Borka Asztala Vista

Igen. Nem XP. Fura. Kicsit csicsás. A kijelző meg attól függően mutat világosabb, vagy sötétebb képet, hogy milyen szögben döntöm meg.
A régi gép megsértődött, nem akarja, hogy kiszedjem belőle a naprakész mindenfélémet! A CD-író-olvasó találkozót nagyon ellenzi, és nem írja az újraírhatót sem, pedig vele töröltem le a CD-ről az adatokat. Rosszalkodott már régebben is (nem véletlen a csere), de ennyire még nem makacsolta meg magát. Mondom én, hogy lelke van! :)
Azért nem vészes a helyzet, mert majdnem mindent kimentettem már előbb, csak aztán még javítgattam itt-ott, na, azok nem kerültek át ide, de a maradékot is kicsalogatom én belőle, az biztos!
Sikerült a leányzómmal egy napon lecserélni a gépeket, az övét is én néztem ki, de az nagyobb, többet is tud és felszerelte ilyen-olyan kütyükkel. Neki kellenek, nekem nincs rájuk szükségem, de egy USB bővítő csatlakozót beszerzek. Kevésnek bizonyult a 4 darab. Tanácsok, ötletek jönnek, mennek..., közben zajlik az élet. Odakint viharos, idebent a megszokott, hála Istennek, legalább valahol legyen egy kis nyugalom.
Készülünk a Húsvétra, a sonkát már megvettük. :) A hétvégén jönnek a gyerekek, épp ideje, mert a suli miatt mostanában nem nagyon érnek rá. 3 adag túrós csusza rendel! Én nem bánom, csak Apó evett két napig túrós palacsintát! :)

Változások

Holnap lesz a nagy nap! Búcsút intek ennek a monstrumnak itt az íróasztalomon. Már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy bármily kedves a szívemnek (hűségesen szolgált, nem lehet rá panaszom), de eljárt felette (is) az idő, le kell cserélni. Nem megy a szemétdombra, nem, nem, ahhoz nem volna szívem, megy a gyerekekhez - gyakorolni, tanulgatni még jó lesz.
Internetje nem lesz, új tájakat majd akkor lát, ha a fényképezőgépről letöltenek neki, csak hogy ne fájjon a szíve (mert az van ám neki!) az ismeretlen szépségek után.
Az új gép kicsi lesz, egy notebook, aztán majd mondogathatom neki, hogy no, te book, te mit tudsz? Teljesítménye sokkal nagyobb és nagyon sok olyan dolgot tud, amit én még csak sejtek..., de majd megismerkedünk, és ha minden jól megy, majd jövök. :)

Rhumel üdvözlete

Ma érkezett, a gyönyörű tavaszi Balatonról. Komolyan mondom, honvágyam támadt! :)

Egy Széchenyi-idézet...

Szinte minden nap bejárom a számomra kedves blogokat, így történt ez ma is. Sasónál találtam egy Széchenyitől származtatott idézetet. Ismertem már, de gondoltam, megnézem, hogy hol, melyik művében írta le ezeket a sorokat, esetleg egy beszédében hangzottak el a gyakran idézett mondatok? Meglepetésemre találtam egy nagyon érdekes "nyomozást" az urbanlegends.hu oldalon. Igazán érdemes elolvasni! Én nem fűzök hozzá semmit, itt egy részlet az írásból, talán mások érdeklődését is felkelti:

És akkor egy mondat, amivel e bejegyzés zárult volna, ha kiderül, valós Széchenyi-idézetről van szó:

„Széchenyi is osztozik a politika és a publicisztika sok nagy alakjának abban a közös sorsában, hogy amily mértékben válik nevük jelszóvá, oly mértékben homályosul el törekvéseik, tanaik tulajdonképpeni tartalmának ismerete (…) Kényelmes feltételezni azt, hogy mindenki tudja, mit akart Széchenyi s olyan könnyű egy pár, közszájon forgó mondásával hatást érni el, hogy az emberek legkevesebbje szánja rá magát arra a fáradtságra, nagy részükben elavult, ma nehéz olvasmányul szolgáló művei mélyére hatolni. Így aztán ellentmondás nélkül megeshet az is, hogy Széchenyi nevét harcba viszik oly törekvések mellett is, melyektől ő idegenkedett s olyanok ellen, melyeket ő támogatott.” (Berzeviczy Albert, 1907 – A gróf Széchenyi István Vezércsillagok című könyv előszava)

