólóan, egyet Apónak és egyet nekem.

A mai, ebéd utáni kávémat is tőle kapott bögréből ittam. Születés-, vagy névnapomra kaptam, nem emlékszem, de arra igen, hogy amikor kibontottam a csomagból, nevetve kiáltottam fel: ÉLETEM BÖGRÉJE! 

Gyerekkorom óta szerettem volna egy piros alapon fehér pöttyös bögrét. Nem tudom miért, de ez a vágyam nem teljesült mindaddig, amíg a leányzóm meg nem látta egy balatoni boltban és a gyerekei legnagyobb ámulatára boldogan megvette. A gyerekek kétkedve nézték, hogy ennek az egyszerű bögrének örülni fog a nagyi? Majd meglátjátok, mondta titokzatosan Mamika (ezt az elbeszélésükből tudom).

Nagyon meglepődtek a reakciómon, ezt álmukban sem gondolták volna, de még Apókám sem. Én meg, mint egy gyerek, úgy örültem a szép piros, fehér pöttyös bögrémnek! Volt már egy fehér alapon piros pöttyös, de az nem volt az igazi. Úgy vigyázok erre a pirosra, nehogy eltörjem, ennek ki kell tartania amíg élek!

A bögre alatt van egy szép kis tányér, azt Kicsilány festette és most kaptam Karácsonyra. Kislegénytől saját szerzeményű gitárszóló volt az ajándék, amit a neten tudtam meghallgatni. Ilyenkor, amikor ezekre gondolok, boldog vagyok, "Az élet szép...tenéked magyarázzam?".