Tavaszi szél

borzolja a fákat.

Az én idegeimet pedig az a reklám amiben naponta jó sokszor hallom kedves népdalomat, ám ha így megy tovább, nem is lesz olyan kedves, mert már a könyökömön jön ki! Jóból is megárt a sok.

Tavasz

Erkélyajtó kitárva, kintről kellemes virágillat jön, csak tudnám honnan, mert virág még nem nyílik a környékünkön. Talán valaki kiteregette a kimosott és virágillatú öblítővel öblögetett ruhákat. :)
Valahol egy kismadár vígan fújja a ti-ti-tát, kutyák ugatnak, süt a nap, bogarak repkednek, rügyek virítanak mindenütt és már megjelentek az első halványzöld, bársonyselyem aprócska levelek is.
Ez már igen! Ez már a TAVASZ!

Bloghátterek

Újabb adag. :)

Dörmögök itt magamban

Tavaly júliusban még állt az a kicsi lapos tetős, teraszos ház, megszoktam, hogy ott áll és fölötte látni lehetett a hegyet, mögötte a fát. Aztán októberben már bontották, a fát is kivágták, mindkettőért fájt a szívem. Közben tél lett, szakadó hóban is építkeztek, emelték az új házat. (Arról is vannak fotók, valahol lejebb megtalálhatók.)

Ma így néz ki a ház és a táj. Talán, ha kizöldülnek a fák, jobban fog mutatni, de egyelőre nagyon barátságtalan szemmel nézegetem. Eltakar egy darab eget és jó pár napnyi naplementét... (Ne legyek már ilyen önző, elvégre maradt még bőven a látóhatárból és valakiknek kellenek azok a lakások! Csak hát..., mégis zavar, nem tehetek róla.)

Tegnapi telefonbeszélgetésből

Az én drága "kicsi" lányom, miközben bőszen inti csemetéit, hogy mosás előtt nézzék meg a ruhák zsebeit, nehogy bennük maradjon valami, nos... kimosta a telefonját, kicentrifugázta, még jó, hogy ki nem teregette! :) Szárítani azért próbálja, hátha visszanyerhető a sok kimosott telefonszám...
Én nem nagyon hiszem, de a mai kütyüktől minden kitelik, még az is, hogy szeretnek fürödni!

Most értesültem arról is, hogy Kislegény beceneve a suliban: Dinamit. Hogy mivel érdemelte ki? Az osztálytársai rájöttek, hogy sokáig és nagy-nagy türelemmel viseli, ha piszkálják, aztán egyszer csak felrobban és akkor jobb nem a közelében lenni! Nagyon tud haragudni, de verekedni nem szeret. Legalább már tudják a gyerekek, hogy mire számítsanak.

Lift, falfelület reklám céljára eladva. Jelenleg két "egyiketsemszeretem" politikus képe mosolyog a függőlegesen közlekedő gyanútlan utasra. Kicsilány nézi egy darabig, majd megkérdezi, hogy na és hol van XY? Mamika mondja, hogy ott a falon, láthatod. Az nem lehet, őt láttam az iskolában és neki sokkal kerekebb a feje. Mamika elmagyarázta a reklám lényegét: jobbat és szebbet mutatni a valóságnál... (Választások előtt pláne!)

A '48-as márciusi forradalomról beszélgetnek. Kicsilány mindent ért, csak az nem fér a fejébe, hogy attól mert Petőfiék "kitépték, vagy eltépték" a 12 pontot, attól miért tört ki forradalom? Lányom elképedve néz rá, ezt meg honnan veszed, hol tépték ki a 12 pontot?! Hát a nyomdában, ott, ahova vitték. Nagy nevetés - nem kitépték, hanem kiszedték! (Magyarázat következik a régi nyomdai gépek és nyomdák működéséről. Talán már az iskolában gondolni kellett volna erre, hiszen honnan tudhatná egy 10 éves, hogy mit jelent a nyomdai szedés. Vajon még hány mai gyerek nem tudja, hogy hogyan is szedték ki régen a könyvekhez egyenként a betűket? Az is igaz, hogy úgy tanul a gyerek, ha kérdez. Az iskolában biztos senki nem kérdezett...)

Az ünnep...

elmúlt. Igazi ünnep a szívemben, lelkemben volt, legbelül. Kint csak a politika...