Ehelyett azonban inkább két valódi Széchenyi-idézet következzék a végére, az 1832-es Stadiumból, illetve a Diszharmóniából:

„A nemzet nagysága, boldogsága mindig csak magában a nemzetben rejtezik.”

„Népek kormányaikkal való diszharmóniáját harmóniába hozni mindig nehéz, még akkor is, ha a vezetők és a vezetettek – amennyire lehet – világosan látnak. Ha azonban a népek rövidlátással vannak megverve, a hatalmon lévők pedig egyenesen vakok, akkor a harmónia megteremtése némiképp bizony meghaladja az emberi erőt, s ilyenkor dönt a véletlen, a világszellem, a magasabb fény, a fátum, az Isten.”

Ha nem fogadjuk meg Berzeviczy fenti intelmeit, és mindenáron igazolni akarunk valamit a legnagyobb magyar szavaival, válasszuk az igazit.

Jelentés a bimbókról

A liliom bimbójának növekedése hihetetlenül felgyorsult, már ilyen "nagy"! :)

Felébredt!

Téli álmából újból életre kelt a tavaly kapott liliom! Pár hete kezdett hajtani és ma vettük észre, hogy megjelentek az ici-pici kis bimbók! Nagyon bízom benne, hogy ugyanolyan szépek lesznek a virágok, mint amikor kaptam. :) Emlékeztetőnek, íme egy kép a tavalyi szépségről:

Most is esik...

"Esik eső karikára
Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!"

A Város tegnapi arcai

Időrend: alulról felfelé. Aki szeret barangolni, nézelődni, hogy mit és hol talál, az kattintson rá a képekre! :) 1600x1200-as a méret. Ha bármelyik megtetszik, nyugodtan letölthető, nem haragszom meg érte. :)

Ez már a vég? Talán...

Nem írok, csak olvasok. Igaz, nem is vagyok magyar nemes... :)

Ősz a tavaszban

Nem tévedés, ma készült a kép!

Áprily Lajos: ÉS MÉGIS JÖSSZ

Rezeg a tölgy tavalyi levele,
de már a cinke torkát kinyitod.
Déli szeled a völgybe csap s vele
öreg szívemet meg-megkonditod.

Összkomfort

Emigy küldte emilkében, amúgy nagyon köszönöm! :)

Ez van mostanság

Tavaszi fáradtság, vagy mi a szösz? Az ihlet hiánya, vagy csak éppen nem történik velem semmi különös. A fejem meg, mint ahogy az már máskor is előfordult velem, levegővel töltött lufiként ücsörög a nyakamon.
És a tavasz? Hát ilyen egy igazi tavasz?!

Szerdai szivárvány (Babitsosan...)

Ez még tegnap történt. Belopózott a szobánkba egy kis szivárványgyerek!

Egy úrinő

nem siet, nem fizet és nem csodálkozik. Ezt a badarságot még ifjú koromban tanultam és per pillanat nem viselkedem úrinőként, mert csodálkozom.
Az még hagyján, hogy éjjel 2 órakor én itt püfölöm a billentyűket, előfordul az másokkal is, de hogy valaki ilyenkor költözik?! - na, ilyet még nem hallottam! Most hallok, ugyanis a szomszédunkba most költözik be éppen az új lakó, annak rendje és módja szerint: tárva-nyitva a kapu, hatalmas bútorszállítóból pakolnak ki apróságokat. Többek közt egy játék babakocsit, tehát gyermek, valószínűleg kislány is jön valamikor. Remélem, hogy őt nem most hozzák! Még ilyet...?! Azt azért a javukra kell írni, hogy eddig elég csöndesen csinálják. A végén nehogy az derüljön ki, hogy költözködőknek álcázott betörők járkálnak a lépcsőházban!
Áh, az nem lehet! Túl sok krimit nézek, igaz, hogy az élet sokszor rémisztőbb, mint a krimi.
Nnna, már dübörögnek! Még jó, hogy nem alszom, mert erre most tuti, hogy felébrednék és egy picikét mérges lennék. Így csak elképedve figyelem a történéseket, és azon morfondírozom, hogy az alattuk lakó vajon mit csinál?

