Talán homályos, de mégis magyarázat arra,

hogy miért jövök mostanság ritkábban.
Zsúfoltság van itt nálunk... Nem emberek zsúfolódtak össze a lakásban, hanem a naptárban a teendők és a fejekben a gondolatok. Jó és rossz - sajnos valamivel több a rossz -, de birkózunk vele és nem kétséges, hogy legyőzzük! Ebben akarok hinni!
Remélem, fentről is jön segítség, mert ahol a szükség ugyebár...
Van az úgy, hogy összejönnek a dolgok.

DVD és Hyppolit meg a többiek...

Most, hogy van nekem ez a csudamasinám, dvd-t is nézhetek. Elsőnek megvettem a Hyppolit, a lakáj című, számomra "nagyon fontos" alapművet. Egyik délután elnevetgéltem rajta, és ismét megállapítottam, hogy ezt nem lehet megunni!
Mellékesen azt is megtudtam, hogy a mondás: Ne sajnáld a lovat, annak az a szakmája! - ebben a filmben van, még az elején mondja Kabos Gyula. Én ugyan szoktam ezt néha mondani, de az eredetét nem tudtam. Nnna, most már ezt is tudom. Mondta is a lányom, hogy: Na ugye, mégis jó az a dvd! :)
Eddig tiltakoztam, hogy minek az nekem, nem szeretek én egy filmet sokszor megnézni, de most felbuzdulva Hyppolit sikerén, úgy döntöttem, megveszem az Egy szoknya, egy nadrág-ot is. Természetesen az eredetit, a régit..., Latabár Kálmánnal! Ahogy abban a filmben tangózik...! Talán még Jack Lemmon sem csinálja jobban a Van aki forrón szereti-ben! :) Hoppá, azt is meg kell venni, meg a Kaktusz virágát Ingrid Bergmannal és Walter Matthauval..., meg a Napsugárfiúkat is és..., nem sorolom tovább, de már látom, hogy hosszú lesz a lista.
Már csak azt nem tudom, hogy hova fogom rakni az újabb szerzeményeket, mert hely az nincs!

Ha szépet akartok látni...

...érdemes rákattintani erre! Budapesti éjszakai panoráma. Emilkében kaptam, Emigy küldte, én pedig beraktam ide. :) Lehet gyönyörködni!

Tavaszi szépségek

Mindkettőt Sasó küldte, ugye milyen szépek? Köszönet érte! :))

A szomszéd kertje mindig zöldebb és az orgonája lilább! :)

Duna-parti naplemente

Ezt a hármat én követtem el. :)

Mennydörgés, villámlás, zuhany, szivárvány

Mindez röpke félóra alatt!

(Változatlanul bizonytalan vagyok a képek kinézetét illetően. Itt nálam elég jól néznek ki, de lehet, hogy máshol sötétnek, vagy túl élesnek látszanak, fogalmam sincs... Ez most már mindig így lesz?! )

Húsvét

Nagyon szép, napsütéses, boldog Húsvéti Ünnepet kívánok!

Giovanni Battista Pergolesi

STABAT MATER

Ez meg az

Uff, minden összejött! Húsvét és minden vonzata, az új gép és minden vonzata, vendégek és minden vonzatuk. :) Mostanában nem unatkozom, bár máskor sem szoktam, de kivéve a gépet, minden olyan kötelező jellegű és az én szabad lelkemnek ez nem esik túl jól!
Ide is ritkán jutok el és elnézést is kérek mindenkitől, ha mostanában nem vagyok, ígérem az ünnep után visszatérek a régi kerékvágásba! A kedves verseimmel is elmaradtam... :(
Kinyílt az első virága a liliomnak! Nem olyan nagy, mint a tavalyi, de nekem nagyon tetszik. :)
Bajban vagyok a képekkel. Fogalmam sincs, hogy más gépeken hogyan fognak mutatni, mert itt nálam egészen más színekben pompáznak, mint a régi monitoromon, ráadásul fentről lefelé világosodik és hol egészen sötétnek látom, ha egyenesre állítom a kijelzőt (képernyő), akkor meg tök világos. Egyébként nagyon jó kis book ez a note, egészen megszerettem! :)
Azért megmutatom a virágomat, aztán vagy látjátok, vagy nem. :)