A változatosság kedvéért

Már megint hóóóóó! :(

Még mindig dáthás

5 nap szobafogság után úgy gondoltam, hogy épp ideje levegőre és emberek közé menni. Nem is volt semmi gond, a Napocska langyosan melegített, az emberek fütyültek rám, én meg vígan bandukoltam körömvirág krémet és fahéj olajat venni a gyógynövény boltba. Akkor lepődtem meg, amikor a kérdésre, hogy mit szeretnék venni, helyettem egy rettenetesen náthás, repedt fazék válaszolt. Itthon még egész normálisnak tűnt a hangom, vajon mi történhetett vele útközben?
Később megnyugodtam. A lakásban újra én beszéltem, repedt fazék kint maradt az egészséges emberek között. Apó mellett (szintén zenész, vagyis trombitál egy zsebkendő segítségével) az én hangom úgy szól, hogy még! - a varjúénál sokkal szebben. :)

Meglepetés - nekem

Ezt a fotót ma kaptam, egy kedves régi ismerősöm küldte emilkében. Nem írt kísérőszöveget, csak úgy jött a kép magában.
Ez egy sorozat egyik darabja, emlékszem, elég sok készült akkor, nekem is van egy pár, de pont ez nincs meg. Egy kollégám készítette nagyon régen - 18-19 éves vagyok ezen a képen. '60-as évek közepe, hatalmas doboz-konty, macskaszemek, fekete szemceruzával elég vastagon kihúzva. Arra meg gondolni sem merek, hogy hány kilóval könnyebben...
Te jó ég! -, hogy mi-minden történt még velem ezután a kép után! Jött a nagybetűs és tartogatott számomra sok meglepetést, jót, rosszat egyaránt. Nem bántam meg semmit, a jónak örültem, a rosszból tanultam, mindennek így kellett történnie. Ami rossz volt, arról utólag sokszor kiderült, hogy nem is volt az rossz, annak köszönhettem nagyon sokszor a jót. Frázisok? - lehet, de tényleg így volt!
18 évesen még csak terveim voltak, van ami megvalósult, sajnos olyan is akad, ami nem, pedig jó lett volna... Ezzel együtt nem elégedetlenkedem, elég jól alakult az életem. Valaki, ott fent, nagyon figyel és vigyáz rám.
Elröpültek az évek, már nincsenek világmegváltó tervek, de vannak kis hétköznapi vágyak és rövidtávú elképzelések, mert ugye ebben a korban sohase lehessen tudni... Na, ez nem szerepel a terveim között! Még örülni akarok a gyerekeimnek és az unokáimnak, szeretném látni ahogy elindul az ő nagybetűs életük és ez nem is lehetetlen kívánság, ugye...?
Te is hallod ott fent? Én igyekszem, már csak rajtad múlik.
                    ( ...az idő hogy lejár!
"Cserebogár, sárga cserebogár!")

Vannak dolgok...

...amiket nem tudok megmagyarázni. Egész nap ezt a pár sort ismételgetem a Toldi estéje elejéről:

"Őszbe csavarodott a természet feje,
Dérré vált a harmat, hull a fák levele,
Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,
És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja."
                                           (Arany János)

Tavasz jön, nem az ősz! Talán az életem..., de ott sem az ősz közelít, sokkal inkább a tél.

Helyzetjelentés

Dáthás vagyok és kicsit köhögök is, de lázam nincs, úgyhogy nagy valószínűséggel életben maradok...

Tegnapi mondatok

Az egész világon én szeretlek a legjobban.
Tudom.

Bloghátterek

Ezek csak háttérképek, semmi mást nem tudnak, de hátha valakinek szüksége van rá, ha tetszik, nyugodtan le lehet tölteni. Nekem ez szórakozás, szívesen csinálom.

Most készült

Ha rákattint az ember az első fotóra, akkor a nagyobb képen látszik, hogy az Országház kupoláján egy közismert gyorsétterem emblémája van. :) Ilyen a véletlen, már csak akkor láttam, amikor bevittem a gépembe. Persze az az étterem valahol távolabb és mögötte van, de az esti fények már csak ilyenek. Olykor megtréfálják az embert, pont, mint akik abban a szép házban döntenek egy ország sorsáról... Érdekes, azon még soha nem jutott eszembe mosolyogni, sőt!

Bolond idők...

Jelenleg felettünk süt a nap, de a hegy mögött nagy eső lehet, mert szürke minden, és mintha jönne errefelé. Nagyon nem szeretném. Reggel, délelőtt inkább, ilyen szép volt az ég és +14°-ot mutatott a hőmérő:

Később ilyen lett. :(

Az öt film...