Öröm ért :)

Igen, bizony! Kaptam egy ajándékot, mert nekem ez a díj ajándék. Klematisztól jött váratlanul, meglepetésnek. :) Nagyon köszönöm. Klematisz eljátszadozik vele, kicsit Oscar díjként kezeli, persze, nem komolyan, de érthető, hogy eszébe jutott, hisz azt is a napokban osztották ki. :)
Én csak annyit ígérek, hogy ezután is igyekszem megfelelni a kapott díjnak. Nem szeretném, ha csalódna bárki, aki olvasgatni jár ide.

"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Nem a pénz a mozgatórugó. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket."

Eredetileg nyolc bloggert kéne megjelölni, de én csak 1, azaz egy kismackónak szeretném adni, Vackornak. Aki ismeri őt és a blogját, biztosan egyetért velem! :)

Sziluettek

Szombat reggeli városkép

Halihó! Még mindig hó!

Február, itt a nyár? Ugyan már...!

Hír..., na az nincs!

Ami nem megy..., az bizony nem megy. :) Nem is erőltetem, minek?
Írni nincs mit, de kicseréltem a fejlécet. Az megy, most a mindenféle csöndes bíbelődések ideje van. Ez a bejegyzés is csak azért, hogy jelezzem, még élek...

Nünüke most

Egy napokban készült fotó, és ígérem, hogy nem zargatom többé az olvasóimat Nünükével! :) Szegényke, nagyon meglepődött!
Elnézést a kihagyásért, nincs semmi komolyabb oka, csak találtam egy olyan elfoglaltságot, ami most nagyon leköt. Mindenféle képkeretet gyártok, nem fából, hanem itt a számítógépemben. Nagyon jó szórakozás, főleg, mert előbb meg kellett fejteni a mikéntjét! Na, az volt a legjobb! :) Melyik szám mit jelent, milyen lesz a kép, ha az egyik számot megváltoztatom? Szeretek ilyesmivel bíbelődni, egész éjszakákat töltöttem az utóbbi napokban ezzel. Most, hogy már megfejtettem a rejtvényt, rajzolom, illesztem, nézegetem, aztán majd csak jó lesz valamikor valamire...
Legközelebb, ha a lányom elküldi a képeket is hozzá, írok egy kiállításról. Én nem láttam, csak ő, de olyan jópofa neve van, hogy muszáj róla írni! A lopótök csodálatos világa! Na ugye, hogy nem semmi! :)))

(Később: Képek még nincsenek, de találtam a neten ismertetést, így már nem is írok róla. A linkre kattintva megtalálható.)

Már nagyfiú!

Közkívánatra, íme Nünüke, mikor még kicsi volt és a lányoméknál lakott. Itt éppen Kicsilány kényezteti. :) Világosabb a bundája, mint a testvéreié és nálunk még tovább világosodott. Ő Kicsilány kedvence, de mivel Nünüke fiú, nem maradhatott náluk, így is maradt még 3 hörcsögük. A többieket átvette egy kisállat-kereskedő, aki nagyon megdícsérte őket, hogy milyen szép, egészséges hörcsögöket neveltek fel a babszemekből.