Borka Asztala Vista

Igen. Nem XP. Fura. Kicsit csicsás. A kijelző meg attól függően mutat világosabb, vagy sötétebb képet, hogy milyen szögben döntöm meg.
A régi gép megsértődött, nem akarja, hogy kiszedjem belőle a naprakész mindenfélémet! A CD-író-olvasó találkozót nagyon ellenzi, és nem írja az újraírhatót sem, pedig vele töröltem le a CD-ről az adatokat. Rosszalkodott már régebben is (nem véletlen a csere), de ennyire még nem makacsolta meg magát. Mondom én, hogy lelke van! :)
Azért nem vészes a helyzet, mert majdnem mindent kimentettem már előbb, csak aztán még javítgattam itt-ott, na, azok nem kerültek át ide, de a maradékot is kicsalogatom én belőle, az biztos!
Sikerült a leányzómmal egy napon lecserélni a gépeket, az övét is én néztem ki, de az nagyobb, többet is tud és felszerelte ilyen-olyan kütyükkel. Neki kellenek, nekem nincs rájuk szükségem, de egy USB bővítő csatlakozót beszerzek. Kevésnek bizonyult a 4 darab. Tanácsok, ötletek jönnek, mennek..., közben zajlik az élet. Odakint viharos, idebent a megszokott, hála Istennek, legalább valahol legyen egy kis nyugalom.
Készülünk a Húsvétra, a sonkát már megvettük. :) A hétvégén jönnek a gyerekek, épp ideje, mert a suli miatt mostanában nem nagyon érnek rá. 3 adag túrós csusza rendel! Én nem bánom, csak Apó evett két napig túrós palacsintát! :)

Változások

Holnap lesz a nagy nap! Búcsút intek ennek a monstrumnak itt az íróasztalomon. Már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy bármily kedves a szívemnek (hűségesen szolgált, nem lehet rá panaszom), de eljárt felette (is) az idő, le kell cserélni. Nem megy a szemétdombra, nem, nem, ahhoz nem volna szívem, megy a gyerekekhez - gyakorolni, tanulgatni még jó lesz.
Internetje nem lesz, új tájakat majd akkor lát, ha a fényképezőgépről letöltenek neki, csak hogy ne fájjon a szíve (mert az van ám neki!) az ismeretlen szépségek után.
Az új gép kicsi lesz, egy notebook, aztán majd mondogathatom neki, hogy no, te book, te mit tudsz? Teljesítménye sokkal nagyobb és nagyon sok olyan dolgot tud, amit én még csak sejtek..., de majd megismerkedünk, és ha minden jól megy, majd jövök. :)

Rhumel üdvözlete

Ma érkezett, a gyönyörű tavaszi Balatonról. Komolyan mondom, honvágyam támadt! :)

Egy Széchenyi-idézet...

Szinte minden nap bejárom a számomra kedves blogokat, így történt ez ma is. Sasónál találtam egy Széchenyitől származtatott idézetet. Ismertem már, de gondoltam, megnézem, hogy hol, melyik művében írta le ezeket a sorokat, esetleg egy beszédében hangzottak el a gyakran idézett mondatok? Meglepetésemre találtam egy nagyon érdekes "nyomozást" az urbanlegends.hu oldalon. Igazán érdemes elolvasni! Én nem fűzök hozzá semmit, itt egy részlet az írásból, talán mások érdeklődését is felkelti:

És akkor egy mondat, amivel e bejegyzés zárult volna, ha kiderül, valós Széchenyi-idézetről van szó:

„Széchenyi is osztozik a politika és a publicisztika sok nagy alakjának abban a közös sorsában, hogy amily mértékben válik nevük jelszóvá, oly mértékben homályosul el törekvéseik, tanaik tulajdonképpeni tartalmának ismerete (…) Kényelmes feltételezni azt, hogy mindenki tudja, mit akart Széchenyi s olyan könnyű egy pár, közszájon forgó mondásával hatást érni el, hogy az emberek legkevesebbje szánja rá magát arra a fáradtságra, nagy részükben elavult, ma nehéz olvasmányul szolgáló művei mélyére hatolni. Így aztán ellentmondás nélkül megeshet az is, hogy Széchenyi nevét harcba viszik oly törekvések mellett is, melyektől ő idegenkedett s olyanok ellen, melyeket ő támogatott.” (Berzeviczy Albert, 1907 – A gróf Széchenyi István Vezércsillagok című könyv előszava)

Ehelyett azonban inkább két valódi Széchenyi-idézet következzék a végére, az 1832-es Stadiumból, illetve a Diszharmóniából:

„A nemzet nagysága, boldogsága mindig csak magában a nemzetben rejtezik.”