No kérem, akkor most nekidurálom magam és írok 5 filmről, ahogy azt Bikfic kérte.

Az első egy indiai film, Ketten a nagyvárosban.

Az 50-es években láttam, lehettem olyan 9-10 év körüli? - ez csak azért fontos, mert a szüleimmel néztük meg a filmet. Ma már nem emlékszem igazán a történetre, de egy kép a film végéről máig bennem él: egy nagy pályaudvar, egy nagyon szegény kisfiú, aki cipőtisztítással keresi a kenyérre valót, de valamiért nincs munkája és hosszas lelki tusa után, kéregetni kezd. Kinyújtja kezét az emberek felé, rájuk sem mer nézni, ám egyszer mégis feltekint és akkor látja, hogy a jómódú emberek által örökbefogadott kishúga áll előtte...

Kavargó érzelmek..., szégyen, fájdalom... és szipogás, sírás a nézőtéren. Nem tagadom, én is sírtam, sírtam? - bőgtem. Aztán felkapcsolták a nézőtéri lámpákat és kifelé menőben láttam, hogy nem csak mi – az Anyukám és én – megyünk haza vörös szemekkel és dagadtra bőgött arccal, sokakból váltotta ki ez a film ezt a reakciót.

Most, mikor készültem erre a kis beszámolóra, utánanéztem, hogy van-e valami erről a filmről, és van! Többek közt ezt találtam:

KETTEN A NAGYVÁROSBAN (Boot Polish)

fekete-fehér, indiai filmdráma, 149 perc, 1954

Az árvaságra jutott testvérpárt nyomornegyedben élő gonosz nagynénjük koldulásra kényszeríti, miközben szomszédjuk, egy jólelkű, idős nyomorék, becsületes kenyérkeresetre biztatja őket. A komoly anyagi befektetést és konspirációt követelő cipőtisztítás sok kalanddal és konfliktussal jár, ami végül szembefordítja az elszánt kamaszhőst bájos kishúgával.

A második: Liliomfi (1954), magyar film, mint azt - gondolom én - mindenki tudja ebben a hazában!

Húúú, az a film nekem már kislányként nagyon tetszett! Darvas Iván fiatalon, jaj, de jóképű volt! Akkor még nem tudtam, hogy egész életemre szóló barátságot kötöttem vele, igen, kötöttem és nem kötöttünk, mert ő erről természetesen nem tudott, én a nézőtérről rajongtam érte, Darvas Iván pedig számtalan csodálatos alakítással igazolta, hogy nem véletlen ez a rajongás, nem csak a csinos külsőről volt itt szó. Én sem írhatnám meg jobban, átfogalmazhatnám, de minek? - inkább idézek Csáki Judit Darvas Ivánról írt megemlékezéséből:

„Elegáns színész volt - zsigeri elegáns; tudott például öltönyt viselni, meg a modort is hozzá. Mozdulatai, gesztusai régi színészek eleganciáját idézték - és egy másik kort, csak képekről, filmekről ismerőset.

Bármit-bárkit játszott: DARVAS IVÁNRA lehetett ismerni benne. Manír? Naná, sok. És hozzá a maníron túli nagyság. Lenyűgöző férfibáj - milyen kevés színész bír ilyesmivel, neki meg milyen sok volt belőle, ráadásul mindvégig -, ami, gondolom, nemcsak a nőket nyűgözte le. Vonzás és vonzódás, és mindig valami titokzatosság; annak érzékeltetése, hogy amit látunk, nem minden. És amit nem látunk - na, azt kéne látni.

Liliomfi - ezt sokszor láttam, ez az ő szerepe marad, akárhányan játszották el azóta, utána: ott mosolyog a szekér ponyvája alól, makacs szőke fürtjei az arcába hullnak. „

Ebben a filmben szerepel még a másik nagy kedvencem, Dayka Margit, de a szereposztás egyébként is parádés: Balázs Samu, Pécsi Sándor, Soós Imre, Ruttkai Éva, Tompa Sándor, Szemere Vera..., Krencsey Marianne, aki akkoriban a szépség volt maga.

A harmadik, a Cartouche (1962), francia-olasz, kosztümös kalandfilm.