Melegfront

Nem szeretem. Álmos vagyok, fáj a fejem, nyűgös vagyok és nem vagyok normális!
Holnap kocsonyát főzök, hát normális vagyok?! Hát nem. Mindegy, a hús és minden hozzávaló rendben sorakozik a hűtőben, úgyhogy nincs mese, meg kell főzni. Mostanáig (amíg hideg volt) nem tudtam rászánni magam, most aztán úgy kell nekem! Bízom az északi fekvésű konyha hidegében, bár eddig ki nem állhattam, de ebben az esetben jól jön. Elég sok bőrke is van, remélem, szépen megdermed a kocsonyalé és remegős lesz és finom és nagyon fogok neki örülni másnap, hogy megcsináltam!
Nem tudom miért, hiszen a frontok állandóan jönnek, mennek, de nekem a mairól jutott eszembe egy régi este, a 70-es évek végéről. Egyetemi Színpad, sok fiatal, várjuk az előadás kezdetét. Közöttünk álldogál egy feketébe öltözött, vékony fiatalember, ő az előadó. Cseh Tamás. Az előadás pedig a Frontátvonulás...

(A Frontátvonulás szövege, ha valakit érdekel, itt található)

Nünüke háza tája

Itt lakik. Ezen a képen pont ő nem látszik, de nappal szinte állandóan alszik ott bent a házikójában. Néha álmosan előbújik, eszik valamit, iszik és már megy is vissza durmolni. Délután aztán felébred rendesen és akkor kerekezik, szaladgál, hordja be a tartalékot a házába, éli az életét. Rengeteg magot halmoz fel és mikor kitisztítom a ketrecét, megsértődik, hogy eltüntettem a zsákmányát. Olyankor bevonul az egyik sarokba és még hátat is fordít nekünk. :) Persze, reggelre megbékül és folytatja a gyűjtögetést. Már nagyon megbarátkoztunk, természetét meghazudtolva, ő nem harap és olyan nagy lelkinyugalommal terül el a tenyeremben, mint aki biztos benne, hogy szeretik! (Nahát, hogy honnan tudja?! - egyébként jól tudja!) Nem akar elmenni a kezemből, néz rám a kis fekete gombszemével és nagyon hálás a símogatásért. Olyan csöpp kis szörgombóc! :)

Orvosnál (viccek)

Tegnap kaptam emilkében vicceket. Én mosolyogtam rajtuk, hátha másnak is jobb kedve lesz tőlük. Mást most amúgy sem tudnék írni, nem sok történik velem, velünk. Örüljek-e, vagy búsuljak miatta...? - talán inkább örülök... Na, szóval a viccek:

- Uram, Önt meg kell műtenünk!
- Azt már nem! Akkor inkább meghalok!
- Ó, az egyik nem zárja ki a másikat!

Az orvost felcsöngeti egy izgatott férfi az éjszakai álmából.
- Doktor úr, azonnal jöjjön, a feleségemnek szörnyű fájdalmai vannak! Azt hiszem vakbél...
- Feküdjön vissza nyugodtan! A feleségének a múlt évben vettem ki a vakbelét és még soha nem hallottam olyat, hogy kiújult volna!
- És olyanról nem hallott a doktor úr, hogy valaki újra megházasodott?

Haldoklik az öreg paraszt és a városi rokona megkérdi:
- Hívjak orvost?
- Nem kell, fiam. Mi itt falun, természetes halállal szoktunk meghalni, segítség nélkül!

- Pista bácsi, most megmérem a vérnyomását.
- Nagyon muszáj? A múlt héten mérte, doktor úr!
- És akkor mennyi volt?
- Egy ezres!

Mai madarak

Balladai homályban gubbasztó három varjú.

Icinke-picinke, de nem cinke, sajnos! Sokan vannak és csivitelnek a kopasz fán, be nem áll a csőrük. :)

Ő pedig a hűséges fekete rigó. Jön minden évszakban, most is megérte neki erre téblábolni, egy egész bokor bogyó várta.

Varjak nélkül

Délelőtt, kék ég, napsütés..., most nem is kell több! :)
A délutáni napsütésben jól látszik a Nemzeti Színház sokat vitatott épülete.