„Népek kormányaikkal való diszharmóniáját harmóniába hozni mindig nehéz, még akkor is, ha a vezetők és a vezetettek – amennyire lehet – világosan látnak. Ha azonban a népek rövidlátással vannak megverve, a hatalmon lévők pedig egyenesen vakok, akkor a harmónia megteremtése némiképp bizony meghaladja az emberi erőt, s ilyenkor dönt a véletlen, a világszellem, a magasabb fény, a fátum, az Isten.”

Ha nem fogadjuk meg Berzeviczy fenti intelmeit, és mindenáron igazolni akarunk valamit a legnagyobb magyar szavaival, válasszuk az igazit.

Jelentés a bimbókról

A liliom bimbójának növekedése hihetetlenül felgyorsult, már ilyen "nagy"! :)

Felébredt!

Téli álmából újból életre kelt a tavaly kapott liliom! Pár hete kezdett hajtani és ma vettük észre, hogy megjelentek az ici-pici kis bimbók! Nagyon bízom benne, hogy ugyanolyan szépek lesznek a virágok, mint amikor kaptam. :) Emlékeztetőnek, íme egy kép a tavalyi szépségről:

Most is esik...

"Esik eső karikára
Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!"

A Város tegnapi arcai

Időrend: alulról felfelé. Aki szeret barangolni, nézelődni, hogy mit és hol talál, az kattintson rá a képekre! :) 1600x1200-as a méret. Ha bármelyik megtetszik, nyugodtan letölthető, nem haragszom meg érte. :)

Ez már a vég? Talán...

Nem írok, csak olvasok. Igaz, nem is vagyok magyar nemes... :)

Ősz a tavaszban

Nem tévedés, ma készült a kép!

Áprily Lajos: ÉS MÉGIS JÖSSZ

Rezeg a tölgy tavalyi levele,
de már a cinke torkát kinyitod.
Déli szeled a völgybe csap s vele
öreg szívemet meg-megkonditod.

Összkomfort

Emigy küldte emilkében, amúgy nagyon köszönöm! :)

Ez van mostanság

Tavaszi fáradtság, vagy mi a szösz? Az ihlet hiánya, vagy csak éppen nem történik velem semmi különös. A fejem meg, mint ahogy az már máskor is előfordult velem, levegővel töltött lufiként ücsörög a nyakamon.
És a tavasz? Hát ilyen egy igazi tavasz?!

Szerdai szivárvány (Babitsosan...)

Ez még tegnap történt. Belopózott a szobánkba egy kis szivárványgyerek!

Egy úrinő

nem siet, nem fizet és nem csodálkozik. Ezt a badarságot még ifjú koromban tanultam és per pillanat nem viselkedem úrinőként, mert csodálkozom.
Az még hagyján, hogy éjjel 2 órakor én itt püfölöm a billentyűket, előfordul az másokkal is, de hogy valaki ilyenkor költözik?! - na, ilyet még nem hallottam! Most hallok, ugyanis a szomszédunkba most költözik be éppen az új lakó, annak rendje és módja szerint: tárva-nyitva a kapu, hatalmas bútorszállítóból pakolnak ki apróságokat. Többek közt egy játék babakocsit, tehát gyermek, valószínűleg kislány is jön valamikor. Remélem, hogy őt nem most hozzák! Még ilyet...?! Azt azért a javukra kell írni, hogy eddig elég csöndesen csinálják. A végén nehogy az derüljön ki, hogy költözködőknek álcázott betörők járkálnak a lépcsőházban!
Áh, az nem lehet! Túl sok krimit nézek, igaz, hogy az élet sokszor rémisztőbb, mint a krimi.
Nnna, már dübörögnek! Még jó, hogy nem alszom, mert erre most tuti, hogy felébrednék és egy picikét mérges lennék. Így csak elképedve figyelem a történéseket, és azon morfondírozom, hogy az alattuk lakó vajon mit csinál?

Öröm ért :)

Igen, bizony! Kaptam egy ajándékot, mert nekem ez a díj ajándék. Klematisztól jött váratlanul, meglepetésnek. :) Nagyon köszönöm. Klematisz eljátszadozik vele, kicsit Oscar díjként kezeli, persze, nem komolyan, de érthető, hogy eszébe jutott, hisz azt is a napokban osztották ki. :)
Én csak annyit ígérek, hogy ezután is igyekszem megfelelni a kapott díjnak. Nem szeretném, ha csalódna bárki, aki olvasgatni jár ide.

"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Nem a pénz a mozgatórugó. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket."

Eredetileg nyolc bloggert kéne megjelölni, de én csak 1, azaz egy kismackónak szeretném adni, Vackornak. Aki ismeri őt és a blogját, biztosan egyetért velem! :)

Sziluettek

Szombat reggeli városkép

Halihó! Még mindig hó!