A történet a XVIII. századi Párizsban játszódik, Cartouche egy tolvajbanda feje, de olyan bandáé, ami csak a gazdagokat lopja meg, a szegényeket segíti. Klasszikus „jó betyár” film, de én ebben a filmben szerettem meg azt az érdekesen csúnya, gyűrött fejet, ami Belmondo nyakán ül. Claudia Cardinale játsza mellette kedvesét, a gyönyörű cigánylányt, Vénuszt, akibe a bandavezér természetesen halálosan szerelmes és aki a film vége felé meghal és akit csodálatosan felékszerezve (a lopott kincsekkel), egy gyönyörű hintóban temetnek el örökre a hullámok... Hááát..., mindegy, nekem akkor is tetszett, nna! Valahogy a 60-as évekre olyan jellemző ez a film. Vagy csak én néztem meg akkoriban több kalandfilmet? Lehet.

Az 50-es, 60-as évek után a 70-es évek nagy filmje volt, bár hozzánk csak a 80-as években jutott el a Jézus Krisztus Szupersztár.

A történetet nem kell elmondanom, Jézusnak - a keresztre feszítése előtti - pár napjáról szól. Mikor én megnéztem a filmet, még elég újdonságként hatott az emberekre. Rám is. A zene..., amit máig szeretek, pedig elmondhatatlanul sokszor hallottam azóta. A zenét és részben a forgatókönyvet is Andrew Lloyd Webber írta.

Tudom, hogy a hozzáértők gyakran fintorognak, ha meghallják a film címét, én nem vagyok hozzáértő, csak egy néző a sok közül, aki amikor kijöttem a moziból, legalább 1 órán át meg sem tudtam szólalni. Ha akad az olvasók közt olyan, aki ismer, az tudhatja, hogy ez mit jelent. Általában nem szoktam fukarkodni a szóval. :)

Időhöz nem köthető az ötödik, nem is egy film, inkább sok kicsi film és azok is némák! Annál kevésbé a közönség! A sok hahotától, ha hangos filmek volnának, akkor sem sokat lehetne belőlük hallani. Stan és Pan!

Anno, nagyon-nagyon régen, bérletem volt a Filmmúzeumba és ott láttam jó pár Stan és Pan filmet. Stan a kicsi, naiv, tutyi-mutyi, együgyűen bájos figura, aki mindig jót akar, mégis rosszul sülnek el a dolgai, Pan a nagy, az atyáskodó, a mindig tettre kész, örökké valamin mérgelődő, fölényeskedő alak, aztán valahogy neki sem sikerül a helyzet magaslatára kapaszkodnia. Nagyon sok komikus helyzetben, nagyon sok galibát csinálnak ők ketten.

Két filmjükre nagyon jól emlékszem, az egyikben kéményseprőket játszanak, a másikban pedig azon nevettem könnyesre a szemem, amikor egy építkezésen, fent a magasban, egy keskeny vasvázon manőverez Pan, mert ott érzékeli, hogy a nadrágjában, ha jól emlékszem, egy rákocska kóstolgatja, csipkedi és keresi a kiutat a nadrág-csapdából. Elmondani nem lehet, azt látni kell! :)))

Ezzel elvégeztem a házi feladatot, de közben, amíg készültem megírni, nagyon sok filmemlék előjött a múltból. Ez a válogatás inkább véletlenszerű, nem a legkedvesebbek, de azokat nem is tudnám felsorolni. Rájöttem, hogy nagyon sok filmet szeretek, vagy a történetük, vagy a bennük játszó színészek teszik kedvessé őket.

Itt a pont, amikor befejezem, mert ha még belemegyek a kedves filmek témába is, akkor még holnap is a billentyűket fogom abajgatni. :)

Ilyen volt ma a napsütés...

Hogy közben köd, vagy szmog, netán pára homályosította el a Várost, azt nem tudom, de a Nap valóban sütött!

(Közben tervezgetem, hogy mit is írjak az "írj öt filmről" listájába - Bikfictől kapott házi feladat -, de nagyon nehezen tudok dönteni. Azért lassan már össze kéne szedni magam és azt az öt filmet! Nem az a baj, hogy nem tudok miről írni, hanem hogy a sok közül melyiket  is szeressem?!)

Ez még a hónál is rosszabb!

 

Nagy köd és sehol a panoráma, eltűntek a színek, szürke minden, csak a munkások dolgoznak az építkezésen hóban, fagyban, esőben, szélben na és ködben, mint a mellékelt ábra mutatja. Nemszeretem idő!