Eredetileg ma a fiamékhoz kellett volna mennünk, de a két kis prücsök megbetegedett, elmaradt a vendégeskedés. Nekik sem tesz jót, ha nem pihenhetnek rendesen és bevallom, azt sem szeretném, ha mi szednénk össze tőlük valami torokfájós, lázzal járó kórságot! Hétfőn, ha igaz, jönnek a lányomék, de már ezt is óvatosan mondom, remélem náluk nem jelentkezik semmiféle vírus! Névnapot ünnepelünk, betegen nem lehet azt sem.
Még egy rövid, de annál fontosabb hír az iskolából: mindkét gyermek felmérői nagyon jól sikerültek! :)) Kislegény a tanulásban követi a hagyományokat, Kicsilány után most ő is nagyon jól tanul! Megy a versengés, hogy melyikük a jobb tanuló?! :)

Madarak

Varjak gyülekeznek..., egyik nagy filmélményem volt Hitchcocktól a Madarak...

Ködös minden: a táj, a jövő...

Lehet, hogy volt, de én nem emlékszem ilyen ködös, szürke télre. Elvesztek a színek. Elvétve akad pár őszről megmaradt levél, aranyos színekben őrzik még az őszi napsütést, de a többi...! Kék eget és tobzódó színeket szeretnék már látni! A hideg nem zavar, de ez az egyhangú szürkeség, ez nagyon!

Régen is volt jégpáncél...

Ma örültünk, hogy tegnap elintéztünk minden olyan dolgot, amihez utcára kellett menni.
Elnéztem az ablakból az úttesten tipegőket, néha még egy bátor, vagy inkább vakmerő autós is elhaladt araszolva a házunk előtt. Itt minden utca hol fel, hol lemegy, kanyarog beláthatatlanul, jégpáncél mindenütt, kész életveszély ilyenkor a közlekedés.
Érdekes, mikor még dolgozni jártam, ilyen körülmények között is eljutottam a munkahelyemre! Hogy hogy csináltam...?! :)) (A választ tudom ám!)
Azért örülök, hogy nem jött ma telefon, mert ebből tudom, hogy minden rokonom és ismerősöm még egyben van! Holnap is legyen így, és ne legyen ónos eső, vagy ha mégis, akkor húzzatok zoknit a cipőre!

Kicsit később: fellázadtam, legalább a blogomban ne legyen tél! - és láss csodát! - plusz 1°-ot mutat a hőmérő! Ha én ezt előbb tudom... :)

Ez meg itt Apó születésnapja! :)

Mivel elmúlt éjfél, mondhatom. Nem hiszek a csillagjegyekben, de nálunk bejön. Ő bak, én bika vagyok, minden csillagjós szerint összeillő párt alkotunk. :)
Tegnap este itt volt a család egyik fele köszönteni, az ő részéről a fia és az unokák. A fia közel annyi idős, mint én vagyok! Az unokák is 29 és 26 évesek, így van kettőnknek együtt 7 unokánk. Előbb utóbb fiatal dédi is lehetek... :) Olyan nagy a család, hogy egyszerre be sem férünk mindannyian ebbe a pici lakásba. Jó, tudom, sok jó ember kis helyen..., de akkor meg sem lehet mozdulni. Elosztjuk az ünneplést, bár egyszer azért jó lenne egy naaagy, közös bulit rendezni. Húúú, mi lenne ott! Majd javaslom Apónak és már látom is a fejét, hogy milyen képet vág hozzá! Nem szereti a nagy felhajtást, pedig most jobban tűri, mint fiatalabb korában, mellettem edződik a drága.
Talán a 100. születésnapján... :) Számítok rá, úgyhogy Apókám, addig még bírd ki és ha kérhetem, tegyél rá még pár évet, jó?

Mama születésnapja

Ez az arca kísérte kicsi gyermekkoromat, később már más volt, de erre olyan jó emlékezni. Ez a kép van a szoba falán, minden nap így mosolyog rám amíg csak élek.