Február, itt a nyár? Ugyan már...!

Hír..., na az nincs!

Ami nem megy..., az bizony nem megy. :) Nem is erőltetem, minek?
Írni nincs mit, de kicseréltem a fejlécet. Az megy, most a mindenféle csöndes bíbelődések ideje van. Ez a bejegyzés is csak azért, hogy jelezzem, még élek...

Nünüke most

Egy napokban készült fotó, és ígérem, hogy nem zargatom többé az olvasóimat Nünükével! :) Szegényke, nagyon meglepődött!
Elnézést a kihagyásért, nincs semmi komolyabb oka, csak találtam egy olyan elfoglaltságot, ami most nagyon leköt. Mindenféle képkeretet gyártok, nem fából, hanem itt a számítógépemben. Nagyon jó szórakozás, főleg, mert előbb meg kellett fejteni a mikéntjét! Na, az volt a legjobb! :) Melyik szám mit jelent, milyen lesz a kép, ha az egyik számot megváltoztatom? Szeretek ilyesmivel bíbelődni, egész éjszakákat töltöttem az utóbbi napokban ezzel. Most, hogy már megfejtettem a rejtvényt, rajzolom, illesztem, nézegetem, aztán majd csak jó lesz valamikor valamire...
Legközelebb, ha a lányom elküldi a képeket is hozzá, írok egy kiállításról. Én nem láttam, csak ő, de olyan jópofa neve van, hogy muszáj róla írni! A lopótök csodálatos világa! Na ugye, hogy nem semmi! :)))

(Később: Képek még nincsenek, de találtam a neten ismertetést, így már nem is írok róla. A linkre kattintva megtalálható.)

Már nagyfiú!

Közkívánatra, íme Nünüke, mikor még kicsi volt és a lányoméknál lakott. Itt éppen Kicsilány kényezteti. :) Világosabb a bundája, mint a testvéreié és nálunk még tovább világosodott. Ő Kicsilány kedvence, de mivel Nünüke fiú, nem maradhatott náluk, így is maradt még 3 hörcsögük. A többieket átvette egy kisállat-kereskedő, aki nagyon megdícsérte őket, hogy milyen szép, egészséges hörcsögöket neveltek fel a babszemekből.

Melegfront

Nem szeretem. Álmos vagyok, fáj a fejem, nyűgös vagyok és nem vagyok normális!
Holnap kocsonyát főzök, hát normális vagyok?! Hát nem. Mindegy, a hús és minden hozzávaló rendben sorakozik a hűtőben, úgyhogy nincs mese, meg kell főzni. Mostanáig (amíg hideg volt) nem tudtam rászánni magam, most aztán úgy kell nekem! Bízom az északi fekvésű konyha hidegében, bár eddig ki nem állhattam, de ebben az esetben jól jön. Elég sok bőrke is van, remélem, szépen megdermed a kocsonyalé és remegős lesz és finom és nagyon fogok neki örülni másnap, hogy megcsináltam!
Nem tudom miért, hiszen a frontok állandóan jönnek, mennek, de nekem a mairól jutott eszembe egy régi este, a 70-es évek végéről. Egyetemi Színpad, sok fiatal, várjuk az előadás kezdetét. Közöttünk álldogál egy feketébe öltözött, vékony fiatalember, ő az előadó. Cseh Tamás. Az előadás pedig a Frontátvonulás...

(A Frontátvonulás szövege, ha valakit érdekel, itt található)

Nünüke háza tája

Itt lakik. Ezen a képen pont ő nem látszik, de nappal szinte állandóan alszik ott bent a házikójában. Néha álmosan előbújik, eszik valamit, iszik és már megy is vissza durmolni. Délután aztán felébred rendesen és akkor kerekezik, szaladgál, hordja be a tartalékot a házába, éli az életét. Rengeteg magot halmoz fel és mikor kitisztítom a ketrecét, megsértődik, hogy eltüntettem a zsákmányát. Olyankor bevonul az egyik sarokba és még hátat is fordít nekünk. :) Persze, reggelre megbékül és folytatja a gyűjtögetést. Már nagyon megbarátkoztunk, természetét meghazudtolva, ő nem harap és olyan nagy lelkinyugalommal terül el a tenyeremben, mint aki biztos benne, hogy szeretik! (Nahát, hogy honnan tudja?! - egyébként jól tudja!) Nem akar elmenni a kezemből, néz rám a kis fekete gombszemével és nagyon hálás a símogatásért. Olyan csöpp kis szörgombóc! :)