Ezt a képet csak azért, hogy színt vigyek a nagy szürkeségbe. Éjjel, mikor már nem a monitorral szemezek, akkor még nézek egy kis akármit a tévében, legtöbbször a BBC entertainment műsorát. Itt épp a Kincskeresők vetélkedője megy.
Két csoport - pirosak és kékek - kapnak a tévétől 300-300 fontot és abból kell régiségeket vásárolniuk (3 darab mindegy mit), lehetőleg olcsón, mert árverésre kerülnek a tárgyak és az a csoport nyer, amelyik haszonnal tudja eladni az általuk vett szépségeket. A nyereséget aztán a győztes csapat vághatja zsebre. Az egészben azt szeretem, hogy nagyon sok szépet, vicceset, randát, értékeset, érdekeset, furcsaságot lehet látni. És hogy miket tudnak emberek gyűjteni...! Az árverés is nagyon jópofa, ilyen helyre én amúgy nem jutok el, de itt ez is lehetséges. Közben még tanulok is, mert mindenről elmondják, hogy mikor és ki készítette, mire való, miért értékes, vagy épp miért értéktelen. Minden adásban megcsodálhat az ember egy-egy szép régi kastélyt is, természetesen gyönyörűen berendezve. Az árveréseken pedig a zászlótól a tintatartóig, szobroktól az éjjeli edényig, bútoroktól a tubákos szelencéig, minden megtalálható. Ezt a "csodás" zöld békát is egy árverésen találták. :)
Valamit nagyon tudhatnak ott BBC-éknél, mert ez az egész még izgalmas is!

Hátterek (jó szórakozás!)

Ez csak pár darab, van mééég! - azokról nem is szólva, amiket kidobtam, mert vagy nem tetszett a végeredmény, vagy túl sötétnek, túl mintásnak bizonyultak. A fejléchez szükséges feliratokat - gif formátumban - külön szoktam megrajzolni, írni. A hasznos rész középen: 840 px széles, a teljes méret: 1280x800 px, ha valakinek megtetszik bármelyik és tudja használni, csak tessék, lehet vinni. :)

Új ruha

Végre, rájöttem az átlátszó háttér titkára! Elég sokáig tartott... :)
Az a helyzet, hogy a régi képtároló helyem nem hajlandó nagyobb, csak max. 1024x768-as felbontású képet tárolni, jobban mondva hajlandó, de nem ingyééé. Én meg ugye, jó magyar szokás szerint, nem akarok ezért fizetni, tehát kerestem egy ingyen tárolót. Megtaláltam, aztán megjött az ihlet is és úgy döntöttem, hogy új ruhát kap Csalamádé.
Most egy ideig ebben lesz, de amint jön a jobb idő, lecserélem vidámabbra, tavasziasra.
Egyébként elvagyok, megvagyok. Fotózgatok, zenéket rendezgetek, olvasgatok, ja, és úgy mellesleg  élem a megszokott életem (értsd: vásárlás, főzés, takarítás, mosás..., csupa ilyen "érdekes" dolog). Minden nap furdal a lelkiismeret az elmaradt emilkék miatt, de bizakodó vagyok, és hiszem, hogy eljön az a nap, amikor leülök a gép elé és azt mondom, hogy na, most aztán adok a furdalásnak egy pofont és megírom azokat a leveleket. Addig pedig mindenkitől akit érint, bocs, bocs, ezer bocs! :)

Téli rajzok és egy naplemente

Képek Magyarországról

Nohát, nem itt nálam, hiszen én alig mozdulok ki Budapestről (sajnos), de létezik egy blog, ahol nagyon sok szépséget lehet találni, érdemes meglátogatni. :) ;)

"Szeretnénk, ha hazánk minden tájáról, városáról és falváról láthatóak lennének fényképek, ezért kérünk, hogy vedd a fényképezőgéped, és örökítsd meg ahol élsz, amerre jársz." - idézet a blog bemutatkozásából.

No te medve, hosszú lesz még a tél?

A konyha ablaka felett ilyen hatalmas jégcsapok lógnak! Épp az elmúlt héten meséltem Kislegénynek, hogy az én gyerekkoromban milyen naaagy jégcsapok voltak, most aztán meg is mutathatnám neki, ha itt volna... :)

Havas búcsú januártól

Holnap már február, azután itt a nyár...? 

A párás ablak a konyhában van, főzés közben csak ezt látni.